Mindenki, legalábbis a többség szeretne egy szép, nagy házban lakni. Ahogy én is. Az emeletek számára viszont eddig nem gondoltam. Egészen hétfő estig, amikor Berci 10 percenként akart enni valami finomat, és természetesen frisset. El van kényeztetve, ez nem kérdés, nem is tagadja egyetlen családtag sem. Berci gyakorlatilag azt csinál a családdal, amit csak akar, és mindenki önként és dalolva hajtja a fejét az igába (kivéve a húgomékat). Azt gyanítom, a hétfő este ismét büntetés volt azért, mert néhány hétig nem mutatkoztam Salgótarjánban. A legutóbbi találkozástól eltérően most nem került el nagyívben, sőt, egészen barátkozó és bújós volt. Ez volt a beetetés.:) Lámpaoltás után kezdődött a "buli". Legalább 1 óra telt el azzal, hogy 10 percenként mentem le a konyhába, szórtam valamit Berci tálkájába. Mindig mást, mivel egy-egy konyhaturné után tüntetőleg ült a szoba ajtajában, időnként fájdalmasan elvirnyákolta magát, mintha azt mondta volna: Az előbb nem jót adtál, mást kérek. Most. Különben reggelig itt fogok sírni. Én pedig önként és dalolva vonultam a konyhába. Azt hiszem, a negyedik járat volt a nyerő, amikor eltaláltam, mit óhajt az uraság, és engedélyezte, hogy folytassam (vagy inkább elkezdjem) az alvást.
Másnap a konyhaműszak következett. Elkezdtem a sütést, amit megígértem. Nagy volt a szám, nem győztem sorolni, hogy miket szeretnék majd sütni. Mind kipróbált recept. Ugyan, mi az nekem?! Nem is volt baj, hosszú, tömött sorban kerültek ki a kezem alól a beiglik és muffinok. A baj velem volt. A vaníliás kifliket már ülve sodortam, úgy éreztem, leszakad a derekam. Azt mondják, az ember annyi éves, amennyinek érzi magát. Nem tudom, mennyinek éreztem magam, de az biztos, hogy jó soknak. Milyen már, hogy belerokkanok néhány beiglibe? Szép kis segítség vagyok, mondhatom. Mindenesetre ma folytattam a sütést, mivel az örökszomszéd Mandi néninek (amióta az eszemet tudom, a szomszédban laknak, még az előző házban kezdődött) is viszünk, aki most beteg. Ma csak beiglire volt energiám, abból viszont dupla adagot készítettem. Holnap már Karácsony, bár a húgomék csak pénteken jönnek. Nem tudom, holnap lesz-e még idő sütni, mivel anyu már itthon lesz, és gondolom, a sütő kell majd a húsoknak, nem lesz hely a beiglinek, muffinnak. Pedig még kellene almás pite, hogy teljes legyen a kollekció.
Boldog, békés ünnepeket kívánok minden kedves errejárónak!:)
Nem akarom cifrázni: kellemes karácsonyi ünnepeket Neked és a családodnak.
VálaszTörlésVaníliás kifli?? Beigli? Le a kalappal... én az utóbbit boltban vettem, most egy darabig nem megyek a sütő közelébe.
Apropó, sikeres új évet is!
Boldog karácsonyt Neked és csodálatos új évet! :)
VálaszTörlésAz idei beigli nem lett olyan szép, mint tavaly, de azért megtartjuk.:)
VálaszTörlésIgen, igen, boldog új évet is Nektek! Ami engem illet, nagyon bízom benne.
Hú, fáradt háthoz nem javaslom a mézest, már ha idén egyáltalán tervbe volt véve.
VálaszTörlésÉrezd jól Magad a családod körében és persze Berci terrorja alatt :)
28-a után jelentkezem.... hopp, fogalmam sincs a magyar számodról, majd megírod e-mailben?
Apu felvetette a mézest, de anyu el legyitéssel elintézte a dolgot, mondván, senki sem szereti. Megúsztuk.:)
VálaszTörlésA szám megy. Nem jár, hanem megy, és nem az a szám.:)