Egyedül

Szombaton este kiválogattam azokat a dolgokat, amiket mindenképpen szerettem volna magammal hozni az első körben, és elosztottam őket a bőröndökbe. Azt gondoltam, reggel csal felkapom a táskákat, aztán indulás. Na, persze! Az nem én lennék.:) Számtalan szatyrot megtöltöttem apróságokkal. Apu szorgosan rendezgette a táskákat a kocsiban, hogy minden beférjen, amikor anyu meglátta az előszobában várakozó kenyérsütőt. Behúzott nyakkal összemosolyogtunk. Kihívás volt, de végül sikerült mindent bepakolni. Magunk is meglepődtünk.

Rendesen kiürült a kocsi, amikor kiszálltam. Na, nem miattam, sokkal inkább a cuccaim miatt.:) Még nem pakoltam ki. Elsősorban azért, mert nincs hova. 2 éve bedobozoltuk azokat a holmikat, amiket nem vittünk magunkkal, ezek elfoglalják a gardróbot. Ösvényt kellene először vágni a gardrób felé, helyet kellene csinálni benne a ruháimnak. Nem lesz egyszerű. Már látom, hogy leszek olyanok, amiket elszállítok anyuékhoz, mert ugyan már nem használom őket, kidobni mégis sajnálom. Tudom, rossz szokás, de képtelen vagyok a módszeres lomtalanításra.

A héten egyedül vagyok, Marika néni (anyu barátnője, nyugdíj mellett dolgozik, eddig ő volt a lakásban, most egy ideig ketten leszünk... ameddig bírjuk) nyaral. Ezalatt szépen el kellene rendezkednem. Már kidolgoztam a koncepciót, csak meg kell valósítani. Tegnap elsétáltam a boltba, beszereztem a szükséges tisztítószereket. Nem mintha Marika néni nem tartott volna rendet, de nekem ennél több kell.

Meg aztán legalább valamivel lefoglalom magam és a gondolataimat. Testben itt vagyok, de lelkileg még nem igazán. Még mindig keresem azt a kaput, amin keresztülsétálva Dublinba kerülhetek és vissza.

Anyuék elindultak Kaposvár felé, én pedig ott álltam egyedül a lakásban a bőröndökkel. Mivel Attila anyujának a múlt héten volt a születésnapja, átugrottam felköszönteni. Még szoknom kell az új buszközlekedést. Tulajdonképpen nem új, de nekem az. A szokásos módon mentem a földalatti-busz kombinációval. Már hazafelé tartottam, várakoztunk a buszmegállóban, amikor kiderült, hogy van közvetlen busz tőlem Attila anyujáékhoz. Jó tudni.

Tegnap a tisztítószerek mellett némi főzési alapanyagot (Azt a mindenit, de választékos vagyok!:D) is be kellett szereznem. Hiába lenne olcsóbb a bevásárlás a Tescoban, de mivel gyalog nem tudom megközelíteni, buszjegyet meg nem volt kedvem venni, inkább a Matchba mentem. Tulajdonképpen jól döntöttem, mert megspóroltam magamnak némi pénzt azzal, hogy nem tudtam megvenni mindent, amit akartam. Legközelebb mégis inkább a Tescoba megyek. Dublin előtt álmomból felkeltve tudtam, hol mit érdemes megvenni. Az elmúlt 2 év alatt Dublinban tanultam meg ugyanezt. Most újra itt kell megtanulnom. Nincs kedvem. Gyalogszerrel megközelíthető Tescot szeretnék. Nyaff.