Szándékosan arra hétre szerveztük a kehidakustányi kiruccanást, hogy onnan mehessünk hétvégére az unokaöcsém névnapját ünnepelni. Amíg a fiúk reggeli után csobbantak, én gyorsan összepakoltam, aztán már indultunk is. Úgy terveztük, hogy megint megállunk valahol ebédelni útközben, ahogy szerdán, de Gergő közbeszólt, azaz közbealudt. Megint nem a pályán mentünk, hanem településeken keresztül. Azt hittük, Gergő alszik valamennyit, aztán felébred, ahogy tette ezt szerdán, de nem. Amikor éreztem, hogy nagyon közel vagyunk, szóltam a húgomnak, hogy bocs, de korábban érkezünk, mert nem akarjuk Gergőt felébreszteni azért, hogy megálljunk ebédelni. Így történt, hogy kicsivel dél után már Kaposváron voltunk. Végszóra Gergő is felébredt. Délután elmentünk az unokaöcsémért az óvodába. Volt nagy öröm és boldogság, de nem tartott sokáig. Már este elkezdődött, ami aztán másnap érte el a csúcspontját.
Valami miatt az unokaöcsém nagyon irigy lett mostanában. Nem arról van szó, hogy egy bizonyos játékot em ad oda Gergőnek, mert az az aktuális nagy kedvenc, hanem SEMMIT sem ad oda. Semmilyen üzlet nem érdekli, nem hajlandó cserélni, együtt játszani sem. Nehéz. Pénteken délelőtt a húgom és a sógorom is dolgoztak, Péterrel ketten voltunk a gyerekekkel. Nem volt könnyű úgy lavírozni a két gyerek között, hogy az egyik semmit sem akart odaadni a másiknak, viszont a másik néhány dologra igen rákattant. A legnagyobb harc egyik-másik rendőrautóért vagy valamelyik mozdonyért ment. Néha Gergő szabályosan könyörgött Matyinak (Kérem szépen, légyszi, kérlek...!), de nagyon ritkán kapta meg a kiszemelt darabot. Ha megkapta, könnyes szemmel megköszönte, boldog mosollyal tologatta a szőnyegen, de amint elfordult, Matyi újra lecsapott a játékra (mondván, hogy letette), és kezdődött minden elölről.
Sokat beszélgettünk a jelenségről a húgommal, ő pedig az óvónőkkel és a gyógypedagógus sógornőjével. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a műsor kizárólag Gergőnek szól, mert amikor ketten vannak, ő a nagy. Máskor ő a kicsi, vagy egykorúakkal van. Klassz. Remélem, életkori sajátosságról van szó, különben félek, hogy nem akarnak majd együtt játszani, mert az egyik nem akarja odaadni a dolgait, a másik meg szeretne megkaparintani valamit.
Ettől függetlenül nagyon jó volt a Kaposváron töltött 1 nap. Most nem maradtunk hosszabb időre, mert nem férünk el a húgoméknál, ha anyuék is ott vannak, az anyósáékat pedig nem akarjuk már szállásügyben igénybe venni. Jó ez így. Úgysem bír ki a teljes csapat együtt több napot...
Szombaton este hivatalosak voltunk egy szülinapi ünneplésre, de Gergő egész úton aludt, akkor ébredt fel, amikor beálltunk a garázsba. Mi sem voltunk túl fittek, napot óta nem aludtunk a saját helyünkön, pont nem hiányzott egy buli. Helyette közösen néztük az idei eurovíziós felhozatalt, és végre aludtunk egy jót a saját ágyunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése