Készülünk

Lassan 2 hete már, hogy visszajöttünk. Kezdenek lecsengeni a dolgok, bár az igaz, hogy az is kellett hozzá, hogy először Péterrel beszéljük meg, aztán a húgommal ugorjunk egymás torkának virtuálisan. Nem arról van szó, hogy összevesztünk volna, erről szó sincs, csak annyira kijött mindenkiből minden, hogy muszáj volt bizonyos dolgokat megbeszélni. Még nincs vége. Pénteken megyünk Kaposvárra az unokaöcsém névnapját ünnepelni, aztán szombaton jövünk is vissza. Tulajdonképpen erről szólt a virtuális toroknakugrás, hogy két estét nem bírnak ki a pasik egy fedél alatt. Eléggé pofonvágott, amikor a húgom mondta, de az ő szemszögükből tökre értem.

Az a legrosszabb nekem ebben az egészben, hogy alapvetően Péternek kell igazat adnom, mert olyan dolgokat tesz szóvá, amiknek alapvetőnek kellene lenniük (nem emelek ki egyet sem, mert leírva piti dolgoknak tűnnek), csak a kommunikációjával van baj, illetve azzal, hogy semmi mellett sem tud elmenni szó nélkül. Ha azt mondom, semmi mellett, akkor az azt jelenti, hogy SEMMI mellett. Én sokszor csak hümmögök egyet; ha rosszabb pillanatban kap el, akkor visszakaffogok, de azt hiszem, egészen jól kezelem. (Ha nem, akkor meg jövök ide és nyavalygok.) Anyuék és a húgomék viszont egészen másképp reagálnak, és bevallom, azt én sem tűröm, ha a családomat szuttyongatja. Ezt kellene valahogy megoldani. Dolgozom rajta...

Holnap pedig utazunk ide. Kuponnal, mert annyira nem megy jól, hogy csak úgy menjünk. Mindegy. A lényeg, hogy megyünk. Jó lesz. Holnap délelőtt még elmegyünk Gergővel a Kerekítőre, megszerzem az unokaöcsémnek a megrendelt társasjátékot, Gergő eszik valamit, és indulunk. Mi majd eszünk valamit útközben. A lényeg, hogy Gergő egyen, mert elég valószínű, hogy még Budapesten belül elalszik.

Ami miatt pedig (megint) ritkán vagyok itt, azaz jövök én, csak írni nem tudok: Gergő egyre többször nem alszik délután, amikor meg igen, akkor egyéb okok miatt lehetetlen, hogy a gép mellett üldögéljek. Telefonról meg nem vagyok hajlandó pötyögni, mert kirántom szálanként a hajam, mire végzek... Tervben van egy dolgozósarok kialakítása a nappaliban, ahol nekem is lesz egy asztal, ahol állomásozhat a laptop, és nem kell állandóan nyitni-csukni, szállítani. Nem tudom, mikor lesz ilyen, de lesz, mert kell.