Amikor reggel felébresztett a mindenesfiú -akit 2 hétig nem zavart a hó az udvarban, de ma ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy vaslapáttal menetet vágjon a két lépcsőház között-, még nem gondoltam, hogy ilyen mozgalmas napnak nézek elébe. Persze, ekkor még eszembe sem jutott nézelődni, hanem gyorsan visszaaludtam. Egészen addig, amíg a telefon fel nem ébresztett. Holnap megyek a villáminterjú második felvonására. Az Excel-esre. Nem lesz semmi. Mivel még nem jártam ott, több időt kell rászánnom a szükségesnél. Lehet, jobb lesz, ha most rögtön elvonulok az éjszakai alvásra, hogy fel tudjak kelni. Akármelyik útvonalat nézem, nem úszom meg másfél óra alatt, de a 2 óra elég lesz.
Emésztgettem a történteket, amikor újabb dolog érkezett. Hozta a postás. Nem csengetett, csak bedobta. Két levél volt. Az egyik a kopogtatócédula, amit majd le kell adnom a kiválasztott szerencsésnek. A másik a banktól jött. Nocsak! Kíváncsi voltam, milyen információval tudnak szolgálni. Örömmel értesítettek, hogy megérkezett a bankkártyám, és átvehetem. :) Két hete használom. :) Már fizettem is vele. Ami a legjobban tetszik, az a levél dátuma. Január 14-én írták és 18-án adták fel. 18-tól máig tartott, amíg az utca végéről ideért a levél. Ez eddig a negatív csúcs. Persze, ha a soha meg nem érkezett leveleket nem számítjuk. :S
És még csak délután van...
Nem akarok türelmetlennek látszani, de igazán beszámolhatnál a villáminterjú második felvonásának történéseiről!!! Úgy felpörögtek a dolgok, hogy ha nem tartunk lépést Veled, kíméletlenül lemaradunk és az Te sem szeretnéd, ugye? :D
VálaszTörlésNem őrölnek olyan gyorsan a malmok. Jelzem, sajnos. :( Még nem tudok semmit. :(
VálaszTörlés