Amikor kiderült, hogy új bankkártyát kell igényelnem, nem bántam, hogy az új szuperkártyát fogom kapni. Tetszett az ötlet, hogy fizetéskor szinte csak meg kell lobogtatnom a leolvasó előtt, nem kell lehúzni. Alig vártam, hogy kipróbálhassam. Ma már nem tudtam tovább húzni a bevásárlást, így megközelítettem a Tescot, bepakoltam a kosárba, ami kellett, beálltam a sorba. Fizetéskor magabiztosan előhúztam a kártyám, és amikor a pénztáros csaj elvette a kártyám, mondtam, hogy úgy tudom, nem kell lehúzni. Elnézően rámmosolygott, mint egy tudatlan kis hülyére, aki nem tudja, hogy kell fizetni bankkártyával, és közölte, muszáj lehúznia. Nesze neked szuperkártya! Most akkor miért is olyan különleges? Na, majd a legközelebbi banki konzultáción rákérdezek. Hogy fognak engem utálni a bankfiókban!:)
Hazaérkezés, ebéd (vagy inkább vacsora) után körbenéztem a nappaliban, és nekiálltam annak, amit napok, sőt, hetek óta tervezek: átrendeztem a szobát. Elsőként fogtam a nagy IKEA-s szekrényt, ami Marika néni ruháinak lett rendszeresítve, és felcipeltem a galériára. Nehezebb volt, mint gondoltam, de megoldottam. Fönt aztán szembesültem a nagy problémával. Túl magas a szekrény, nem fér el a galérián. Nem értem a dolgot, ugyanis kimértem a magasságot, és akkor stimmelt. Mivel nincs fűrészem, aminek a segítségével megszabadulhatnék néhány cm-től lábtájékon (nem az én lábamnál, hanem a szekrényénél), eldöntve letettem a padlóra. Már csak ez hiányzott a galériára. Fogalmam sem volt, mihez kezdek vele, de hagytam pihenni. Első a nappali. Lent forgattam, tologattam a bútorokat. Mivel képzeletben ezt már számtalanszor megtettem, nem tartott sokáig. Amikor készen voltam, a polc és fürdőajtó között felszbadult némi hely, gyanúsan elégnek bizonyult a szekrénynek. Galériára föl, szekrény le. Legalább háromszor éreztem úgy, hogy azonnal pofára esek a lépcsőn a szekrénnyel együtt, de mindketten túléltük. Beállítottam a szekrényt a kiválasztott helyre, és bár határeset, de elfér. Most van egy új szobám. Megint. Ugyanis ez nem az első átrendezés, amióta itt lakom. Csupán azért telt el hosszú idő a legutóbbi rendezkedés óta, mert nem voltam itthon. Különben nem menekültek volna tőlem a bútorok. Így most tetszik. Jöhet a galéria, bár ott nem sok variációs lehetőség akad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése