Tervek

Már egy ideje gondolkozom, hogyan is kellene összerántani azt a sok mindent, ami érdekel úgy, hogy esetleg pénzt is keressek vele. Általában addig jutok, hogy valami nagyon érdekelne, aztán átgondolom és arra jutok, hogy nem lenne rá elég kereslet, legyintek egyet, és hagyom az egészet.

Tavaly elvégeztem egy ingyenes tanfolyamot, ami többek közt arról szól, hogy előhozza az emberből a vállalkozói kedvet, bátorságot adjon elindulni. Akkor volt egy olyan feladat, hogy össze kellett írni, hogy ha most azonnal pénzt kellene szereznem, miből tudnék (sarokra kiállás nem ér). Olyat is felírtam, amivel tuti nem szerettem volna soha pénzt keresni (még mindig nem a sarkon állás), de azóta eltelt egy év, és kezdem másképp látni a dolgokat. Az jutott eszembe, hogy nem kellene egy dolgot kiválasztani, hanem egy vállalkozás égisze alatt többet. Lehet, hogy naiv vagyok, és ez nem lehetséges, de most ezen pörgök. Eléggé eltérő dolgokról van szó, egyáltalán nem biztos, hogy működőképes a dolog. A lényeg az lenne, hogy tudjak számlát adni, ha szükséges, de adott esetben mindig másról. Ez így érthető?

Ezek foglalkoztatnak:

Hirdetésre érkező önéletrajzok kiválogatása tanácsadó cégek  részére megadott szempontok alapján, vagy akár kisebb pozícióra a kiválasztási folyamat cégek részére.

Körsálak, sálak, egyszerűbb kötöttcuccok. Semmi bonyolítás. Mostanában több körsálat kötöttem, és az a tapasztalatom, hogy leginkább az mutat, amelyik lustakötéssel készül. A meglévőmet is le fogom bontani és újrakötöm.

Feng shui valamilyen formában, akár ingatlanvásárlással kapcsolatos tanácsadásként.

Sztédzsing (nem hagy nyugodni, hogy ezért emberek tényleg fizetnek).

Szappankészítés. Tudom, ez elég bonyolult, engedélyek tömkelege kell hozzá, de nem is most azonnal gondoltam, és ez talán a leghalványabb vágyam mind közül. Inkább csak itthonra.

Panzió. Ez nagyon régi vágyam. Nem airbnb-re gondolok, hanem valami kis panzióra valahol a városban, ami valamiben más, mint a többi. Kis recepcióval, mindenféle szolgáltatással, cukisággal.

Közösségi piac. Ez a legújabb. Mostanában minden vasárnap megyünk egy romkocsmából kialakított piacra, ahol őstermelők és kézművesek árulják a portékájukat. Nem tudom, van-e ilyesmi ott, ahova költözünk (nem, még nem költöztünk el, nem akarok róla beszélni, azaz majd később), azt sem tudom, mi kell egy ilyen üzemeltetéséhez, de nagyon érdekel. Lehetnének állandó árusok, de olyan is, aki csak egyszer-kétszer jön. Hogy megy ez? Asztalpénzzel? Most ez nagyon foglalkoztat. Már évekkel ezelőtt gondolkoztam azon, hogy a szomszédoktól felveszem a rendelést, és elhozom a piacról, amikor megyünk, de nagy a felelősség, hogy olyat hozok-e, ami tetszik. Amire én gondolok, nem telepített piac lenne, hanem hetente 1-2 alkalommal (inkább 1) valami megfelelő helyen.

Jár erre valaki, aki tud nekem abban segíteni, hogy milyen vállakozás kellene nekem, ha az a lényeg, hogy tudjak számlát adni, ha pl. eladok egy körsálat, másnap önéletrajzot válogatok, megint másnap kiértékelem valaki lakását feng shuilag? Az összeg, amit vállalkozásindításra tudok fordítani, az kb. 0 Ft. Éppen ezért a piac és a panzió mindenképpen későbbre halasztódik, de azok úgysem szerepelnek a rövidtávú terveim között.

Javasolták, hogy nézzem meg a teáor számokat, menjek könyvelőhöz. OK, a számokat megnézem, de nem tudok egy könyvelős konzultációért tizenezreket kifizetni. Valaki ki tud engem okosítani mondjuk egy körsálért cserébe? A lakását is szívesen megnézem feng shuilag. ;)

Vegyes szombat

Szeptember első hétvégéje elég eseménydúsra sikerült. Minden jó volt, kivéve a szombat délután.

Piac helyett Kockashop megnyitó (én közben aszalódtam kicsikkel a kocsiban), aztán fagyi, ha már a kedvenc fagyizó közelében voltunk (közben én aszalódtam a kicsikkel a kocsiban), majd a szokásos Allee kört kiegészítettük a nyeremény átvételével. Elvileg lesznek képek a fb oldalukon, de tuti nem fogom reklámozni, ha látszódom.

Ez eddig jó. Délután időpontom volt az orvoshoz, amit még a hathetes kontrollon megbeszéltünk (nem az időpontot, a vizsgálatot). Féltem, hogy mit fog mondani, mert váltakozó helyeken kb 1 hónapja fáj has- és csípőtájékon. Már kb menni alig bírok. Attól féltem, valami gyors lefolyású bajom van, amit nem kaptunk el időben, és a telet már nem érem meg.

Hát, nem. Az van, amire azt mondtam, az nekem nincs. Mármint az egyik. Amit valószínűnek tartottam, az a köldöksérv. Behúztam. Pipa. Amire viszont azt mondtam, tuti nincs, az a szétnyílt hasizmom. Benyaltam ezt is.

Műteni kell. Költözés után, mert egy ideig a babáknál nehezebbet nem emelhetnek majd. Mondjuk szerintem ugyanakkora az esélye, hogy költözés után emelek nehezet, mint utána.

Még emésztem. Be vagyok sz@rva. Altatás lesz. Talán a köldökömön keresztül. Talán. Aki belevág a hasam bőrébe, azt altatás alatt is megharapom. Csak mondom. Miheztartás végett.

Két éve ilyentájt is műtétre készültem. Abbahagyhatnám már ezeket az övön aluli dolgokat. Kérem vissza a testem.

Nyertem

Nyertem egy legót. Ez bazinagy legót. A Lego Store fb oldalának játékán. Én. Nyertem. Bazinagyot. Nem hiszem el. Videó lesz az összerakásról. Négyezervalahány darabos. Őrület.

A sztédzsing még

Nem hagy nyugodni ez a sztédzsing. Muszáj, hogy legyen valami értelme, különben nem jött volna létre mint piaci termék. Ma megvilágosodtam.

Miután csupán az, hogy feltettünk néhány képet a lakásról (a kiürített konyháról, a furcsán üres fürdőről, az erkélyről és a házról kívülről, plusz alaprajz) elkezdte vonzani az érdeklődőket, és senkit sem zavart, hogy dobozok vannak a nappali egyik falánál, mert mondtuk, hogy elkezdtünk csomagolni, Péter is belátta, hogy hülyeség pénzt kidobni a sztédzsingre.

Azt azért megjegyezte, hogy esetleg a kislakásom esetében lenne értelme. Azonnal rávágtam, hogy azt én is meg tudom csinálni. Nem lakik már ott senki, ami nem kell oda, arra semmi szükség, mehet a rászorulóknak vagy valahova.

És akkor rájöttem, hogy mi az értelme a sztédzsingnek. Nagyjából ugyanaz, mint a bejárónőnek. Akinek nincs ideje vagy éppen lakberendezési érdeklődése, megbízhat valakit, hogy csinálja meg helyette. Így logikus. Csak annak kellett eljutni az agyamig, hogy ezért valaki szokott fizetni. Sosem voltam úrilány. 😂

Ha egyszer lesz vállalkozásom, akkor tuti sok dologgal fogok foglalkozni. Beleveszem ezt a sztédzsinget is. 😂

Számvetés

Számomra is furcsa, hogy meg tudjuk venni OTT és AZT a lakást, AHOL és AMELYIKET megvesszük, hiszen ennyire nem vagyunk eleresztve. Van viszont egy halom tényező, javarészt tőlünk független, amelyekkel összeáll az egész a lakássá, ami megfelelő méretű 3 gyerekkel, van kertje (ami hivatalosan zöldtető, de funkcióját tekintve kert), nincs a világvégén.

1) A lakást, amiben most lakunk, majdnem a feléért vette Péter 8 éve, mint amennyiért most el lehet adni. Teljesen független tőlünk, hogy felmentek a kerületben a négyzetméterak, de nekünk nagyon jól jön.

2) A 12 évvel ezelőtt vásárolt kislakásomat, ami akkor, abban az élethelyzetben tökéletes volt nekem, szintén a vételár duplájáért tudjuk eladni, mert az ilyen kislakásokat most nagyon viszik befektetésnek.

3) Péter örökölt egy házat az anyuja után, amit végre sikerült eladni.

Összességében nem tudnánk megvenni, ha nem ment volna fel a lakások értéke, és Péter anyuja élne. Borzasztóan irigylésre méltóak vagyunk. Tényleg.

Slusszpoénként van egy másik ház Gödön (egy nagyon lepukkant példány), ami Péter nagyszüleié volt, és közös örökség az unokatesójával, akit először ki kellene vásárolni, hogy el lehessen adni a házat, de az csak hitelből lehetséges.

Ha valaki le tud tenni 8,5 milliót most, később kb 10-et, szerintem viheti is, de ilyen ember nem létezik. :/

Sztédzsing

Tegnap esti beszélgetés

Péter: Akárhogy is nézem, úgy tudjuk eladni ezt a lakást, ha elhívjuk Juditékat, és azt tesszük, amit mondanak.

Én: Megmondják, mit pakoljuk el a dobozba és tegyünk arrébb?

P: Arrébb?

É: Hát, ki a képből, hogy ne látszódjon.

P: Nem érted. Amit eltesznek, azt el kell vinni a lakásból. "Megsztédzsingelik" a lakást, és az úgy marad.

É: És a dobozoknak tudnak valami tuti helyet?

P: Nem, azt nekünk kell megoldani, hova tesszük.

É: Ja, értem. Megmondják, mit kell elrakni ahhoz, hogy jól nézzen ki a lakás, de nem mondják meg, hova a nyüves francba tegyem a dobozokat, amik miatt gyakorlatilag nem tudunk elpakolni.

P: Igen. Nagyjából.

É: Pont ugyanezt csinálom. A sztédzsing megy fejben, csak a dobozokat nem tudom hova tenni. Én ezért egy árva vasat sem fogok fizetni senkinek, az biztos.

Most ott tartunk, hogy összepakoljuk, amire az elkövetkező pár hónapban tutira nem lesz szükségünk (téli cuccok, kinőtt ruhák, olyan dolgok, amik nélkül addig kibírjuk), és úgy megsztédzsingeljük a lakást, hogy rá sem ismerünk. Aztán ebből fogok megélni, mert ezek szerint van rá kereslet, és van olyan hülye, aki ezért fizet. :)

Lakást eladni nem könnyű

Sőt, kifejezetten nehéz. Azt gondoltuk, sokkal könnyebb lesz; csak bedobjuk a ház fb csoportjába, és csőstől jönnek az érdeklődő családok, akiknek egy gyerekkel kicsi lett a másfél szobás, de maradnának a házban. Másnak ez így ment. Tavaly. Nekünk nem. Érdeklődés az van, de amikor válaszolok a Melyik lakás? és a Mennyibe kerül? jellegű kérdésekre, alig kapok választ. Konkrétan négyen nézték meg, de mindannyian még egy kicsit nagyobbat szeretnének. Hajrá, mert a házban alig van, és ami van is, nem eladó.

Első körben feldobta Péter az ingatlan.com-ra, majd miután ez kizárólag egyetlen ingatlanost vonzott be, tovább gondolkoztunk. Biztosan lett volna több ingatlanos is, ha nem írja be a hirdetésbe Péter, hogy ha lehet, ne jelentkezzenek. Az egyedüli jelentkező a vevői oldalról érkezett, állítólag többnek is keres hasonló lakásokat. Amikor már szinte indult, és gondoltam, tisztázzuk, ki fogadja őt föl, meg mertem jegyezni, hogy mi nem szeretnénk ingatlanost fogadni (azaz végső esetben igen, de nem őt), flegmán visszakérdezett, hogy Láttatok nálam papírokat? Ezt is a válla fölött, mintha az anyját szidtam volna. Biztosak vagyunk benne, hogy nem fog jelentkezni, mert nem érdekelte az egész igazán. Eleve késett félórát, mert nem nézte az időt, másrészt nem engedtük, hogy fényképezzen a lakásban (csak a kilátást), mert ezek mégiscsak a mi cuccaink, és majd mi csinálunk olyan képeket, amikkel el lehet adni a lakást. (Megtudtam, hogy ez kölön szakma vagy mi, és staging vagy home staging a becsületes neve. Mik vannak?) A konyháról már készült. :)

Miután ez sem pörgött eléggé, tegnap este gondoltunk egy merészet, és készítettünk egy fb oldalt a lakásnak, azaz az erkélynek. :) Elkészítettük, feldobtuk, megosztható. Hátha... :)

Közben a kislakásomat is áruljuk. Oda sem megyek inkább. Annak az eladása is eléggé megvisel, amiben laknuk, pedig ez a Péteré. A sajátom rosszabb.

Megint egy költözés, megint egy pozitív változás, mégis kikészülök tőle. Van, ami nem változik sosem.

Helló Gazdagrét

Megnéztük. Megtetszett. Kérjük. Volt egy kis harc egy másik érdeklődővel, de a miénk. Nem is értem, minek egy könyvelőirodának kert.

Az alaprajz szabálytalan. Nem kicsit. Feng shuilag van benne teendő bőven, de nem is terv az unatkozás.

Most jön a neheze: eladni a lakást, amiben lakunk. Ehhez nagyon nincs erőm, de talán Péter is kapott most egy löketet a cselekvésre. :)

Hajrá.

A lakáscsere nevű rémálom

Jól sejtem, hogy nem jár erre már a kutya sem? Mindegy, azért én írom, mert most olyanom van. :)

Pénteken megnéztünk három lakást. Azaz volt három időpontunk. Tulajdonképpen a következő történt: 1) Az első lakást csak Péter nézte meg, mert addigra már megbeszéltük, hogy az nekünk nem lesz jó, de adtunk neki egy esélyt. Annál is rosszabb volt, ahogy gondoltuk. 2) Nemes egyszerűséggel nem jött el az ingatlanos, a telefont pedig nem vette föl, de mindegy is, mert csak azért nem mondtuk le, mert ez volt a középső időpont, azaz nem ezért kellett korábban odamenni a környékre, és nem ezért végeztünk később. 3) Úgy gondoltuk, ez lesz a befutó, mivel barátaink laknak 2 emelettel fölötte egy pont ilyen lakásban, csak kicsit variáltak rajta, tehát tudjuk, mit lehet(ne) kihozni belőle. Hát, ebből nem lehet, ráadásul a ház finoman szólva nem akadálymentesített. Már ahhoz, hogy az amúgy kicsi liftet elérjük, legalább 10 lépcsőfokon kell felcibálni a babakocsit, és mivel kicsi a lift, még fel a másodikra. Nem ez lesz a lakás, amit keresünk.

Vissza a startvonalra. Az eredileg kinézett lakást eltettük az agyunk egy nagyon távoli pontjába, mert 3 évig tuti nem lesz előrelépés az ügyben. Most úgy vagyunk, hogy olyat keresünk, amit akár véglegesre is el tudunk képzelni. Kiterjesztettük a keresést a kerüet távolabbi részeire. Ami eddig szóba sem jöhetett, mert azt mondtam, hogy a hf-re én ki nem költözöm, most az tűnik a legjobb választásnak. Gazdagrét. Erről egyből a Szomszédok jut eszembe, de nem abban a házban keresgélünk. Biztosan nem akadálymentesített. :D

Kedden megnézünk egy lakást. Ha tetszik, akkor begyújtjuk a rakétákat, fáradtságot nem ismerve kipofozzuk a mostani lakást, hogy jól el tudjuk adni (ebben az állapotban nem lehet, mert én is hányok a rumlitól), és uccu neki, költözünk. Várom is, meg a hátam közepére sem kívánom a macerát, de jó lesz már nagyobb lakásban pörgetni a gyerekeket.

Már a lakásavató meghívójának dizájnelemein gondolkozom. (Á, nincs ennyi időm nekem, de jól hangzik. :D)

Még mindig a lakás

Élünk. Nagyon is. Nem lazsálunk, pörgünk. Napjaink mennek el a lakáshelyzet megoldására, mert nem olyan egyszerű, ahogy elképzeltük, és ahogy néhány hónappal ezelőtt látszott.

Kezdjük az elején! Januárban megnéztünk egy lakást, beleszerettünk, osztottunk-szoroztunk, és az jött ki, hogy ha eladunk mindent és igénybe vesszük a csokot, akkor meg tudjuk venni. Januárban. Igen. Nem írtam el...

Ennek megfelelően elkezdtük intézni a dolgokat. Azért, hogy le tudjunk tenni némi foglalót, a legkönnyebben eladható dologhoz nyúltunk, azaz a teremgarázs beállóhoz. Jutányos áron eladtuk a szomszéd srácnak és a családjának azzal a szóbeli (sajnos) megállapodással, hogy amíg itt vagyunk, használhatjuk, hiszen nekik van másik beálló, és csak azért vették meg, mert valamikor majd szeretnének egy másik autót.

Futottuk a köröket a lakással, közben beszéltünk pár emberrel a házban, hogy esetleg érdkelheti őket a lakásunk, ha lépünk. Lépésről lépésre próbálom a lakást megtekinthetővé tenni, mert a jelenlegi állapotában nem lehet mutogatni, akkora a rumli. Az van ugyanis, hogy decemberben eladtuk a bútorok egy részét, amik nem voltak praktikusak, és venni akartunk megfelelőeket. Párat vettünk is, de közben jött a csok, és inkább költözünk. Azt hittük, májusra már nem leszünk itt. Ehhez képest...

Kiderült időközben, hogy baj van a használatbavételi engedéllyel, ebben a formában nem lehet megvenni a lakást, újabb terveket szövünk. Meg még mittudomén mivel is gond van, de a használatbavételi a legfontosabb, mert akkor elkezdjük bérelni, a jelenlegi lakást is kiadjuk, nem pedig eladjuk.

Nézegetünk más lakásokat is, de elég reménytelen a helyzet, amikor szól a szomszéd srác, hogy júliustól kiadná a garázsbeállót. Joga van hozzá, hiszen az övé, de akkor is megállapodtunk. Itt jön az, hogy szóban. Lakásvásárlásnál is előfordul olyan, hogy eladja a tulajdonos a lakást, mert kell a pénz az újhoz, de amíg beköltözhetővé teszi, maradhat a régiben. Le kellett volna papírozni. Június 20-a körül szól megint a srác, hogy kiadta a beállót, hónap végén jöhet akár a bérlő. Most az van, hogy nem elég, hogy megy a szarakodás (már bocsánat) a lakással, még  állhatunk a tűző napra a kocsival (irigylem magam a problémáimért, de akkor is), pedig megállapodtunk. Legalább megkérdezhette volna, hogy mi újság a költözéssel, hogy látjuk, meddig maradunk, és akkor megegyezünk egy határidőben, amikortól kiadja. Az a dühítő, hogy nagyon áron alul adta el neki Péter, simán benne van akár féléves bérleti díj is, de már mindegy. A foglalót persze, nem tudtuk letenni, mert akkor nyögte be az építtető, hogy gond van a papírokkal.

Várunk, reménykedünk, de tegnap reggel az az üzenet várta Pétert az építtetőtől, hogy nem tudta beadni a használatbavételihez szükséges papírokat, mert valami hiányzott. 6 éve volt rá egyébként. :/

Itt nem maradhatunk. A srácok heteken belül mászni fognak, és itt nincs hova. Átmeneti megoldáson gondolkodunk. Veszünk egy használt lakást a kinézett lakás közelében, oda bejelentkezünk, így lesz parkolójegyünk (vagy mi), és amikor jelenti az építtető a zöld utat, eladjuk, és megvesszük azt. Nem így terveztük, de ez lesz a megoldás. Pénteken megnézünk egy lakást.

Szeretnék már ezen túl lenni. Leginkább a pakoláson. A jelenlegi helyzetből szeretném kihozni a legtöbbet, hogy el tudjuk adni.

Lakásmizéria

Nem nehéz észrevenni, hogy mostanában ritkán -vagyis inkább soha- írok ide. Foghatnám az időhiányra, még hihető is lenne, de az igazság az, hogy a mondandómat máshova írom, a személyes dolgokat pedig sehova. Ez hiba, mert így minden bennem maradt; feszültség, szép emlék egyaránt.

Nem ígérem, hogy ezután gyakran írok ide, mert fogalmam sincs, mennyire tudom betartani. Írok inkább a jelenlegi helyzetről.

Azt már néhányan tudjátok, hogy január közepén megszülettek a fiúk. Igyekeztünk addigra bababaráttá alakítani a lakást. Nem sikerült, aminek több oka van. Egyrészt saját és más szüttyögése miatt megcsúsztunk. Olyan sokára vitték el az eladott bútorokat, hogy már nem volt idő az új megvételére, összeszerelésére, beállítására. Dobozokból, szatyrokból öltözködünk. Nice. :/

A másik ok sokkal jobb: kiderült, hogy nem vagyuk túlkorosak a háromgyerekes csokra, és úgy döntöttünk, meglépjük. 1-2 éven belül terveztük a költözést, de most felpörgettük. Nézelődünk, osztunk, szorzunk, tetvezgetünk, álmodozunk, árulunk, eladunk.

Az eladandó tételek közül ma Péter eladta azt, amiről azt gondoltuk, a legnehezebb lesz. Innen sima ügy. :)

A kiszemelt ingatlanról semmit sem mondok. Ebben egyeztünk meg Péterrel. Titok. Ha majd minden meglesz, szólok. Az biztos, hogy Gergőnek megint saját szobája lesz, és érkezik a lakásba egy szőrös négylábú. Igen, Péter beadta a derekát.

Most pedig megyek előkészíteni a fürdetést. :)