Bizonyított tény, hogy film sosem lesz olyan jó, mint az alapjául szolgáló könyv. Az első személyes élményem a Jane Eyre volt. Imádtam a könyvet, ahogy minden Bronte és Jane Austen regényt akkoriban. Pár évvel az olvasás után volt szerencsém a filmhez. Nagyon kíváncsi voltam, sokat vártam tőle. Elsősorban az élményt vártam, amit a könyv adott. Baromi nagyot csalódtam. Nyilván nem lehet ugyanolyan a film, de az nagyon zavaró, ha a cselekmény szempontjából lényeges elemeket hagynak ki. Ha nem olvastam volna, valószínűleg tetszett volna a film, de így nagyon nem.
Két okból jutott ez most eszembe. Az egyik, hogy nem halasztottam tovább, végre elkezdtem olvasni a Harry Potter könyveket, miután majdnem mindet láttam filmen. Még csak az első könyv elején tartok (most szállt fel Harry a Roxfortba tartó vonatra), de már most érzem, hogy sok dolog kimaradt a filmből.
A másik pedig az Egy gésa emlékiratai című könyv és film. A könyvet imádtam, alig tudtam letenni. Tegnap teljesen véletlenül akadtunk a filmre, nem is tudtam, hogy műsorra tűzték. Nagyon kíváncsi voltam rá, de előjött a Jane Eyre-effektus. Amikor kezdődött, mondtam Péternek, hogy nem kellene megnézni, mert szerintem nagyon hosszú lesz, későn lesz vége. Tényleg nem volt rövid, de így sem néztem végig. Nem tetszett. Az elejét összecsapták, egy nagy kapkodás lett az egész, a kis halászfalu hangulatából semmit sem éreztem. A kapkodás aztán az egész filmre jellemző lett. Egymás mellé pakolgatták a jeleneteket, és hiába ment alatta az elbeszélés első szám első személyben, nem mindig volt érthető, hogy mi miért történik. Mármint a film alapján nem volt érthető. Kb. 10 percenként hörrentem föl, és közöltem Péterrel, hogy ez sem így van a könyvben. Nem teszek elhamarkodott kijelentést, hogy soha többet nem nézek megfilmesített könyvet, de már nem várok tőle csodát.
Egyetlen könyv van, aminek a filmes feldolgozásával sincsen semmi bajom. Ugyanolyan jó, ugyanúgy élvezhető, követhető, érthető. Semmi lényeges nem maradt ki belőle. Ez a Charlie és a csokigyár. Először Dublinban láttam a csokoládéfesztiválon, aztán Veronica kölcsönadta könyvben, nemrég pedig itthon is láttam. Szeretem mindenhogy.
Nálam két film ütötte meg a könyv mércéjét: a Gyűrűk Ura és az Elfújta a szél. Mindegyikből értelemszerűen maradtak ki részek, de a hangulatot (szerintem) mindkettő jól átadta. Amúgy azóta, hogy Nálad láttam, én is a fejembe vettem, hogy el kéne olvasni a HP könyveket - bár nem láttam az összes filmet. Most azon fondorkodom, hogy esetleg meg kéne szerezni őket eredetiben... :)
VálaszTörlésEgyiket sem olvastam, csak a filmeket láttam. Bevallom, a GyU-nak nem merek nekiállni. Megrémiszt a mennyiség. :D
VálaszTörlés