Alig 5 perc alatt teljesen ellentétes hozzáállást tapasztaltam. A legnagyobb döbbenet az, hogy alapból pont fordítva várnám.
Alaphelyzet: Gergő alig 1 órája alszik. Skype a középiskolás barátnőmékkel a hálószobából, hogy ne zavarjuk Gergőt. Várjuk a pizzafutárt; mondjuk is a barátnőméknek, hogy ha csöngetnek, akkor őrült módra eltűnünk, hogy ne szóljon sokáig, nehogy felébredjen Gergő.
Első hozzáállás: halk kaparászást hallok. Először azt hittem, hogy a szomszédból jön, ahol tegnap szétkapták a fürdőszobát valami dugulás miatt, aztán arra gondoltam, Eszti a szomszédból próbál bejutni (alvásidőben csak kopogni szoktunk). Kinéztem a kukucskálón, és megláttam a pizzafutárt. Kérdeztem, hogy próbált-e csöngetni, csak nem hallottuk, de mondta, hogy látta a babakocsit az ajtó előtt, és gondolta, nem ébreszti fel a gyereket.
Második hozzáállás: félrenyeltem a pizzát, amikor a szomszédban felbőgött a fúrógép. Szomszéd kisfiú felsírt. (Később kiderült, hogy nem erre, de akkor is...). 13.30. Tökéletes alvásidő, amikor végre enyém gyerek is normális időben alszik. Elindulok, hogy megkérjem a szomszédot, ugyan tolja el az időben egy kicsit az egészet, mielőtt az összes gyereket felveri a házban. Az ajtóból visszafordulok, mert 5 perc alatt elhomályosult a zaj ereje, úgy gondolom, nem vészes. Újra fúrnak. Hangosabban, velőtrázóan. Most már becsöngetek. Szépen (tényleg szépen, illedelmesen, szinte könyörögve, nem agresszív hangon, nem méltatlankodva) megkérem, hogy halasszák későbbre. Szomszédasszonynak nem tetszik. Mondja, hogy időre dolgoznak az emberek. Azért beszól, hogy a szomszédasszony (én) mondja, hogy felébrednek a gyerekek. Bentről csak annyit hallok, hogy Hátttt..., és szinte látom a vállvonogatást. Szomszédasszony annyit mond, hogy neki ki kell fizetni az embereket óradíjban, nem tud mit tenni. Remegő kézzel ültem vissza enni.
Nem fúrtak újra. Valahogy megoldották. Ezek szerint másképp is lehet...
Értem én, hogy muszáj valamikor fúrni, de annyi más időpont van, amikor nem zavar senkit. Az egyik kisgyerekes lakásban napok óta fúrnak-faragnak, a másik lakásban pedig új lakó van, aki értelemszerűen a saját ízlése szerint alakítja át. Délelőtt és késő délután is fúrnak, de eszemben sincs kiakadni, mert este, éjjel, korán reggel és a délutáni alvásidőben pihennek...
Második hozzáállás: félrenyeltem a pizzát, amikor a szomszédban felbőgött a fúrógép. Szomszéd kisfiú felsírt. (Később kiderült, hogy nem erre, de akkor is...). 13.30. Tökéletes alvásidő, amikor végre enyém gyerek is normális időben alszik. Elindulok, hogy megkérjem a szomszédot, ugyan tolja el az időben egy kicsit az egészet, mielőtt az összes gyereket felveri a házban. Az ajtóból visszafordulok, mert 5 perc alatt elhomályosult a zaj ereje, úgy gondolom, nem vészes. Újra fúrnak. Hangosabban, velőtrázóan. Most már becsöngetek. Szépen (tényleg szépen, illedelmesen, szinte könyörögve, nem agresszív hangon, nem méltatlankodva) megkérem, hogy halasszák későbbre. Szomszédasszonynak nem tetszik. Mondja, hogy időre dolgoznak az emberek. Azért beszól, hogy a szomszédasszony (én) mondja, hogy felébrednek a gyerekek. Bentről csak annyit hallok, hogy Hátttt..., és szinte látom a vállvonogatást. Szomszédasszony annyit mond, hogy neki ki kell fizetni az embereket óradíjban, nem tud mit tenni. Remegő kézzel ültem vissza enni.
Nem fúrtak újra. Valahogy megoldották. Ezek szerint másképp is lehet...
Értem én, hogy muszáj valamikor fúrni, de annyi más időpont van, amikor nem zavar senkit. Az egyik kisgyerekes lakásban napok óta fúrnak-faragnak, a másik lakásban pedig új lakó van, aki értelemszerűen a saját ízlése szerint alakítja át. Délelőtt és késő délután is fúrnak, de eszemben sincs kiakadni, mert este, éjjel, korán reggel és a délutáni alvásidőben pihennek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése