Hiszek a gondolatok teremtő erejében. Nem a teremtés klasszikus értelmében, mert abban nagyon nem. A pálcasuhintásra, tapsra vagy bármi más hatására történő csodában nem hiszek. Abban viszont igen, hogy ha valamit nagyon akarunk, akkor képesek vagyunk elérni. Nem azonnal, de képesek vagyunk rá, mert tudat alatt úgy cselekszünk, ami közelebb visz a célhoz. Mondjuk, hogy bevonzzuk. :)
Vasárnap (is) voltunk az IKEA-ban. Találtam egy függönyt, amibe azonnal beleszerettem, és már látom a nappaliban. Péternek is tetszik (legalábbis nem mondja, hogy nem :D), úgyhogy eldöntöttnek tekintem a kérdést. :) Ha már lendületben voltam, rávezettem Pétert, hogy milyen jól tudnánk használni az EXPEDIT sorozatot a nappaliban. Első körben egy elválasztót néztem, aztán találtam egy polcos íróasztalt, végül megtaláltam a tökéletes szekrénysorként funkcionálható polcsort. Mindent a barna-fekete kivitelben kell elképzelni, a fehér bútorokat nem szeretem. Az más kérdés, hogy a sötét bútorok baromira nem praktikusak, mert minden porszem meglátszik rajtuk, de vállalom. Már csak a rávaló kell, és jöhetnek. Azért tetszenek különösen, mert annyira egyszerűek, hogy nem uralják a szobát; gyakorlatilag bármilyen kanapét vehetünk hozzá a későbbiekben. Az sem elhanyagolható, hogy bővíthető.
Azt olvastam a neten, hogy ma tízmilliószoros nap van, úgyhogy egész nap ezekre a bútorokra gondolok, közben erősen koncentrálok arra, aminek be kell következni ahhoz, hogy mindez a miénk lehessen. Nem, nem a lottóötösre gondolok, annál azért közelebb vannak a talpaim a földhöz. :) Nem kerül semmibe, hogy ezek körül járjanak a gondolataim, akkor meg érdemes megpróbálni. Ha a közeljövőben arról írok, hogy kifosztottuk az IKEA-t, akkor bejött. :)
Az elmúlt hetek és napok hullámvasútja (kb. fele-fele arányban voltak nagyon szuper és nagyon borzalmas napok) annyira kikészített, annyira szétestem, hogy kifejezetten jólesik most jó dolgokkal foglalkozni. Még akkor is, ha csak elméleti szinten. Az is pozitívan hatott a lelkiállapotomra, hogy hirtelen rájöttem, hogy csak a jövő héten fogom betölteni azt az életévemet, ami nem érint valami jól. Nem kerek, de nem valami tetszetős. A nagy névnapi szervezkedésben (nem enyém névnap) elfelejtettem, hogy nekem ilyenkor van a szülinapom. Úgy emlékeztem, valamikor a múlt hónap környékén betöltöttem, bár arról nincs emlékképem, hogy mikor. (Szerintem az lehet, hogy csak pár hónappal van korábban Gergő keresztanyjának :* a szülinapja, és úgy veszem, hogy amikor ő betölti az adott kort, akkor automatikusan én is, csak később ünnepeljük. :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése