Nem röfög

Ma is esett egy kicsit a hó, de közel sem annyira, mint az elmúlt pár nap. Tegnap viszont egész sokat esett, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Még éjfélkor is esett, és talán akkor volt a leghangulatosabb. Szeretem havat. Fehér lepellel beborítva, szállingózó hópelyhekkel még a Rákóczi út is határozottan szép.

Tegnap ugyan már kellőképpen beöltöztem, de lehet, a korábbi Vörösmarty téri körsétáknak lett meg az eredménye, ugyanis estére elkezdtem tüsszögni. Nem röfögtem, tüsszögtem. Leküldtem egy NeoCitrant, ez kellemesen elbódított olyannyira, hogy többszöri nekifutásra sikerült csak reggel felkelnem. Reggel? Hm...:) A jó hír viszont, hogy a tüsszögés, orrdugulás elmúlt. Volt, nincs. Nem kell ide ilyen-olyan oltás, anélkül is megmaradok.:) Tudom, ez nem ilyen egyszerű, és közelről sem volt ez influenza, se sima, se sertés. Az oltás ellen viszont még továbbra is kitartok, egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem kell nekem. Legfeljebb úgy járok, mint Malacka. Oké, nem vicces. Bocs. Akkor sem kell.

Egyre közelebb a Karácsony, és egyre jobban várom. Már van hozzá hó is.:) Miután tisztáztuk, hogy nem ajándékozunk, sokkal könnyebbnek érzem magam. Az ajándékvásárlás minden évben óriási stressz, hogy olyan dolog legyen, amire a másiknak/többieknek szüksége van, és megfizethető. Gyakran kiegyezünk valamivel, ami nem tökéletes, de szép és hasznos, a megajándékozott pedig örül neki. Ezt megtalálni nem könnyű, de most nincs rá szükség. Kedden este megvolt az első próbasütés, a karácsonyi muffin már megvan, azaz a recept. A többi már megvan, csak meg kell majd sütni. Arra lesz 4 napom anyuéknál.

Ma kaptam egy e-mail-t a nagynénémtől, hogy megszületett az unokanővérem kisfia. Annak az unokanővéremnek, akinek az esküvőjén voltunk szeptemberben. Tele van a család babával, talán egy ideig nem piszkálnak engem.:)