Nekem sok

Itt vannak a barátnőmék. Most kollektíve lementek a játszótérre, hogy lássanak a gyerekek egy kis napfényt,  meg érje őket némi levegő, én meg főzök. (Haha...)

Tegnap este megjegyeztem valamit, és a barátnőm férje erre azt mondta, hogy ne bántsam Pétert, mert tök sok mindent megtesz nekem. Két szó ütötte meg a fülem: SOK és NEKEM.

SOK: Mi az, hogy sok? Ahogy nézem (és most egyáltalán nem akarom őket bántani, mert imádom őket), náluk ott kezdődik a sok, hogy ha a babusgatáson kívül bármit csinál a kislánnyal az apja. Elmondása szerint sosem cserélt még pelenkát, a fürdetés, altatás, etetés mind a barátnőm feladata, miközben ő nézi a meccset.

NEKEM: Nekem?! Már bocsánat, de ketten vállaltuk a gyereket, ha jól emlékszem. Igen, hétköznap én vagyok szolgálatban (nem érzem szolgálatnak, de nem találok jobb szót), de tényleg rosszul kellene éreznem magam amiatt, hogy hétvégén, illetve Péter szabadnapjain levegőhöz szeretnék jutni, ezért bizonyos dolgokat átpasszolok? Konkrétan agyfaszt kapnék, ha Péter sörözgetve meccset nézne, miközben én ugyanúgy csinálok mindent. A hétvége nekem is hétvége.

Aztán itt vannak az éjszakák. A kislányuk végigalussza az éjszakát. 1 éves. Na, és? Gergő meg nem. Na, és? Tegnap megint iszonyú volt az altatás, pedig volt már ennél durvább is, csak azért éreztem tragikusnak, mert közönségünk volt. A sokadik próbálkozás után egyedül hagytam Pétert meg Gergőt, akkor sikerült óvatosan megjegyezniük, hogy talán érdemes lenne Gergőt délután felébreszteni x idő után, akkor könnyebb lenne az este. Hm... Komolyan mondom, néha úgy érzem, hülyének néznek. Az emberek azt hiszik, hogy vállvonogatva beletörődtünk a sorsunkba. Valamilyen szinten igazuk van, de a beletörődést megelőzte a kísérletezés. Mindennel próbálkoztunk már. Hordjuk pörgetni, naponta kétszer több órát levegőre viszem.

Elhangzott a híres Mi úgy szoktattuk... kezdetű, amitől éreztem, hogy elkezd tikkezni a szemem, de nem szóltam semmit, csak valamivel elkentem a dolgot. Tudom, hogy lerágott csont, de miért érzi úgy mindenki, akinek könnyebb a gyerekével, hogy valamit jól csinál(t), mi pedig nem...?