Új esti rutin

Alapjaiban nem változott az egész, az altatásig minden ugyanúgy megy, ahogy eddig. Ott lép be az új dolog, amikor elvonulunk aludni.

Attól függően, hogy mikor és mennyit aludt délután (leginkább az a fontos, hogy mikor ébredt) 6-7 körül vacsorázunk. Ezután a fiúknak szabadprogram, ami általában mese vagy Angry Birds (pfff...), amíg én lezuhanyzom. Kádkimosás, vízengedés után az adott mesét még megnézheti, utána fürdés. Ez nem mindig megy ellenállás nélkül, de mindeféle praktika bevetése után mi nyerünk. A fürdetés Péter reszortja, addig én elpakolok a gyerekszobában és a nappaliban (az a heppem, hogy este mindig minden legyen elpakolva), előkészítem mindkét ágyat az alvásra. Néha kifejezetten én kellek a fogmosáshoz, de általában megoldják a fiúk együtt.

Öltöztetéstől átveszem Gergőt. Választ a polcról valami mozdonyt, a szerencsés kiválasztottal hajlandó felmászni az ágyra. Megvárom, amíg kiélvezi a meztelenséget, kiugrálja magát, aztán valahogy (minden nap máshogy) ráveszem, hogy hagyja magát felöltöztetni. Közben Péter elvonul a mosdó-fürdő körére (erről most nem írok hosszabban, mert egész jó a kedvem, nem akarom elrontani azzal, hogy felhúzom magam).

Sokáig úgy tűnt, Gergőt nem érdeklik a könyvek és a mesék, de pár hónapja erősen rászokott, hogy pizsamában odatipeg a polchoz (én nem mehetek, ő választ, ő viszi az ágyra) és leemel egy könyvet. Hónapokig csak és kizárólag a Bogyó és Babócát volt képes kiválasztani, amit minden este nagy átéléssel olvastam neki, legalábbis nagyon igyekeztem, hogy ne vegye észre a belőlem kitörni készülő undort, amit ezek a jószágok képesek kiváltani belőlem. Az idióta, következetlen és sokszor megtévesztően lebutított történetek és a lehetetlen színű és felépítésű állatok ki tudnak akasztani. Pár napja dobta a rovarokat, de nem ment messzire. Mostanában Anna, Peti és Gergő rendkívül érdekes és egyedi történeteivel ismerkedünk. Bogyó és Babóca után felüdülés ugyan, de szerintem csak azért, mert attól már konkrétan hánytam. Azt nem mondom, hogy ettől nem, de egyelőre könnyebb magam visszafogni. Sejtem, hogy annak nagy szerepe van ebben, hogy nem vagyok hajlandó végigolvasni az összes szereplő nevét minden sornál, hanem csak annyit mondok, hogy a gyerekek vagy a család. Továbbá kerülöm az Annácska, Petike, Gergőke megnevezéseket is (azért örültem nagyon, amikor Gergő végül Gergő lett, mert azt gondoltam, nem nagyon lehet becézni, azaz nem akarja mindenki reflexből becézni, erre volt már, aki Gergőkének hívta, de leginkább a Geritől rándul össze a gyomrom).

Nem bírtam ki, hogy ne írjak Bartos Erika nagyszerű kreálmányairól, pedig nem erről akartam. :) Nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy magától elkezdte igényelni az esti mesét. Kinyitja a könyvet, végiglapozza azokat, amiket előző napokban olvastunk (nem mindig ugyanaz a könyvet hozza, de számon tartja, hol tartunk), kényelmesen elhelyezkedünk és olvasunk. Amikor úgy dönt, hogy elég, akkor akár az adott történet közepén bejelenti, hogy Na, akkor aludjunk! és becsukja a könyvet. :) Amíg én visszateszem a polcra, ő már farol is le az ágyról, közli, hogy Inkább a tiétekben, mert ott jól érzem magam, és elindul. Félúton beszól Péternek az ajtón keresztül, hogy tudjon róla, hogy megyünk aludni.

Ekkor kezdődik az altatás, amihez mostanában Pétert is igényli. Amíg ő nincs ott, addig csak a várakozás megy. Volt olyan is, hogy bejelentette, hogy pisilni szeretne a WC-be. Ilyenkor Pétert ki kell onnan robbantani, amiért eleve morcos, majd jön az a rész, hogy ő a kiválasztott segítőtárs, nekem pedig a választható matricák kikészítése jut. (Ezért is megkaptam már a beosztásom, de erről sem szeretnék most írni a jókedvem miatt.)

Ha Péter végre csatlakozik hozzánk, kis fetrengés után elalszik. Ekkor Péter általában  már egy ideje alszik. :) Ekkor jöhetne az a rész, hogy kisurranok a nappaliba, de mostanában nem szoktam, mert értékesebbnek tartom, hogy hozzámbújva-szuszogva alszik, mint azt, hogy felcsapjam a laptopot.

Valamelyik este -szokás szerint- sokat vártunk Péterre, én meg gondoltam egyet és nem erőltettem az elalvást, hanem elkezdtünk a sötétben játszani. Bukfenc, dögönyözés, gyömöszkölés, gurgulázva kacagás, az utóbbi akár csuklásig. Anyu korábban mondott olyasmit, hogy elalvás előtt ne legyen játék, mert felpörgeti a gyereket, én pedig ezt elhittem, beépült, ennek megfelelően alakítottuk az estéket. Újabb dolog, amit másképp csinálunk. Már elég hosszú a lista. ;)

Úgy tűnik, beválik. Nem erőltetem -ahogy általában semmit sem-, de ha úgy látom, hogy van rá igény, akkor hagyom, nem szögezem a lepedőhöz.