2009. október 8., csütörtök

.

Miért teszek úgy, mintha a zöld kuka vagy annak hiánya volna a legfontosabb dolog az életben? Miért teszek úgy, mintha minden rendben lenne? Talán azért, hogy ne kelljen szembesülnöm a ténnyel, hogy módszeresen és alaposan elszúrtam az életemet. Amikor azt hittem, vége a rossz időszaknak és elkezdődhet valami jó, elindultam a jó úton, akkor egyszerűen eltűnik az ösvény, a föld kicsúszik a lábam alól, és minden további lépés értelmetlenné válik.
Pedig úgy érzem, most kész vagyok olyan áldozatokat (is) meghozni, amikre eddig különböző okokból képtelen voltam. Utálom magam, mert mindent elrontottam, és félek, nem tehetem már jóvá.

9 megjegyzés:

  1. mit rontottál el? miről beszélsz???? hm... nem szeretem én ezt. csak hirtelen minden más, mint az elmúlt két évben. visszarázódsz, aztán hipp-hopp itt a karácsony, onnan meg csak egy ugrás március pl. ;)
    jövő héten egy találka?

    -mitzi-

    VálaszTörlés
  2. Bárcsak ilyen egyszerű lenne...! Pontosan az elmúlt 2 évről van szó.

    Mindazonáltal egy forró csoki rámférne, az biztos.

    VálaszTörlés
  3. Én is szivesen elmegyek veled kávézni! A graftonon lévő Starbucks jó lesz?
    Csak vicceltem :-)) Ne rágd magad semmin, fiatal vagy, bármikor visszacsinálhatod! Talán csak az a baj, hogy hirtelen egyedül lettél. Fel a fejjel!! Küldök egy kis pozitiv energiát, nyisd ki az ablakot!

    VálaszTörlés
  4. Aranyos vagy, de ezt nem tudom visszacsinálni, maximum jóvátenni, de sajnos, nem rajtam múlik.

    A pozitív energia jól jön, köszönöm.

    VálaszTörlés
  5. No, csak most látom, micsoda elkámpicsorodás ütötte itt fel a fejét! Hát, ma nagyon bölcs vagyok, úgyhogy megosztok Veled valamit. Általában az a véleményem, hogy magunk alakítjuk az életünket és persze a szuverén döntéseken múlik, mi hogy alakul. DE... De ott van az a bizonyos V(életlen) faktor, ami néha besegít, néha hátráltat. És az a tapasztalatom, hogy az olyan mindenkivel törődő, extra jófej embereknél, ami Te is vagy, ez a V faktor mindig besegít, ha a szálak összegubancolódnak. Úgyhogy tessék összeszedni Magad, keresni egy szelektív kukát, felönteni a garatra némi forró csokival, aztán máris szebb színekben látod a világot. És persze ha bármi eszedbe jut, amivel tudnék segíteni.... a többit tudod :)

    VálaszTörlés
  6. Pontosan a szuverén döntéseimnek iszom most a levét. Amikor az "extra jófejség" nem elég, ha a V faktor egy másik ember, akkor van baj.

    Mindenkinek köszönöm a biztató szavakat, aranyosak vagytok. Ezúton üzenem a húgomnak meg anyunak is, akik ugyan nem olvassák a blogot, és nem is tudnak mindent, hogy felajánlották a náluk való feltöltődést. A helyzet az, hogy most nem felejteni akarok, hanem a megoldani a problémákat. Ehhez viszont most nem elég a forró csoki, de kétségtelenül erőt ad.

    Nem arról van szó, hogy elindultam egy rossz úton, de rájöttem a hibára, és másikat választottam. Persze, valahol mégis így van, csak a nagy teszetoszaságban elveszítettem valamit, ami fontos volt. Most vissza kell mennem, és megkeresni.

    VálaszTörlés
  7. Ági, én nagyon szeretlek és nagyon szeretnélek érteni, bármit megtennék, amit tudok, hogy neked jó legyen. csak sejthetem, pontosan miről is van szó, de javaslok egy testet-lelket melengető forrócsokizást egy kis beszélgetéssel először kettesben, majd kicsit később a legszűkebb bt-tagokkal kiegészítve. hm? - m-

    VálaszTörlés
  8. Részemről rendben. Nagyjából bármikor jó nekem. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  9. Én innen messziről csak drukkolni tudok (egy forrócsoki társaságában), hogy meg tudd oldani a problémákat. Ahhoz pedig elég fiatal vagy, hogy azt állítsd, hogy elszúrtad az életedet. Ezt max. a halálos ágyadról visszanézve mondhatnád. Ez csak egy rossz időszak, amin túlleszel, ha most még nem is látod/gondolod úgy. Kitartás. Meg fogod tudni oldani!

    VálaszTörlés