Kaposvári jelentés

Csütörtök este elindultunk. Alig múlt reggel 9 óra, amikor kigördültünk a ház előtt. Jól haladtunk, nem volt túl nagy forgalom. Még korán volt. A autópályán már éreztük, hogy nem vagyunk egyedül. Gondolom, mindenki hasonlóan szokta érezni, de az összes idióta előttünk, mögöttünk és mellettünk autózott. Ebben egészen biztosak voltunk. Az M3 még viszonylag nyugodt volt-amennyire egy autópálya nyugodt lehet-, de az M7 kész rémálom volt. Előtte még át kellett verekedünk magunkat Budapesten. Az sem volt egyszerű, de gondolom, nem kell bemutatni. Még szerencse, hogy csütörtök volt, és még nem indult meg a balatoni járat.

Kaposváron jó lenni. Még mindig nem tudom, hogy ha elindulunk valahova, az a város melyik részén van pontosan, de nincs is rá szükségem. Valaki elvisz.:) Jobb is, ha nem indulok neki egyedül. Hogy nézne ki, hogy eljöttem segíteni, azaz egyelőre betanulni, mégis én csinálok programot a bandának azzal, hogy engem kell vadászni a városban?:)

Unokaöcsém egyelőre még nincs. Legalábbis ma még nincs. Mindenkinek megvan a saját tippje a nagy napra vonatkozóan. A leendő apai nagyapa szerint a névnapján, azaz 29-én fog megszületni. A legtöbben arra tippelünk, hogy ezt nem várja meg. Van egy olyan érzésem, hogy hétvégén megyünk a kórházba. Évi nagyon szeretne kimenni vasárnap délelőtt a vásárba, és enni egy igazi lángost. Arra tippelek, hogy a bébi megvárja a lángost, majd jelzi, hogy kijönne. Lehet, hogy nem lesz igazam, de ezt érzem.

Bárhogy is lesz, szeptemberben nagynéni leszek.:) Terveink szerint addig anyuval itt leszünk, és megtanuljuk, mit hova kell tenni. Már tudjuk, hol tartja a fűszereket, hogy szeret teregetni, és hogy kell használni az új szuperfelmosót. Elkezdtük a főzést is, és én személy szerint nagyon élvezem, hogy Évi hagyja, hiszen ezért jöttünk. Anyu főzött egy nagy fazék tejes, rizses, zöldséges levest, én sütöttem dupla adag palacsintát. Holnap tejfölös bableves lesz, anyu már előfőzte a csülköt. Sütünk, főzünk, tanulgatunk, beszélgetünk. Jó itt.:)