Egyre közelebb a Karácsony, én pedig nem és nem tudok ráhangolódni. Jártam már ezügyben -mármint ráhangolódásügyileg- a Vörösmarty téren, forralt bort is ittam, fogdostam helyes karácsonyi csecsebecséket, de semmi. Nincs karácsonyi illat a levegőben. Tavaly is úgy kapott el a hangulat, hogy Annatól mentem hazafelé az utcán, amikor megcsapott a Karácsony-illat. Nehezen lehet meghatározni. Hideg, de nem metszően. Hideg, mégis van benne valami megnyugtató puhaság. Hogyan lehet ilyen egy illat? Azt nem tudom.:)
Átöltöztettem a blogot is, hátha ez segít. Remélem. Az idő szorít, alig több, mint 2 hét van, és még a karácsonyi ajándékokon, sütésen kívül is van néhány dolgom. A bevásárlást már elkezdtem. Nem, nem az ajándékokat szereztem be, hanem sütési alapanyagokat. Valamivel el kell kezdeni.:)
Mindentől függetlenül nagyon nehezen mozdulok ki a lakásból. Reggel felcsapom a laptopot, végigböngészem az álláshirdetéseket, közben szemmel tartom a tévét és a facebook-ot, hogy nem őrüljek meg. Persze, lehet, hogy pont ezektől őrülök meg szépen lassan.:) Mára eljutottam arra pontra, amikor -ha Marika néni nincs itthon- együtt énekelek a reklámokkal, és azt is tudom, melyik tvpaprikás szakács hogyan kíván jó étvágyat.:)
Általában alaposan megrémülök, ha döntéshelyzetbe kerülök. Többször mérlegelem a lehetséges következményeket oda meg vissza, meghallgatom a tanácsokat, aztán újra mérlegelem a következményeket. A tanácsokat vagy megfogadom, vagy nem. Döntés után tovább tépelődöm a következményeken. Ha valaki viszont nemtetszését fejezi ki, tüskéket növesztek és szúrok. Ha már egyszer döntöttem, kitartok mellette. Akkor is, ha nem jól döntöttem. Majd jön az újabb döntéshelyzet, és kezdődik az egész elölről.
Mostanában viszont az rémít meg, hogy nem vagyok döntéshelyzetben. Csinálhatok ezt-azt, próbálhatom előrevinni a dolgokat, de a döntés most nem az én kezemben van. És ezt utálom. Akkor már inkább a döntéshelyzet és az azzal járó macera.
Jelentem, engem ma délelőtt 11 óra 50 környékén elkapott a karácsonyi hangulat. Tudod, mi kellett hozzá? Hogy három kollégámnak készítettem olyan mikulás/karácsonyi meglepetést és ma végre sikerült odaadnom. Az arcuk volt az indikátor. Annyira vártam, hogy hogyan fognak reagálni, és mivel volt egy kis bevezető is hozzá, volt időm figyelni, ahogy elönti őket a várakozás izgalma. Most már csak az kell, hogy ez kellő lendületet adjon és jó úton leszek! :)
VálaszTörlésLehet, hogy nekem is az kell, hogy az alapanyagok beszerzése után végre a tettek mezejére lépjen. Utána már jön a többi. Legalábbis remélem.:)
VálaszTörlésÉs, hogy az előző gondolatmenetet folytassam, személyesen ismerek olyat, aki hozzám hasonlóan kisebb méretezésű ruhát vett, méretben viszont ugyanakkorát. Ez így elég zagyva, de értitek, ugye?:)
én direkt nem értem és tiltakozom :):):):):)
VálaszTörlésHa nem érted, mi ellen tiltakozol? :))) ;P
VálaszTörlés