2012. november 4., vasárnap

Baj van

Kinyílt a szövegláda. Már szinte mindent nevén nevez, de olyan dolgok is vannak, amiket egyetlen gyűjtőszóval illet. Ilyen pl. a baj. Nem tudjuk pontosan, mit jelent, de kb. azokat a dolgokat hívja így, amiktől fél vagy nem úgy viselkedik, ahogy ő szeretné. Próbáljuk visszavezetni, honnan jöhet. Arra jutottunk, hogy valószínűleg abból jöhet, hogy amikor elesett, valami leesett, vagy más egyéb rossz dolog történt, akkor megöleltük, és mondtuk, hogy Nincs baj.

Akkor vettük észre, hogy átvette ezt a szót, amikor a Halloween bulin egy barátunk egy rendkívül förtelmes álarcban lépett be (hiszen Halloween-kor a hercegn(nő) jelmez nem ér), Gergő pedig hangos Baj! Baj! kiáltással rohant a nappaliba, és elbújt Péter mögött. Az álarc csak akkor került elő, ha valaki megérkezett, de elég volt, hogy észrevegye a tévé tetején lapulni, jött a Baj! és a bújás. A csoportképen is Gergő háta látszik, ahogy sógorjelölt Peti nyakába fúrja a fejét.

Baj hazament, vigyáztunk, hogy a képeket ne lássa meg. Nem is került szóba. Pénteken elmentünk az IKEA-ba beváltani néhány petákot csúszásgátló szőnyegre. Pont zöld van a katalógusban, ami megy a fürdőszobához, nagy örömmel szereztük meg. Formáját tekintve krokodil, ami szerintem tök aranyos, egyáltalán nem ijesztő.


Eljött a fürdés ideje. Gergő rohant a fürdőbe, és türelmetlen várakozással asszisztálta végig, amíg kimosom a kádat. Amikor a csúszásgátlót betettem a kádba, kicsit megtorpant a lelkesedés, de azt hittem, az újdonságnak szól. Nem. Amikor elkezdtem engedni a vizet, kiabálva (Baj! Baj!) futott kifelé, és csak nagyon nehezen tudtuk meggyőzni, hogy a szőnyeg nem bánt. Első este Péter beállt vele a kádba. Tegnap már egyedül fürdött, és elhangzott ugyan néhány baj, de inkább csak megállapításként. 

Anyu szerint nem kell kínozni a gyereket, szerintem meg ez nem kínzás. Nem hagyjuk egyedül, nem zárjuk rá az ajtót, hogy barátkozzon meg egyedül a bajjal, hanem megmutattuk neki, hogy nem bánt. Ha akkor is üvöltve tiltakozott volna, amikor Péter bátran ráállt a krokodilra, nyilván nem hagytuk volna szenvedni, de szerintem abban semmi rossz nincs, hogy nem hagyjuk félni, amitől nem kell. Péter szerint ez olyan, mintha engem akarna valaki meggyőzni, hogy a póktól nem kell félni, de szerintem meg nem. Én nem félek a póktól, hanem irtózom, undorodom, ami nem ugyanaz. Szerintem. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése