Készülődés

A hangulatra való várakozást felváltotta a pánik. Nem nagy, csak egy kicsi. Nem maradt sok idő a készülődésre. A pánik egészen addig tartott, amíg rá nem döbbentem, hogy nem is kell készülődnöm. Az idén ugyanis megegyeztünk, hogy nem veszünk nagy ajándékokat, és kicsiket is csak a gyerekeknek. Abból meg egy van, az unokaöcsém. Azt még nem tudom, ő mit kap, majd egyeztetek a húgommal, de az a lényeg, hogy elég a Karácsonyig hátralévő 10 nap a készlődésre. Annál is inkább, mivel 21-én átteszem a főhadiszállásom anyuékhoz, és valamikor a két ünnep között vagy jövőre jövök csak vissza. 21-től lesz időm a halomnyi süti elkészítésére. Ezt kapja tőle a család. És persze, a jelenlétemet.:) Végre arról fog szólni a Karácsony, amiről mindig is kellene, nem pedig az ajándékokról. Persze, kíváncsi vagyok, hogy fog megvalósulni a nem adunk semmit terv. Ismerem az anyukámat. Magunkat is.:) Érzem, hogy lesz néhány apró doboz a fa alatt.

Ma is esett a hó. Szombat óta minden nap esik egy kicsit. Nem nagyon, a belvárosi betonon meg sem marad, de a kertekben igen. Tetszik. Persze, emellett szorítok, hogy ne legyen olyan nagy hó Karácsonyra, hogy a húgomék ne merjenek elindulni Kaposvárról a babával. Legyen hó előtte, aztán utána is.

Nemcsak havazik időnként, hanem nagyon hideg is van. Megbántam, hogy ma nem a hosszabb kabátomat vettem fel. Fázott a hátsóm. Azt is nagyon sajnáltam, hogy a kesztyűmet nem hoztam el anyuéktól, de a fene gondolta november elején, hogy legközelebb Karácsonykor megyek haza. Ez a cudar idő viszont még semmi. Állítólag csütörtöktől még hidegebb lesz, akár -15°C is lehet majd. Szeretem a hideget, a telet, csak attól félek, áthúzza a számításainkat az időjárás.

Az igazat megvallva én már kaptam egy ajándékot. Ma. Vettem egy üveg bort a Kaiser's-ben. Semmi mást, csak egy üveg bort tettem a pénztáros elé. A hölgy a borra nézett, majd rám, és annyit szólt, hogy "Kérek egy igazolványt." Pár másodpercig meredtem rá, nem értettem, mit akar. Először azt hittem, bizonyos ár fölött csak igazolvánnyal lehet bort venni, de gyorsan elvetettem, mert bár tény, hogy nem az alsó polcról választottam, nem is volt extrém módon puccos. Azt hiszem, vissza is kérdeztem egy tessék-kel, mire a hölgy elismételte az igazolványom iránti igényét, még tán bólintott is egyet nyomatékosításként. Ekkor leesett, hogy miért kéri. Alig bírtam visszafojtani a röhögést, a szám széle igen közelített a fülemhez. Gondoltam, hogy a pénztáros lány szája hamarosan hasonló alakzatot vesz fel. Nem tévedtem. Halkan felröhögött, éppen csak annyira, ami nem feltűnő, és közölte, hogy ekkorát régen tévedett. Szinte azt mondta, hogy nem gondolt ennyire öregnek.:) Abban maradtunk, hogy nem haragszom. Persze, hogy nem. Ez sokkal jobban tetszett, mint az Asszonyom.:)))))