Annyi új napirend volt már, hogy lassan sorszámozni kellene, de ez most elég jól tartja magát, és mivel valamennyire független tőlünk, nem is nagyon fog változni a közeljövőben.
Reggel 6.30 és 7 óra között folyamatos ébredezés van. Először Gergő kezd el forgolódni, felébreszt minket, majd Pétert kirendeli a nappaliba az aznapra kiválasztott szórakozásra (általában valami mese vagy telefonozás), amíg én magamhoz térek. Ha összeállt a csapat, Péter megfőzi a kávét, én rendbeszedem az arcom, ha marad rá idő, akkor gyorsan felöltözöm. Ezután reggeli, ami sosem ugyanaz: általában valami péksütemény, de volt már előző napról maradt pizza vagy Gergőnek Dörmi. Reggeli után enyém a mosdó és a fürdőszoba, amíg Péter felöltözteti Gergőt a kikészített ruhákba (mindenki érdekében jobb, ha nem ő válogatja össze a szettet).
Megcélozzuk a 8.22-es 15-ös buszt, amit eddig még nem sikerült elérni. A mai nap kivételével eddig mindig a következőt értük el, ma viszont a KETTŐVEL korábbit. :) A lényeg, hogy 9 óra körül az óvodában vagyunk. Az öltözés attól függ, kivel futunk össze az előtérben, mert közben folyamatosan figyelni kell, jön-e Peti. Ha csönget valaki, Gergő már ugrik is föl, hogy biztosan Peti érkezik. :)
Mostanában betervezek valami elintéznivalót délelőtt. Múlt héten munkaügyi központban voltam (egy élmény volt... borzalom...), ezen a héten vettem átmeneti kabátot, postán jártam és ezerrel keresek piros cipőfűzőt, de egyelőre sehol sincs, pedig biztosan gyártanak ilyet, mert az én cipőmben ilyen van gyárilag, de kezdi megadni magát.
Itthon ebédelek, esetleg az adott helyszínen, ahol dolgom akadt, aztán délután 1 órára megyek vissza az óvodába., mert az úr nem óhajt aludni ott. A mesét meghallgatja, az angolt is, közben a kutyáját szorongatja, de aludni még nem akar. Próbáljuk rávezetni azzal, hogy ha aludna, akkor délután is játszhatna Petivel, amit megért, de még emésztenie kell. :)
Mindig ugyanazt a buszt érjük el hazafelé, bárhogy sietünk vagy húzzuk az időt. Már tudatosan olyan helyet keresek, ahol nem kell kiengedni senkit, és minket sem szorítanak be, azaz egyesülést, mert úgyis másodperceken belül az ölembe akar ülni. Ilyenkor már veszem is ki a kulcsom a táskámból és teszem a kabátom zsebébe, mert perceken belül elalszik. Óvatosan megfordítom, hogy szemben legyen velem, mert leszálláskor így sokkal könnyebb. Már tudom, hogy mikor kell felállni az ülésből, hogy elesés nélkül jelezzek, mert a piros lámpánál mindig megáll a busz.
Buszról leszállva hazasétálok vállamon az alvó Gergővel. A kapu- és az ajtónyitás nem okoz gondot, mert a kulcs a zsebemben van. :) Gond nélkül az ágyára tehető, cipő, kabát, hátizsák lehámozható. Alsóhangon 3 órát alszik ilyenkor. 13.30 körül aludt el és még tolja.
Az utóbbi pár napban rászoktunk, hogy estefelé, amikor Péter is végzett, elmegyünk valahová. Voltunk már bevásárolni, plázázni, IKEA-ban, ma pedig a pesterzsébeti Tescoba készülünk Angry Birds-özni, így legalább Péter húgáékkal is találkozhatunk a családi eseményeken túl, mert elég messze laknak ahhoz, hogy csak úgy összefussunk.
Este nem kezdjük a fürdetést 9 óránál korábban, mert nincs értelme. Először megyek én, aztán Gergő, utána Péter, de van, hogy mire végez, én már bealudtam Gergő mellett. Ha mégis kibírtam elalvás nélkül, akkor kicuccolom magam a nappaliba, hogy valamennyit tudjunk normálisan beszélgetni. Ez a mi időnk, ha van.
Általában ébredés nélkül telik az éjszaka, reggel pedig kezdődik elölről. Kezdünk belerázódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése