Havas utazás

Már egy ideje tervben volt, hogy ellátogatok Ajkára, és megnézem, hol él Csöpi, amikor itthon van.:) Szerettem volna még januárban eljutni hozzá, de nem volt egyszerű megszervezni. Az utolsó januári hétvégén mégis sikerült. Pénteken elmentem az interjúra, aznap még nem akartam útra kelni. Másnap -tőlem szokatlan módon- sikerült felkelni hajnali 6-kor. Ilyet sem kellett csinálnom egy ideje. Bizonyos szempontból azt kell mondanom, hogy sajnos... Még este kiválasztottam a reggel 8 után induló vonatot, a korai keléssel ennek elérését céloztam be. Magam is meglepődtem, amikor ez sikerült.:)

Már vonaton ültem, amikor anyu hívott. Aggódott, hogy nekiindulok a Dunántúlnak a nagy hóesésben. Ugyan már!:) Jeleztem Csöpinek, hogy úton vagyok, jelentettem a havat is, de anyuval ellentétben ő nem aggódott miatta, inkább nem értette, miről beszélek. Ajkán hó helyett eső esett, de az nagyon. Nem sokkal azelőtt váltott hóra, hogy leléptem a vonat lépcsőjéről a placcra.

Nem tudtam, hogy Ajka ilyen helyes város. Tulajdonképpen semmit sem tudtam Ajkáról, csak annyit, hogy Veszprém és Pápa környékén van, nem messze a Balatontól. Csöpiék közelében van egy helyes tó, a hidegnek köszönhetően jól be volt fagyva és tele volt korcsolyázó és bicikliző gyerekekkel. Ez a tó olyan közel van Csöpiékhez, és mivel a lakása a 10. emeleten van, hogy az ablakból tökéletes kilátás nyílik rá. Hangulatos. Nem is tudtam, hogy ilyen jó dolog a 10-en lakni.:)

Eredetileg tegnap akartam visszajönni, de korán sötétedik, sötétben viszont nem akartam vonatozni. A buszt eleve kizártam, hosszabb utakon a vonat kényelmesebb, és a hétvégén leesett nagy hó miatt gondolatban az árokban láttam az összes buszt. Kiderítettük, hétfőn délelőtt mikor indul vonat, és reggel ennek megfelelően felkeltem. Aztán következett a szokásos szüttyögés a kávéval, és a végén egy nagy rohanás lett. A 15 perces futás után többször közel álltam a feladáshoz, mégis megcsináltuk. Ha úgy vesszük, túlteljesítettük a tervet, mivel 10 percet késett a vonat. Meg kellett kérdeznem egy arra járó illetékest, hogy jó kocsiba szállok-e, mert kicsit elbizonytalanított a Ljubljana felirat. Az igaz, hogy a Déli pályaudvar is ott volt, de biztosra akartam menni. Szerencsére jó helyen jártam, és még egy szimpatikus üres kabint is találtam. Veszprémben csatlakozott hozzám egy kedves, idős bácsi. Szerencsémre nála is volt egy könyv, úgyhogy néhány udvarias frázis után csendben olvasgattunk egymás mellett. Szinte meglepődtem, milyen gyorsan beértünk.

Az állomáson két kiscsaj a hármas metró iránt érdeklődött, de csak azt tudtam mondani, hogy a piros metróra tudnak ott felszállni, és a Deákon bármelyikre át lehet szállni. Kérdeztem, hova akarnak menni, de azt nem tudták. Csak a hármas metrót emlegették. Ha nem tudják, hova akarnak menni, nem tudok segíteni.

Azt gondoltam, a városban nem marad meg a hó, de tévedtem. Ahova nem került só vagy homok, járdán is nehézkes a közlekedés. A ház belső udvarán kb. 20 cm-es hó fehérlik, és valaki épített egy helyes hóembert. Ilyet sem láttam még itt, mióta itt lakom. Persze, az utóbbi 2 télen akár lehetett, de ha volt is, nem láttam.

Délután telefonált a fejvadász csaj, érdeklődött a pénteki interjú után, hogy éreztem maga, ilyesmi, aztán közölte, hogy másokat is szeretnének látni (ezt gondoltam), és nagyon valószínű, hogy a héten szólnak.

Zajlik az élet.:)