Vitorlavirág

Akárki akármit mond, a feng shui működik és kész. Nem akarok senkit megtéríteni, csak leírom, mi történt.

Február közepén megláttam egy szemrevaló vitrolavirágot az IKEA-ban, hozzácsaptam egy megfelelő színű (jelen esetben zöld) cserepet és a kombót feltettem a gazdagság/siker területen álló komód tetejére, mert úgy emlékeztem, ott van a helye. Nézegettem, csodáltam, tetszett. Aztán valamiért ránéztem a növényes táblázatomra, és észrevettem, hogy nem is ott van a helye, hanem a család/egészség területen, ahol a béke elősegítése az ő funkciója. Felkaptam és bevittem a gyerekszoba komódjára, mert ez a terület szinte teljes egészében a gyerekszoba nagyobb részét foglalja magába (egy kis része van a fürdőben, csak egy apró sarok, de az ebben az esetben mindegy, mert fürdőt és WC-t nem díszítünk a feng shui szerint), ezzel egyidőben pörgettem az agyam kicsit, hogy mit jelenthet egy család/egészség területre való növény a gazdagság/siker területen, és összeraktam, hogy anyu nem sokkal a vitorlavirág elhelyezése UTÁN, az áthelyezés ELŐTT mondta telefonban, hogy megoldódni látszik egy régi, pénzzel (konkrétan szerencsejátékkal, játékgéppel) kapcsolatos családi konfliktus, jobban mondva állóháború, mert ez már az volt. Hümmögtem, megjegyeztem a dolgot, de nem fúztem hozzá különösebben semmit, csak annyit, hogy milyen érdekes.

Az áthelyezés utáni hétvégén elmentünk a húgomékhoz névnapozni. Akkor történt az a bizonyos katarktikus összeveszés, amikor mindenki mindenkinek odamondott, kiabáltunk, vádaskodtunk, sírtunk, haza akartam jönni, és ha nem anyuval mentünk volna egy kocsival, meg is tettem volna. Azóta többször beszéltünk (bár a sógorommal nem, akivel leginkább nem egyeztünk, de a húgommal igen), de még nem találkoztunk, nem tudom pontosan, kiben hogy' csapódtak le a dolgok. Majd meglátjuk.

Ugyanekkor volt egy találkozóm, ahonnan este metróval jöttem haza. Alig szálltam fel, olyan köhögés jött rám, hogy azt hittem, megfulladok, a könnyem is folyt, komolyan attól féltem, ledobnak a metróról mint tbc-s veszélyforrást. A köhögés azóta folyamatosan tart, egyre durvult, jött a mellkasfájdalom, a szorítás, a légszomj. Félig viccesen azt mondtam Péternek, hogy mivel a vitorlavirág a békét hivatott elősegíteni, biztosan az hozza el a családi békét, ha feldobom a prakkert, de nem gondoltam komolyan. Aztán Gergő is beteg lett. Először az orra kezdett folyni, majd jött a köhögés. Múlt vasárnap este hőemelkedése lett, ezen a héten nem ment óvodába, tegnap elmentünk az orvoshoz (szerintem tök fölöslegesen). Péter hozott a héten lándzsás útifű szirupot, mert már nagyon elegem lett a köhögésből, volt eredmény, de nagyon minimális.

Kedden este volt az említett telefonbeszélgetés az apósommal (lehet, hogy megírom, de már nincs annyira bennem, amit akkor éreztem), amin eléggé felhúztam az agyam, hogy mégis mit képzel és miért nekem mondja. Puffogtam egy kicsit, aztán valahogy eszembe jutott a vitorlavirág. Járattam az agyam... összecsaptunk a húgomékkal.... nekemesett az apósom.... Döntöttem. A vitorlavirág nem maradhat a család/egészség területen, mert valami miatt nálunk érdekesen értelmezi a békét. Lehet, hogy az kell a családi békéhez, hogy felszínre kerüljön az összes szunnyadó frusztráció, de köszönöm szépen, most nem kérek többet, egyelőre megpróbálom feldolgozni a meglévőket. Fogtam a virágot és visszatettem a gazdagság/siker területre, mert nem volt jobb ötletem és lehetőségem (itt már történt pozitív dolog, amikor idetettem, ráadásul a kaspó nem jó mindenhova :D). Gondoltam, rosszabb nem jöhet, de nem figyeltem rá, volt elég bajom.

Amikor viszont tegnap telefonált Péter unokatesója, azaz az ő férje, hogy talán van vevő egy régi családi örökségre, azonnal eszembe jutott a vitorlavirág. Nem telt el 2 nap az áthelyezés után. Család, pénz, azaz anyagi helyzet javulásának lehetősége már megint.

Ha ez nem lenne elég. Tegnap vagy tegnapelőtt elfogyott a lándzsá útifű szirup, úgyhogy nélküle próbálok gyógyulni. Most ott tartok, hogy ugyan köhögök, nem egyszer ugatva, öklendezésig, de gyönyörűen szakad föl a cucc, enyhül a mellkasi fájdalom. Gergő orra szépen ürül, ügyesen fújja, el tud aludni, nem arra ébred éjszaka, hogy úgy horkol, mint egy csapat orrsövényferdüléses medve. Mindez 3 vagy 4 bögre NeoCitran (nekem még az elején, amikor azt hittem, nátha vagy megfázás), 3,5 dl lándzsás útifű szirup, 2 fújás Nasivin (Gergőnek pár hete és tegnap), 3-3 fújás Tantum Verde (ezt ajánlotta az orvos tegnap, de szerintem nem ér semmit, legalábbis nem nekünk, de antibiotikum nincs benne, úgyhogy hajlandó vagyok fújni) és sok C-vitamin segítségével.

Úgy döntöttem, a vitorlavirág marad a gazdagság/siker területen, legalábbis nem kerül vissza a család/egészség területre, mert abba én beledöglök. :)

Üzenet az kórteremből

A történtek után előtört a babonás énem, és inkább nem írtam semmit, nehogy az ellenkezőjére forduljon. A jó dolgokról most sem írok, majd később, ha már tuti biztos lesz, ha van ilyen egyáltalán. Ami viszont a rossz dolgokat illeti... a héten még nem voltam a lakáson kívül, arra sem emlékszem, egyáltalán fésülködtem-e.

Nagyjából 1 hónapja kezdődött, amikor egy találkozó után olyan köhögés jött rám a metrón, hogy azt hittem, megfulladok. A köhögés azóta maradt, néha enyhült, de nem múlt el teljesen. Közben volt egy kis orrdugulás is, de a köhögés mellett eltörpült, már alig emlékszem rá. Most ott tartunk, hogy ugatva köhögök, néha majdnem hányásig, de tényleg néha, összesen, ha háromszor fordult elő. Ami tartja magát, az a mellkasfájdalom. Kezdődött azzal, hogy csak háton fekve, aztán állandosult a bal oldalon, az elmúlt, most a jobb oldal van soron. Ez durvább a balnál, de már érzem, hogy javul. Orvosnál nem voltam. Tudom, felelőtlenség, meg Gergőt is fel kell nevelni valakinek, de még életemben nem voltam itt háziorvosnál (otthon is csak anyuval, nem vagyok rendelésre járó), és ezen nem is szándékozom változtatni egy köhögés miatt. Ha életveszélyről van szó vagy valami igazolásról, akkor megyek, de köhögéssel nem. Inkább megpróbálom megoldani, majd akkor megyek, ha nem megy. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy megy. Hetek óta rágom Péter fülét, hogy vegyünk már lándzsás útifű szirupot, de valahogy sosem érezte elég fontosnak. Hétfőn viszont végre eljutott hozzá, hogy fontos. Az kellett hozzá, hogy hétvégén Gergő is elkezdett köhögni (előtte "csak" az orra folyt), vasárnap este hőemelkedése volt. Azóta nem jár óvodába, nagyon klassz, amikor az egyik beteg ápolja a másikat, de ez egy másik szál.

Hétfőn végre megérkezett a lándzsás útifű szirup. Péterre azzal adta át, hogy abba a gyógyszertárba nem megy be mostanában, mert ritka bunkó volt a gyógyszerész. Elég kicsi üveg volt, mindössze 100 ml cucc volt benne. A használati utasítás szerint Gergőnek naponta 4 x 5 ml, nekem 4 x 15 ml az adag. A üveg tartalma ránézésre sem sokra volt elég, és tényleg elég gyorsan benyakaltuk. Gergő lelkesedése változó. Először érdekelte az újdonság, közölte, hogy szereti, de mostanában már mindenféle zsarolási praktikákhoz kell folyamodni... naponta 4-szer.

A cucc jó. Mire elkezdtem érezni a jótékony hatását, elfogyott a 100 ml, és egy teljes napig nélkülözni kellett, de tegnap megint hozott Péter. Másik gyógyszertárból, ezúttal 250 ml-t (árban nem másfélszereséért), lila fejjel szidva az első (bunkó) gyógyszerészt, aki egy szóval sem említette, hogy van nagyobb kiszerelés is, hanem odavágta a kicsit. Mindegy, ezen már túl vagyunk, de tény, hogy az első üveg nevetségesen kicsi volt. Most, hogy nyakaljuk rendesen, elindultunk a biztos gyógyulás felé. Gergőnek is szépen szakad fel, ahogy köhög, én pedig érzem, ahogy enyhül a fájdalom a mellkasomban, ahogy jön föl a cucc. A bal oldal már egyáltalán nem fáj, a jobb is enyhül, bár még kétszer meggondolok egy nagyobb mozdulatot. Jó lesz ez, csak legyen elég szirup.

Gergő úgy maradt itthon egész hétre, hogy először úgy gondoltuk, csak hétfőről lesz szó. Reggel hívtuk az óvodát, de a keddet még nem mondtuk le, délután viszont bevillant, hogy aznap mennek a buszos kirándulásra, amiről már beszéltünk múlt héten, hogy a pelenkanélküliség miatt kihagyja. Azt gondoltuk, szerdán már megy, de éppen elkezdett javulni, nem akartuk kockáztatni, hogy a lakás-utca-óvoda-játszótér-óvoda-utca-lakás túrán, mindannyiszor hőmérsékletváltozás miatt esetleg visszaesik, és tényleg csak éppen elkezdett javulni, úgyhogy úgy döntöttünk, akkor maradjon egész héten itthon az egyenletes hőmérsékletben, aztán meglátjuk hétvégén. Szerintem jó lesz. Gergő és a gyógyulása szempontjából ez a legjobb megoldás, de ez a bezártság senkinek sem tesz jót. Az első két napot jól viseltük, feszültség egy szál se, tegnap és ma viszont már egyértelmű elvonási tüneteket produkáltunk a szabad levegő hiánya miatt. A holnapi napot valahogy túléljük, aztán jön a hétvége, amikor legalább nem egyedül kell mindent megoldanom a nehézkes mozgásommal és a légszomjammal.

Vannak ám jó dolgok is, de ahogy az elején írtam, azokról majd akkor, ha állandósulnak :)

Az is van, hogy egyre jobban körvonalazódik valami, ami már hónapok óta foglalkoztat (vagy már egy éve is, nem emlékszem), de most komolyan ráfeküdtem a témára, mert elegem van. Erről később, ha már van miről. :)

Kedden este apósom kiverte nálam a biztosítékot, úgyhogy azt hiszem, lassan megírom az első bejegyzést a másik helyre, mert muszáj kiadni magamból, ide viszont nem szeretném.

Pelenka nélkül az óvodában

Emeltük a tétet. Persze, mihez képest, mert nem emlékszem, írtam-e a gyurmázós készlet és a szobatisztaság kapcsolatáról. A lényeg, hogy óvodáscimbi Peti apujának ötlete alapján nagyjából másfél hete figyel a gyurmázós készlet a hűtő tetején, hogy jól látható helyen legyen, de ne tudja levenni, mert csak akkor bontjuk fel, ha a szobatisztaság mint állapot megvalósult. Most ott tartunk, hogy a gyurmás doboz a berendezés része lett, de motivációként nem működik. Úgy tűnik, hogy érti Gergő, hogy a szobatisztaság a felbontás feltétele, de mintha nem venné komolyan. Szerintem úgy gondolja, úgyis kibontjuk, csak ki kell várnia. Nagyon nem így van, de mivel ő így gondolja (szerintem), nem érdeklik a feltételek.

Tegnap beszéltünk Péterrel a mozdonyokról (azt hittük, hogy a mindenféle egyéb karakterek előtérbe kerülésével elfelejti őket, de nem), és egy hirtelen ötlettől vezérelve szinte némán, mutogatva megbeszéltük, hogy emelünk a téten, és a gyurma megtartásával rádobunk egy mozdonyt is, azt viszont nem tesszük ki. Gergő nem tudja, hogy nyár óta a szekrényben pihen többedmagával (előre megvettünk egy adagot, hogy előkaphassuk, ha esemény van), de rápörgött a témára. Beszéltünk telefonon az egyik mozdonnyal, aki maga helyett küldi a többieket (többször megjelölte szíve vágyaként, de baromi drága, úgyhogy csak küld maga helyett mást, amíg nem tud jönni, és elég valószínű, hogy nem fog jönni), és Gergő teljesen belelkesült, hogy valószínűleg nyomós Spencer érkezik hozzá, ha végre szobatiszta lesz. Megbízhatóan. Nagyjából megbízhatóan. :)

Este még a szokásos (legújabb divat szerinti) pelenka-duplakisgatya-pizsama szettben tért nyugovóra, de ma reggel, amikor Péter öltöztette óvodába indulás előtt, elkezdett visítani, hogy nem kéri a pelenkát, csak a kisgatyát, mert ő szobatiszta. Újra beszéltünk a küldős mozdonnyal, elvonult pisilni, aztán elindultunk. Kértem Pétert, hogy kivételesen vigyen el minket kocsival, mert inkább kimosom a gyerekülés bélését, mint a busz ülését. :) Megpakoltam a hátizsákját több váltás melegítőalsóval, kisgatyával, zoknival és pelenkával. Szárazon abszolválta az utat, eddig pipa. Az óvónőnek vázoltam a helyzetet, aki mérsékelt lelkesedéssel fogadta, ugyanis pont ma készültek kirándulni a városban trolival. Persze, nem mondta, hogy rosszul döntöttünk, de megbeszéltük, hogy a kirándulásra megpróbálja Gergőre ráadni a pelenkát, hogy ne a város közepén kelljen lecsupaszítani baleset esetén, de utána megint leveszi. Mondtam, hogy tudom, hogy nem a legjobb nap, de nem hiszem, hogy az lett volna a jó megoldás, hogy amikor végre kipróbálna egy napot pelenka nélkül, akkor lebeszélem róla, aztán másnap elvárnám. A másik meg az, hogy az egyik ok, amiért ezt az óvodát választottuk, hogy rugalmasan állnak az ilyen és ehhez hasonló dolgokhoz. Akkor hajrá! Hazafelé pörögtem kicsit Péternek, hogy nem lett volna-e jobb, ha itthon marad Gergő erre a pelenkamentes napra, de őszintén szólva addig eszembe sem jutott ez az opció, amíg az óvónő nem mondta, hogy a pelenkások otthon szoktak maradni a kirándulások napján. Eszembe sem jutott, hogy ez probléma lehet. A másik meg, hogy pont azt a két gyereket említette, aki (pár másik gyerekkel együtt) csak heti három napot járnak.

Abban maradtunk, hogy ha ez a pelenkanélküliség bejön, akkor a jövő heti buszos kirándulást (másik városba) kihagyja Gergő, mert a busz nem áll meg, ha menni kell. A régebben szobatiszták már tudják tartani... vagy nem tudom...

Lassan megyek érte. Nagyon kíváncsi vagyok. Egész nap ott járt az agyam. Ha ez bejön, akkor tényleg megnézem, gyártják-e már zöldben a Dacia Lodgy-t. :D

Leírtam

Mitzi, csak annyit szeretnék kérdezni, hogy vettetek-e lottót. :D Ha nem, akkor annak a másik, idegen Mitzinek üzenem, hogy szívesen. A pontos célzást még gyakorolnom kell.

Szabadnap

Tegnap reggel kértem az óvónőt, hogy fényképezze le Gergőt alvás közben, mert annyit beszélt már róla, hogy milyen cukin alszik (így mondta szó szerint). Láttam már aludni, de úgy, hogy nem voltam ott, még sosem. Délután kaptam a képet fb cseten. :D Szó szót követett, és azt is megbeszéltük, hogy ma pihenjen kicsit Gergő, mert eléggé be volt dugulva az orra, alig tudott elaludni. Nem a fertőzésveszély miatt, ez nem olyan, hanem tényleg a pihenés miatt. Orvosi igazolás sem kell, hogy közösségbe mehet, csak megy hétfőn és kész. Bajban is lettünk volna, mert szabadságon van a doktornő, a helyettes meg nem szimpi (a sajáttal már megbarátkoztunk), és különben is el lehet képzelni, mennyien vannak nála, amikor két orvos betegei mennek hozzá.

OK, akkor nincs óvoda, megyünk a játszótérre. Aztán bevillant, hogy nekem ma 10.20-ra van nagyon tudományos, holdnaptárral kiszámított időpontom a fodrászhoz. (Nem vagyok bolond, de nekem ez a holdnaptárosdi nagyon bejött. Kérdezte is Noémi, hogy azzal választottam-e a napot, mert jól viselkedett a hajam. :D). Pánik, mert nagyon nem akartam lemondani. Múlt hónapban egy olyan napon voltam, amikor nagyon nem volt jó, olyan is lett a hajam. Nem vállalhatatlan, de nem volt olyan jó, mint máskor. Péternek elvileg Vácon lett volna dolga, de átszervezte a fontos megbeszélést tegnap estére telefonosra, így vállalta a  mai Gergőpörgetést. Innen is köszi. :) Délután 1-re itthon voltam, akkor már meg is ebédelték a csirkecombot, amit indulás előtt megsütöttem. Péternek a a bőrt kellett ropogósra sütni. Kapott pontos feladatsort ezzel kapcsolatban. Sikerült. :)

A délutáni napsütést kihasználva kiszedtem a tavalyi -elszáradt- muskátlikat, a virág nélkül maradt tartókat pedig átrendeztem, hogy feng shuilag megfelelő helyen legyenek. Úgy alakult, hogy 4 kimaradt, amit sehogy sem tudok jó helyre tenni. Persze, a földre tehetem, de ezek korlátra valók, a földön bután mutatnak. Majd meglátom. Mindenesetre kell egy halom fehér/sárga/narancs virágtartó, hogy minden a helyén legyen. :)

Holnapra piacozást terveztünk, de ma bevillant, hogy holnap pirosbetűs ünnep lesz, amikor nincs nyitva a piac. Klassz. Nem elég, hogy nincs hosszú hétvége, pont szombatra esik, így buktuk az eheti piacozást (is), mert vasárnap nincs. Nem tudom, miből főzök jövő héten. Az OK, hogy Gergő ebédel az óvodában, de nekünk azért kell valami, meg aztán vacsorázni is kellene. Tésztát nem ehetünk állandóan...

Azt mondják, mégsem jön a hó hétvégén, de most, hogy ezt leírtam, félő, hogy mégis jön. Most aztán minden benne van a mondatban, úgyhogy bármi lesz, nem én voltam. :D

Nagyon úgy néz ki, kihordtam lábon egy tüdőgyulladást, de nem biztos. A köhögésem enyhült, de néha rámjön a fulladásos ugatás, a mellkasom viszont piszkosul tud fájni háton fekve (az altatási procedúra része, hogy Gergő a hasamon próbál aludni, úgyhogy nem maradhat ki a háton fekvés), ilyenkor általában a hátam is jobb oldalon. Ez aggaszt a legjobban. Péter kapacitál az orvoslátogatásra, de egyrészt nyár óta nem voltam képes bevinni a kartonomat (orvosváltás történt), másrészt úgysem szedem be az antibiotikumot. Ha pihenést ír elő, akkor meg kiröhögöm...

Jelenlegi helyzet :)

Tegnap délutén fél 4-re mentem az óvodába. Őrület. Az egyik nap háromszor tettem meg a lakás-óvoda távolságot, amiből az egyik tök fölösleges volt, de akkor még nem tudtam. Tegnap már elég volt kétszer: egyszer elvinni Gergőt, egyszer pedig begyűjteni. Napfényben indultunk el, és emlékezett előző napról, hogy amikor a MiniPoliszba mentünk, a Bite előtt kitalálta, hogy kávét szeretne inni (ez nála tejhab :D), amit elnapoltunk keddre. Amikor mentem érte, azonnal kérdezte, hogy akkor megyünk-e kávézni. Mentünk.

Ha már a Nyugatinál voltunk, nem sétáltunk vissza a buszhoz, hanem hazajöttünk metróval, amit azóta nagyon nem szeret, hogy ráérzett a buszozás ízére, de néha ez is kell. Ma hajóval jövünk haza, ha elérjük. Persze, elérjük, mert óránként jár, de nem midegy, hogy melyiket. :) Délután 4-re megyek érte, nem fogunk kapkodni az öltözködéssel, átsétálunk a Jászai Mari térre a hajóállomásra. Bízom benne, hogy elérjük a 17.08-as hajót, mert az tuti, hogy nem állok ott egy órát a következőig.

A helyzet az, hogy Mitziék egyelőre nem nyertek a lottón, de ha nem vesznek szelvényt, nem is fognak. :* A Dacia Lodgy pedig nem létezik zöld színben, ami nem vicces, barátkozunk a fehérrel, mert a többi szóba sem kerülhet.

Készültem a március 15-i hosszúhétvégére, de rá kellett döbbennem, hogy idén szombatra esik 15-e, így nem jár az extra szabadnap. Eh...

Alvás, pelenka, miegymás

Ha valamin változtatni szeretnénk, csak le kell írni a jelenlegi állapotot, a többi megy magától. Így történt ez az óvodai alvással. Pár napja még ott tartottunk, hogy annyira biztosnak éreztem, hogy nem lesz változás a napirendben, hogy le is írtam. Ez volt pénteken. Közben volt egy hétvége, hétfőre pedig alapvetően megváltozott.

Az az igazság, hogy kicsit már kezdett elegem lenni, hogy minden délután hazacipelem a vállamon az alélt-horkoló Gergőt, és az öltöztetés sem volt egy leányálom egy álmos, túlpörgött gyerekkel. Hétvégén Péter elkezdte neki mondani, hogy ha alszik ebéd után az óvodában, akkor onnan egyenesen mehetünk a Minicitybe (vagy mi a neve most, azt hiszem, MiniPolisz), ahova a Tesco jóvoltából bemehettünk ingyen. (Péter megint rámozdult valamire, ahol csak regisztrálni kellett, nekem erre nincs kapacitásom.) Legfőbb motiváció a pesterzsébeti Tescoban megismert kilövős Angry Birds játék volt olyan plüssökkel, amiket a matricákért lehet szerezni.

Pénteken beszéltem Peti (óvodás barát) apujával az utcán, miután leadtuk a gyerekeket. Adott egy tippet a szobatisztaságra, mert Petinél is hasonló volt a helyzet, azaz tulajdonképpen szobatiszta volt, mert képes volt rá, de NEM AKARTA. Ez a kulcsszó Gergőnél is: érti, képes rá, de nem akarja, mert baromi kényelmes a kanapé mellett állva pisilni és/vagy elbújni a fotel mögé nagyobb alkotáshoz. Peti apuja azt mondta, hogy amikor már berágtak, megvették a szobatisztaságért járó ajándékot és feltették a jól látható, de el nem érhető helyre. 2 napig nézegette, utána elhagyta a pelenkát és szobatiszta lett Peti. Itthon mondtam Péternek, emésztgettük a dolgot, aztán délután elmentünk az Aréna Plázába, ahol benéztünk a Tchibo boltba, mert szerettem volna élőben megvizsgálni a sütős cuccokat, de azokat csak mától lehet. Ha azokat nem, találtunk mást. Konkrétan egy gyurmázós szettet. Gergő rárepült, mi meg gyorsan lebeszéltük, hogy akkor ez lesz a szobatisztasági ajándék. Azóta fent van a hűtő tetején, naponta többször szóba kerül. Hétvégén anyuéknál pelenka nélkül ficcent. 12 eseményből 4 baleset lett, ebből egy nagyobb. Szerintem ez elég jó arány. Tegnap délután azzal fogadott, hogy Sajnos, nem tudtam a WC-be kakilni, de pisilni igen. :) Mondta, hogy megpróbálta, de nem ment. Nem baj. Az a lényeg, hogy szóljon és menjen, ha kell.

Visszatérve az alvásra. Úgy hagytam ott az óvodában, hogy aszik egy nagyot. aztán megyek érte, onnan megyünk az Angry Bird-ökhöz. Az óvónővel abban maradtunk, hogy odamegyek délután 1-re, de csak az utcán maradok, és hív, ha menjek. Elfelejtettem neki mondani, hogy akkor is szóljon, ha elaludt, mert akkor nem hesszelek tovább az utcán, de szerencsére eszébe jutott, mert 2 óra előtt nem sokkal jött az sms, hogy alszik. :) Hazajöttem, majd fél 4-re mentem vissza. Az elmúlt hetek után felüdülés volt egy kipihent gyereket átöltöztetni. :)

Ma már úgy hagytam ott, hogy szó sem volt arról, hogy nem alszik ott. Tetszik neki. Egy újabb folyamat elindult. Lassan egész napra maradhat, ha ráérez az ízére. Óvodás lett.

Új napirend

Annyi új napirend volt már, hogy lassan sorszámozni kellene, de ez most elég jól tartja magát, és mivel valamennyire független tőlünk, nem is nagyon fog változni a közeljövőben.

Reggel 6.30 és 7 óra között folyamatos ébredezés van. Először Gergő kezd el forgolódni, felébreszt minket, majd Pétert kirendeli a nappaliba az aznapra kiválasztott szórakozásra (általában valami mese vagy telefonozás), amíg én magamhoz térek. Ha összeállt a csapat, Péter megfőzi a kávét, én rendbeszedem az arcom, ha marad rá idő, akkor gyorsan felöltözöm. Ezután reggeli, ami sosem ugyanaz: általában valami péksütemény, de volt már előző napról maradt pizza vagy Gergőnek Dörmi. Reggeli után enyém a mosdó és a fürdőszoba, amíg Péter felöltözteti Gergőt a kikészített ruhákba (mindenki érdekében jobb, ha nem ő válogatja össze a szettet).

Megcélozzuk a 8.22-es 15-ös buszt, amit eddig még nem sikerült elérni. A mai nap kivételével eddig mindig a következőt értük el, ma viszont a KETTŐVEL korábbit. :) A lényeg, hogy 9 óra körül az óvodában vagyunk. Az öltözés attól függ, kivel futunk össze az előtérben, mert közben folyamatosan figyelni kell, jön-e Peti. Ha csönget valaki, Gergő már ugrik is föl, hogy biztosan Peti érkezik. :)

Mostanában betervezek valami elintéznivalót délelőtt. Múlt héten munkaügyi központban voltam (egy élmény volt... borzalom...), ezen a héten vettem átmeneti kabátot, postán jártam és ezerrel keresek piros cipőfűzőt, de egyelőre sehol sincs, pedig biztosan gyártanak ilyet, mert az én cipőmben ilyen van gyárilag, de kezdi megadni magát.

Itthon ebédelek, esetleg az adott helyszínen, ahol dolgom akadt, aztán délután 1 órára megyek vissza az óvodába., mert az úr nem óhajt aludni ott. A mesét meghallgatja, az angolt is, közben a kutyáját szorongatja, de aludni még nem akar. Próbáljuk rávezetni azzal, hogy ha aludna, akkor délután is játszhatna Petivel, amit megért, de még emésztenie kell. :)

Mindig ugyanazt a buszt érjük el hazafelé, bárhogy sietünk vagy húzzuk az időt. Már tudatosan olyan helyet keresek, ahol nem kell kiengedni senkit, és minket sem szorítanak be, azaz egyesülést, mert úgyis másodperceken belül az ölembe akar ülni. Ilyenkor már veszem is ki a kulcsom a táskámból és teszem a kabátom zsebébe, mert perceken belül elalszik. Óvatosan megfordítom, hogy szemben legyen velem, mert leszálláskor így sokkal könnyebb. Már tudom, hogy mikor kell felállni az ülésből, hogy elesés nélkül jelezzek, mert a piros lámpánál mindig megáll a busz.

Buszról leszállva hazasétálok vállamon az alvó Gergővel. A kapu- és az ajtónyitás nem okoz gondot, mert a kulcs a zsebemben van. :) Gond nélkül az ágyára tehető, cipő, kabát, hátizsák lehámozható. Alsóhangon 3 órát alszik ilyenkor. 13.30 körül aludt el és még tolja.

Az utóbbi pár napban rászoktunk, hogy estefelé, amikor Péter is végzett, elmegyünk valahová. Voltunk már bevásárolni, plázázni, IKEA-ban, ma pedig a pesterzsébeti Tescoba készülünk Angry Birds-özni, így legalább Péter húgáékkal is találkozhatunk a családi eseményeken túl, mert elég messze laknak ahhoz, hogy csak úgy összefussunk.

Este nem kezdjük a fürdetést 9 óránál korábban, mert nincs értelme. Először megyek én, aztán Gergő, utána Péter, de van, hogy mire végez, én már bealudtam Gergő mellett. Ha mégis kibírtam elalvás nélkül, akkor kicuccolom magam a nappaliba, hogy valamennyit tudjunk normálisan beszélgetni. Ez a mi időnk, ha van.

Általában ébredés nélkül telik az éjszaka, reggel pedig kezdődik elölről. Kezdünk belerázódni.