Nem lehetett kihasználatlanul hagyni a lehetőséget, hogy anyu is és a karácsonyi hangulat is egy városban tartózkodott. A konferenciának délután vége lett, összeszedtem anyut a Moszkva tér közelében, lepakoltuk a csomagokat a lakásban, és nem sokkal 4 óra után elindultunk a Vörösmarty tér irányába. 5-re mindenképpen ki akartunk érni, hogy elkapjuk az ablaknyitást. A Gerbeaud homlokzatán ugyanis van egy adventi naptár. Az emeleti ablakok szimbolizálnak egy-egy napot. Az első próbatétel az volt, hogy megtaláljuk a tegnapi naphoz tartozó ablakot. Meg voltam győződve, hogy 13-a van, aztán megláttam a sarkon a 12-es számot. Mi a fene? Nyertem egy napot.:) Elhelyezkedtünk, jó helyünk volt, de még volt 15 perc, mi pedig nagyon fáztunk. Gondoltuk, elugrunk egy forralt borért. Olyan nincs, hogy ne lássunk, bárhol is találunk helyet, ha visszaérünk, mivel felfelé kell nézni.:) Az első standig sem jutottunk, amikor visszafordultunk. Hatalmas volt a tömeg, és mindenki a Gerbeaud irányába haladt, esélyünk sem volt. Inkább maradtunk, vártunk, és gyönyörködtünk, mert volt miben. Pontban 5 órakor a legfelső emeleten kinyílt az erkélyajtó, kivonult 4 zenész, eljátszottak néhány karácsonyi dallamot. Szép volt. Aztán harangjáték következett, szintén karácsonyi dallamokkal. Ekkor szépen lassan "kinyílt" az ablak. A már kinyílt ablakok helyén festmények vannak. Nem feltétlenül karácsonyiak, de nagyon szépek. Ha eddig nem lett volna karácsonyi hangulatom, ettől biztosan megérkezett volna.:) Sajnos, nem vittünk magunkkal gépet. Remélem, még az idén kijutok, és akkor meg is tudom örökíteni.
A műsor megvolt, jöhetett a forralt bor. Az idén bevált helyre mentünk, a Váci utca elején felállított standhoz. Volt sor, de kibírható. Nem vártam kisebbet Karácsony előtt 2 héttel. Teljesen át voltunk fagyva, a forralt bor vérré vált bennünk. A kirakodó vásár idén is fantasztikus. Persze, nekem mindegyik az, szeretem a vásárokat. Beleszerettem néhány almapárolóba, végül nem jött velem haza egy sem, mert egyrészt nincs rá igazán szükségem, másrészt nem tudom hova tenni. Mindenestre szépek. Végül egy nagy fatálat vettünk anyu egyik barátnőjének, aki azóta keresi, mióta Bangó Margit azon tálalt a főzőműsorban. Összességében pozitív mérleggel zártunk. Megérte fagyoskodni.
Este fájt mindenünk. Kinek ez, kinek az. Anyu azt gondolta, átfagyott a lába, én a sok teára fogtam, hogy majdnem pizsamabuliba fulladt az alvás. Ennek megfelelően reggel telefoncsörgésre ébredtünk. Majdnem átaludtuk a délelőttöt. A redőny felhúzásakor kiderült az éjszakai álmatlanság oka: szállingózott a hó. Igaz, nem megmaradó fajta, de ez is valami. Kis hó is hó. Aki a kicsit nem becsüli...:)
Ma Luca napja van. Számtalan népszokás és hiedelem kapcsolódik a mai naphoz. Jósolnak ezen a napon férjet, gazdagságot, miegymást. A leghíresebb mégis a Luca széke. A szokás szerint ma kell elkezdeni, minden nap faragni kell rajta valamennyit, és 24-re kell elkészülni. Aki az éjféli miséről kifelé jövet rááll, megláthatja a boszorkányokat a gyülekezetben, azaz a szarvukat. Ekkor futni kell haza, mert a boszorkányok elkaphatják és széttéphetik. Ha viszont mákot szór maga után, a boszorkányok azt összeszedik, így a szék tulajdonosa időt nyer, és hazaér. Azért egy ilyen szituációt megnéznék.:)
Van egy olyan szokás is, hogy december 13-án a lányoknak és az asszonyoknak tilos dolgozni. Ez tetszik. Kár, hogy nem terjedt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése