Pár héttel ezelőtt böktünk rá a tegnapi napra, hogy néhányan összejöjjünk sörözni. (Igen, én sörözni. A búzasör finom.:D) Egy barátnőm Recskról csatlakozott a társasághoz, és nálam aludt. Szokásomhoz méltóan tegnapra hagytam a lakás rendbeszedését. Ha megcsinálom, és utána már gyakorlatilag nem leszek itthon, normális körülmények között fogadhatom Orsit. Szépen elterveztem, de egy telefon közbeszólt. Dél körül éppen azon voltam, hogy bekapcsolom a bojlert, hogy délután hajat tudjak mosni, amikor megcsörrent a telefon. A fejvadász csaj volt, és nem azért hívott, hogy beszámoljon a múlt hét pénteki interjú eredményéről (még nem tud semmit), hanem az egyik kollégájának volt számomra ajánlata. Gyorsan keresnek valakit. Ez nem meglepő, hiszen az esetek többségében sürgős, aztán később derül ki, hogy mégsem... Gyorsan összefoglalta, miről lenne szó, és megkérdezte Budapesten vagyok-e. Persze, hogy itt vagyok, és hétfőn minden probléma nélkül meg tudok jelenni, hogy beszéljek a kollégával. Ma... azaz tegnap nem tudnék menni? Jaj. Akkor volt dél, a bojler éppen elkezdte melegíteni a vizet, a lakásban ezer dolgom lett volna és akkor még nincs kaja. Kértem egy kis gondolkodási időt, úgy fogalmaztam, hogy beszélnem kell néhány emberrel, hogy átszervezzem a programokat (dehogy kellett beszélnem, nekem volt szükségem egy kis időre), végül 3 órára kitroliztam-villamosoztam az irodába.
Gyorsan végeztünk, nem sokkal 4 óra után már újra lakáson belül voltam, és kezdődhetett a turbó sebességű készülődés. Magam is elcsodálkoztam, hogy szinte abban a szent pillanatban vettem ki a pizzát a sütőből, amikor Orsi csöngetett. Kicsit késtünk a megbeszélt időponthoz képest, de az este nagyon jól sikerült. Hajnali 2 körül reggeliztünk a Blahán, hazasétáltunk, majd 2-2,5 óra hosszára párnára hajtottuk a fejünket. Orsinak legkésőbb a 7.45-ös buszon rajta kellett lennie. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól abszolváljuk a feladatot, de megcsináltuk. Hazaérve első dologom volt visszamászni a takaró alá. Egyrészt megtehetem, másrészt szombat van. Mondjuk azt a részét nem díjaztam a szombat délelőttnek, hogy a kedves szomszédoknak éppen most jutott eszükbe a szinte az ablakom alá halmozott lomot apróra hasítani fejszével. Mindegy, legalább végre eltűnik. Később jól megnéztem a munkájuk eredményét; néhány kukászsák figyel az udvaron. Úgy tűnik, végre tényleg elszállítják. Ideje volt.
A hétvégének még nincs vége. Ma este Beckett's, mert az jó. Idejét sem tudom, mikor voltam ott utoljára. Jó lesz. Kár, hogy nincs Bulmers. Akkor lenne az igazi az ír érzés.
Jé, vasárnapra nincs programom! Ja, alvás.:))) Meg Excel-tanulmányozás, mert lehet, majd szükségem lesz rá. Jaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése