Alvás nélkül

Kezdem egészen jól kezelni, ha Gergő nem alszik napközben. Lehet, hogy Gergő mást mondana, de szerintem a mai nap nem volt olyan borzasztó, mint máskor, ha nem alszik. Úgy értem, csak egyszer emeltem  fel a hangom, akkor is csak azért, mert már masszívan krémes volt a feneke, éppen igazítottam volna rá a pelenkát, amikor hirtelen kifordult, és már a kanapét is összekente. Azon a ponton pár másodpercig nem tudtam arra gondolni, hogy szegény nagyon fáradt, azért kezelhetetlen. Szerencsére személyi sérülés nélkül megúsztuk ezt is.

Reggel-délelőtt átmentünk a játszóházba, onnan Kerekítőre, aztán megint játszóházba. Hazafelé és a lakásban is minden jel arra mutatott, hogy gyors bekómázás lesz a program, de nem. Csak úgy tett, mint aki aludni akar, aztán mégis megvárta az ebédet, amiből elég tisztességes mennyiséget elpusztított. Biztosra mentem, tejbegríz volt, ami a palacsinta, a bableves, a virsli és -szinte- bármilyen krémleves mellett az egyik dzsolidzsóker.

Úgy gondoltam, csak éhes volt, esetleg arra várunk, hogy telerakja a pelenkát, de mire az utóbbi is megtörtént, már délután 4 óránál jártunk. Egészen hihetetlen, de nem tombolt alvás helyett, ahogy korábban ilyen napokon, hanem felváltva játszott a mozdonyokkal, a kisautókkal, kérte youtube-on Postman Pat-et (nem Postás Pat-et, hanem szigorúan Postman Pat-et, azt is hozzátette, hogy angolul), rendelt almát meg alma-meggyet, hagyott pakolászni a mosogatógépből és -be, segített porszívózni és locsolni, kikapcsolta a mosógépet, amikor lejárt, kinyitotta az ajtaját, nem cibálta le a ruhákat teregetés közben (csak egyszer játszott Bújj, bújj zöldág-at az elején, de szerencsére gyorsan sikerült róla lebeszélnem), evett sonkát vacsorára (a lencsesalátára közölte, hogy nem finom, de annyira jó volt a nap, hogy nem voltam hajlandó felvenni), hagyta megmosni a fogát, és 18.15 körül már aludt. Igaz, hogy háromnegyed óra múlva ébredt, de valószínűleg "csak" melege volt, mert gyorsan sikerült visszaaltatni.

Mindeközben összeraktam, és a kenyérsütőgép gondjaira bíztam a tésztát, és amikor Gergő elaludt, ilyet sütöttem.

Nem is értem, mi van velem. Máskor meg kell innom egy harmadik kávét, ha Gergő nem alszik délután, ma meg ugyanezt a másodikkal csináltam; ebéd után simán elfelejtettem, csak akkor jutott eszembe, amikor éreztem, hogy mintha esne le a fejem. Extra kávé nélkül sem érzem magam kifacsarva, pedig időnként akkor is sikerül lemattulnom estére, ha nem marad ki a délutáni alvás. Végre valami jó is, ami miatt nem azt érzem, hogy rohamosan öregszem, amivel egyébként minden nap szembesülök: olyan szinten nem jutnak eszembe dolgok, hogy az már ijesztő. Van, hogy mondat közben meg kell állnom, mert nem jut eszembe egy szó és/vagy egy név.

A lényeg, hogy össze kell magam szedni, mert Gergőnek még egy ideig szüksége van rám. :) Ha valamelyikünk dögrováson van, azzal biztatjuk egymást Péterrel, hogy Egyedül nem nevelek gyereket. :)