Ilyen nincs. Annyira hihetetlen, hogy muszáj elmesélnem.
A házassági évforduló napján mindig (haha... ez volt a második visszatérés) ugyanabba az étterembe megyünk ebédelni, ahol az esküvői ebédünk volt. Ma is így tettünk. Eredetileg délutáni estebédet terveztünk Gergő ébredése után, de annyira nem akart aludni, hogy inkább összekaptuk magukat, és elmentünk ebédre. Mi voltunk az első vendégek, a étterem környékén alig volt autó. Ez kicsit meglepett ugyan, mivel máskor alig lehet parkolóhelyet találni, de elkönyveltem annak, hogy még nagyon az elején jártunk az ebédidőnek.
Már ott voltunk egy ideje, amikor éppen a másik teremben voltam Gergővel (mindent körbe kellett járni), és amikor visszamentünk, Péter nem volt sehol. Puffogtam egy sort, hogy otthagyott mindent az asztalnál, de nem volt időm letolni, mert elképedt arccal jött vissza, és már mondta is, miért ment ki.
Konkrétan az történt, hogy bejött egy parkolóőr az étterembe, mert gondolta, hogy valamelyikünkhöz tartozhat Kisautó, és szólt, hogy elfelejtettünk parkolójegyet venni. Ahelyett, hogy megbüntetett volna, szólt, hogy ELFELEJTETTÜNK jegyet venni. Fel sem tételezte, hogy szándékosan nem vettünk. Péter megköszönte, hogy szólt, és elment jegyet venni. Még mindig a hatása alatt állunk a történteknek. :)
Kiderült, hogy csak májustól lett fizetős az a rész, azóta meg Salgótarjánban sem nagyon jártunk, nemhogy étteremben...
Nem tudom, a parkolóőr tud(ott)-e róla, de -ahogy Pix :* felhívta a figyelmemet- ma van a véletlenszerű kedvesség világnapja (vagy hogy van ez magyarul). :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése