Furcsa dolog ez az óvoda. Vannak dolgok, amik teljesen másképp mennek, mint itthon. Itt van mindjárt az evés. Nem tudom megmondani, volt-e olyan, hogy evett itthon leves ÉS másodikat, az óvodában viszont mindkettőből eszik, ráadásul olyan dolgokat is, amiket itthon nem. Persze, vannak olyanon is bőven, amiket ott sem eszik meg, ebből legalább tudom, hogy az én gyerekemről van szó. :)
A másik ilyen a pelenka. Volt a próbálkozásunk a matricákkal, aztán egy játékboltban kinézett nagy piros madárrs gyűjtöttünk, de egyik sem volt igazán jó megoldás. Végül a védőnővel együtt arra jutottunk, hogy nem erőltetjük. Ma délután, amikor ebéd után mentem érte, azzal fogadott az óvónő (akivel egyébként egymástól kb. 100 méterre nőttünk fel, de nem tudtunk róla), hogy délelőtt lekapta magáról a kakis pelenkát és egyedül pisilt a WC-be. Kérdezte, hogy itthon is szokott-e ilyet, mármint levenni a pelenkát, de nem szokott. Arra tippel, hogy zavarja, hogy rajta kívül csak egy kislánynak van pelenkája, neki is csak alváshoz. Nincs még 3 éves, tehát fiatalabb nála. Azt, hogy egyedül pisil, el sem merem hinni. Ráadásul magától, mert az óvoda egyik alapelve, hogy nem erőltetnek semmit.
Ma volt egy kis konfliktus is. Megharapta Peti ujját. :( Tartottam tőle, hogy lesz valami hasonló mostanában, mert a húgoméknál voltunk hétvégén, és a két gyerek annyira nem egyezett bizonyos esetekben, hogy a vége az lett, hogy Gergő harapott. Az előzményeket csak mi láttuk, a húgomék nem látják vagy nem akarják észrevenni, gyakorlatilag arról szólt a hétvége, hogy Gergőt elővették valamiért, ami volt annyira látványos, hogy mindenki észrevegye... Pont tegnap kérdeztem a másik óvünőtől, hogy tapasztalt-e valamit ilyesmit Gergőnél. Akkor nemleges volt a válasz, ma meg ez...
Beszéltünk róla, kérdeztem, hogy miért harapta meg Peti ujját, és azt mondta, hogy azért, mert szereti és Peti boldog volt. Felvilágosítottam, hogy Peti ettől nem volt boldog, többször körbejártuk a dolgot, hogy nem harapunk meg senkit, mert az másnak fáj, ráadásul nem fognak vele játszani, ha harap.
Kérdeztem a gyógypedes lányt, de nem tudott semmi érdemlegeset mondani. Remélem, egyedi eset volt, és kellően sokan és sokszor elmondtuk, hogy ez nem szép dolog. Nincs más ötletem. Minket nem utánozhat, mert nem szoktunk itthon harapdálni.
a M. incidenst nem egeszen ertem asszem :S
VálaszTörlésNem szép történet. Volt nagy összeveszés, odamondás, mindenféle, most mindenki emészti a történteket, aztán valaki majd felhívja a másikat. Az a baj, hogy ha elkezdem mesélni, akkor úgy tűnhet, hogy meg akarom magyarázni a harapdálást, pedig nagyon nem, azóta is többször előkerült a téma, de azárt nem olyan egyszerű a történet, hogy az ádáz Gergő állandóan megharapja az ártatlan Matyit. Mondom ezt úgy, hogy imádom őket, de nagyon nehéz, mert teljesen másképp állunk a gyerekek közt kialakult dolgoknak. Esély sincs a mi módszerünkre, azaz arra, hogy megbeszéljük a két gyerekkel (klüön vagy együtt), hogy mi történt, mert azonnal az ordítás megy. Ebben a stílusban én (mi) nem tudok megoldani vagy megpróbálni megoldani semmit.
VálaszTörlés