Tavaly óta mondogatják a szomszéd lányok, hogy milyen jó a Kerekítő az ifjúsági házban, de eddig valahogy nem jött ki úgy a lépés, hogy megnézzük. Tavaly azért nem, mert akkor Gergő még kétszer aludt naponta, és a délelőtti pont a foglalkozás kellős közepén volt. Aztán meg azért nem, mert nem tartottam evidenciában, folyton elfelejtettem, hogy ez is van mint lehetőség. Mostanában viszont iszonyú nehéz időben elaltatni, azaz úgy általában elaltatni. Gondoltam, egy próbát megér. Rendszeresen járó anyuka azt javasolta, inkább a későbbi foglalkozásra menjek, mert az elsőhöz Gergő már nagy, de én látni akartam, mit tud az első.
Picit elkéstünk, de még elkaptuk az elejét. Ahogy szétnéztem, azonnal láttam, hogy valóban kicsit túlkoros Gergő, de nem lógott ki durván. Igaz, hogy jobban elmászkált, mint a többiek, de ez részben abból adódott, hogy néhányan még nem tudtak járni. :) Volt olyan dal, amit már ismert(ünk), és voltak újak is, de egyik sem kötötte le túlságosan, inkább azokat a részeket szerette, amikor hintáztatni kellett őket vagy forogni.
Elfáradtam, mire vége lett a foglalkozásnak. Nem kicsit. Leginkább a karom fájt. Kiderült, hogy a Kerekítőre nem használható a kerület kártya nyújtotta ingyenesség, úgyhogy beálltam a sorba fizetni. Klári (ő tartja a foglalkozást) is azt javasolta, hogy próbáljuk ki a másodikat, mert az bábos, talán jobban leköti Gergőt. Maradtunk. Elsősorban az győzött meg, hogy ketten is érkeztek a házunkból. Nem mondom, hogy Gergő mindent úgy csinált, ahogy kellett volna, de látványosan jobban lekötötte őt, mint az előző óra. Párszor ugyan elindult az ajtó felé To, to felkiáltással (Thomas), de mindig sikerült valamit találni, ami maradásra bírta. Tegnap voltunk a játszóházban, ami a klubhelyiséggel azonos emeleten van, és úgy tudtam rávenni a hazamenetelre, hogy megígértem neki, hogy ma újra elmegyünk. Amikor kiszabadult, megállás nélkül a játszóház felé vette az irányt, eltolta a kapuként szolgáló torlaszt, és mire odaértem, már kettő darab vonatot szorongatott. Nem volt könnyű rávenni, hogy hagyja ott őket, és induljunk el ebédelni. Újra meg kellett neki ígérnem, hogy megyünk még vonatozni. (Mostanában úgy lehet leginkább rávenni, hogy tegyen le dolgokat, hogy megkérem, adja oda a kislánynak/kisfiúnak. Ez 99%-ban beválik.)
Szerencsére a játszóház kerület kártyával ingyenes, különben a gatyánkat is otthagynánk a mindennapi látogatással... A Kerekítő sem vészes, az első 1000, a második 1200 Ft, ami szerintem hetente egyszer kibírható. Annál is inkább, mivel Gergő annyira elfáradt, hogy meg sem várta az ebédkészítést, csak néhány kiflikarika lekvárral történő megkenésére volt időm. Azokat betúrta, ivott egy keveset, majd bejelentette igényét némi tejre, és elaludt. Lassan 3 órája. Nemsokára ébred. A legszebb őszi napsütésben le tudunk menni a játszótérre ahelyett, hogy átaludná. Tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése