Dunántúli kaland 1. rész - Kehidakustány

Pár hónapja találtam ezt a kuponos akciót. Osztottunk-szoroztunk, végül úgy döntöttünk, belevágunk, mert egyrészt nagyon kedvezményes, másrészt máshogy nem jutunk el ilyen helyre. Korábban is találtam hasonló lehetőségeket, de azoknál mind az volt a hiba, hogy az árban nem volt semmilyen wellness, csak kedvezményes belépésre jogosító valami. Azokat elvetettük, mert nem akartunk olyan költséget, amivel nem tudunk előre számolni. Végül olyat találtam, amiben benne volt a wellness is, úgyhogy lecsaptunk rá.

Kehidakustány. Hallottam már róla mindenféle szépet és jót, bár az mind a nagy wellness szállóról szólt, mi meg nem oda készültünk, de egyetlen percig sem búslakodtunk emiatt. Láttam a honlapon, hogy itt is van medence meg mindenféle szauna, az meg nekünk elég.

Szerdán még elmentünk a Kerekítőre, Gergő evett valamit ebédre, aztán dél körül elindultunk. Nem szoktunk pályamatricát venni; ennek az egyik oka, hogy szeretünk településeken keresztül utazni, mert érdekesebb. Most még az is jött hozzá, hogy valahol útközben szerettünk volna ebédelni, amikor Gergő felébred. Ez végül Pákozdon következett be. Találtunk is egy helyes, útmenti éttermet. Nem mondom, hogy gyorsan megebédeltünk, mert volt az 2 óra is, de szerencsére nem volt gond azzal, hogy Gergő felfedezte a hely minden sarkát, ismerkedett a pincérlánnyal, szaladgált a lépcsőn. Ez elég volt neki, hogy kibírja az út hátralévő részét. Igaz, Tapolcán még megálltunk a Tesconál, hogy vegyünk valamit vacsorára (csak reggeli volt az árban, amivel nem is volt gond, csak készülni kellett némi harapnivalóval estére), de aztán suhantunk tovább.

A települést könnyen megtaláltunk, de az utcát nem találta a GPS. Péter úgy akarta megtalálni, hogy megálltunk az út szélén, beizzította a 3G-t, és kereste linket, hátha van egy térkép. Párszor elmondtam, hogy olvastam a honlapon, hogy a nagy wellness szálló mellett van, úgyhogy szerintem szépen menjünk vissza oda, ahol az volt kitáblázva, és ott nézzünk szét. Péter közölte, hogy nem fog csalinkázni, úgyhogy megálltunk az út szélén, és próbált életet lehelni a 3G-be, miközben Gergő hátul folyamatosan nyomta, hogy Menjünk már!. (Ezt tőlem hallotta, vállalom. :D) Végül Péter közölte, hogy amíg a 3G összeáll, nézzük meg az én módszeremet. Odamentünk, megláttam az egyik sarkon a honlapon említett éttermet, és már tudtam, jó helyen vagyunk. Kicsit közelebb érve megláttam az utcatáblát is. A 3G addigra állt össze. :)

A szállás kívülről nem olyan tetszetős, mint általában a wellness szállók, de ez nem is az volt, hanem aparthotel, annak meg tökéletes. 

Ilyen volt a szoba. A tolóajtó mögött kis átjáró után fürdőszoba és egy másik szoba, ami be volt zárva..
Kép innen.

Gyorsan elfoglaltuk a szobát, és hiába múlt már el a fürdetési idő, muszáj volt egyet csobbanni Gergővel alvás előtt. Meg is lett a hatása; 10 óra előtt kidőlt, reggelig alig mozdult. Másnap megjelentünk reggelizni. Gergő addig volt hajlandó a fenekén ülni, amíg jól nem lakott, utána valamelyikünk folyamatosan szaladgált utána. Amikor én voltam a soros, elintéztük a recepción a szobanyitó kártyát, mert este nem működött. Egy kedves hölgy megjegyezte a reggelinél, hogy Gergő nagyon aktív, én meg mondtam, hogy igen, ez van. Erre kedvesen megkérdezte a hölgy, hogy nem lehetne-e megkérni, hogy ne szaladgáljon. Majdnem felröhögtem, de csak annyit mondtam mosolyogva, hogy meg lehet kérni, csak nincs sok értelme. Másnap már nem szaladgáltunk utána, mert kitapasztaltuk, hogy csak a liftig megy el, aztán jön vissza. Nyugodtabban reggeliztünk.

Reggeli után medence (ahogy Gergő mondta: mentünk úszni), aztán dél körül bealudt, de úgy rendesen. Már nagyon éhesek voltunk, mire felébredt, úgyhogy szinte szaladtunk a sarkon lévő étterembe. Nagyon kedvesen fogadtak minket; Gergő kapott 2 csomag kártyát, amiből az egyikre le is csapott, hiszen autók voltak rajta. Az vicces volt, amikor egyenként hozta nekünk, hogy melyik autót ábrázolja a kártya (Verdák 2. volt a tematika), de én összesen kettőt ismertem, Péter meg kb. 4-et. :) Szerencsére jól lefoglalta magát vele. Mostanában egyre gyakrabban fogunk ki olyan helyeket, ahol nem fintorognak, ha gyerekkel léptünk be, hanem pont ellenkezőleg: mosolyogva fogadnak, és még valami extrával is szolgálnak (pl. most a kártya).

Délután megint kicsivíz (így hívta Gergő a lezúduló vizet a medencében) volt, és igaz ugyan, hogy hosszabb volt az altatás, de az lehetett az oka, hogy sokkal korábban kezdtük. A lényeg, hogy mindkét éjszaka elaludt este 10 előtt. Én nem sokat aludtam, mert vagy Gergő próbált letúrni az ágyról és/vagy áttolni az éjjeliszekrényre, vagy Péter -egy ideje eltűnt és nem hiányolt- horkolása ébresztett óránként. Ráadásul volt a szobában egy bazi nagy tükör, amit sehogy sem tudtam letakarni. Tartok tőle, hogy ez sem segítette a pihenésemet.

Péter kialkudta a recepción, hogy kapjunk reggel még egy kis időt, mert mindenképpen terveztünk még egy csobbanást indulás előtt. Este összepakoltuk, amit lehetett, reggel nyitáskor mentünk reggelizni, utána a fiúk elmerültek a habokban. Jó volt ez így, mert kapkodás nélkül tudtam mindent összepakolni és annyira rendet rakni, hogy jó érzéssel hagyjam el a szobát. Tudom, hogy azért vannak a takarítók, hogy rendet rakjanak és takarítsanak, de nem szeretek rumlit hagyni magam után.

Összességében azt kell mondjam, hogy jó kis hely ez. Egyáltalán nem baj, hogy nem a nagy wellness szállóba mentünk, mert így szinte csak a miénk volt a medence. Ennek az egyik oka lehet az is, hogy hétköznap voltunk (csak így lehetett igénybe venni a kupont), de az is lehet, hogy a többi vendég átment pancsolni a nagy wellness szállóba. Nekünk pont így volt jó. Ha újra választanom kellene, megint ezt választanám.

Tegnap este zuhanyzás után Péter magára öltötte a köntöst, ami Kehidakustányon is szolgálatban volt. Gergő meglátta, és közölte, hogy Menjünk úszni! :)