2011. augusztus 12., péntek

Minden jó, ha jó a vége

Tegnap próbáltam megfejteni, mi okozza Gergő folyamatos nyígását, de csak tippelni tudtam. Egész nap berregett, amivel azt jelzi, hogy telepakolta a pelenkátem, így érzésem szerint legalább százszor ellenőriztem, de csupán 5-ször volt valós a riasztás. (Megfogadtam, hogy Gergő emésztése nem lesz blogtéma, így erről nem is írok részleteket.) Miután gyomorilag rendben volt (ez erősen délután következett be), megkapta az uzsonnát, utána vártunk Péter munkaideje végét, hogy elindulhassunk vásárolni. Nyilván nem indultunk azonnal, mert Gergő megéhezett. Úgy evett, mint egy éhező etióp, még a hátam is behorpadt, aztán bealudt. Klassz. Szerencsére nem tartott sokáig, csak rápihent a túrára.

Az Auchanban elővette a kisangyal énjét. Mosolygott huncutkodott, sikongatott. Egy ideig. Amikor úgy ítélte meg, hogy nem vagyunk elég gyorsak, és túl sok időt elbeszélgettünk Ágival, akivel a fősoron összefutottunk, látványosan szenvedni kezdett; látható és hallható jelét adta fáradtságának. Alig gurult ki Kisautó a parkolóból, bealudt. Arra sem ébredt föl, hogy felcuccoltunk a lakásba, csak akkor, amikor Péter kivette a hordozóból, hogy átöltöztesse. (A késői időpontra való tekintettel, valamint azért, mert bealudt, elbliccelte a fürdést. Max. havonta egyszer előfordulhat ilyen is, de nem csinálunk belőle rendszert.) Ekkor éktelen sírásba kezdett, keservesen panaszkodott, de mivel nem ébredt föl teljesen, minden probléma nélkül belealudt a vacsorába. Kicsivel később volt egy kis panasz, de elég volt, hogy Péter megsimogatta a pocakját, már aludt is tovább. Egészen 6.30 körülig.

Most alszik. 9-re már túl voltunk a reggelin, kávén, csinos cuccba vágtuk Gergőt, vártuk a védőnőt. Nem szokta mondani, hányra jön, de mindig 9 körül szokott, de most nem. Gergő már nagyon álmos volt, de nem tudtam, letegyem-e, fel kellett hívni a védőnőt, hol tart. Szerencsére a sarkon érte a hívás, perceken belül megérkezett, megvizuálta Gergőt, mindennel elégedett volt, megbeszéltük, hogy pontosan 1 hónap múlva találkozunk a rendelőben, aztán távozott. Gergő kapott tejet, beájult. :)

Megmutattam a védőnőnek a hozzátáplálási táblázatot, ami az utolsó Felicitas csomag füzetkéjében (Cseperedők Tanácsadója) van. Nagy általánosságban rendben találta. Arra kérdésemre, hogy ha a táblázat szerint csak 1 éves kor után adható pl. az áfonya, akkor miért teszik bele a 4 hónapos kortól adható bébiételbe azt mondta, amit gondoltam: másképp van feldolgozva, mint ahogy azt én tenném. Megnyugodtam. Áfonyára fel! Annál is inkább, mert imádja. :)

Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem kap ez a bejegyzés Vásárlás babakocsival címkét. A válasz egyszerű: nem babakocsival vásároltunk, nem bizony. Második alkalommal használtuk a kengurut. Bevált. Mindannyian szeretjük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése