Keresem a helyem, tanulom az új helyzet kezelését. Legtöbbször jól megy, de időnként elfog a világvége hangulat. Ilyenkor szükségem van valamire, ami eltereli a figyelmemet, és rávilágít az élet jó dolgaira.
Gyakorlatilag Dublinból egyenesen Kaposvárra vettem az irányt. Aludtam egyet a lakásban, másnap átvettem a legújabb Avon szállítmányomat, majd az alig átpakolt bőröndömet magam után húzva megközelítettem a vasútállomást. Szerintem már lépni sem tudnék anélkül, hogy ne cibálnám magammal a piros bőröndöm. Más kézitáskát hord, én bőröndöt.:)
Kedden este érkeztem Kaposvárra, hogy néhány napot a húgomékkal töltsek, és nem utolsósorban alaposan kibabázzam magam. Sosem fogtam még ilyen pici babát, de eszembe sem jutott félni tőle. Pici csomag, törékeny, de nem féltem tőle, hogy összetöröm. Alig vártam, hogy rámkerüljön a sor, és evés után az én vállamon pihenjen a család legfiatalabb tagja. Imádom. Édes. Tündéri. A legszebb kisbaba a világon. Puha, illatos, gyönyörű. Ma 26 napos, de már emelgeti és forgatja a fejét. Hihetetlen, de érzem, ahogy erőből nyomja a fejét, amikor a vállamon pihen. Nem lehet vele betelni.
Feltöltődtem Kaposváron. A helyemet viszont még mindig keresem. Nem tudom, hová tartozom. Nem tudom, tartozom-e valahová. Salgótarjánban nőttem fel, ott élnek a szüleim, de már kirepültem a fészekből, ott csak látogató vagyok. Kaposváron jó lenni, ott a családom másik fele, de ott is látogató vagyok, nem tartozom oda. Dublinba már nem tartozom, és nem tudom, tartoztam-e oda egyáltalán. Átutazó voltam. Akkor marad Budapest. Igyekszem megtalálni a régi önmagam, aki Budapesten itthon volt, otthonosan mozgott az utcán, csukott szemmel tudta, mit hol érdemes megvenni, vagy keresni. Egyelőre esetlenül téblábolok, igen bénának érzem magam. A lakásom sem a régi, vagy éppen túlságosan is az. Nem tudom. Lehet, hogy jobban megtalálnám magam és a helyem, ha kicsit átszervezném a dolgokat. Nem vagyok jóban a változásokkal, most mégis úgy érzem, sokat segítene, ha az új helyzethez új, átalakított lakással próbálnék meg alkalmazkodni. Átrendezni, lefesteni, és kész is van. Nem nagy dolgokra gondolok, inkább sok apróra. Legalább ezzel is lefoglalom magam és a gondolataimat. Jó lesz.
Fel a fejjel, minden hupa után hepe jön :-) A lakberendezés tuti jó gyógyír :-)
VálaszTörlésIgen, ez nagyon jó ötlet! Csak apró változások, de ezek is jelzik az újrakezdést. Esetleg új szokások? Olvastam, hogy régen a nagy lelki válságon átesőket utazni küldték, hogy változzék a megszokott környezet. Ezt kicsiben is megteheted - s milyen jó, hogy van hozzá egy saját lakásod, s nem másokat kerülgetve kell keresgélned a helyed!
VálaszTörlésnos... szerintem marika néni (ha olvasná: csókolom! :)) menjen haza :), és szólj, hogy mikor rendezzük át a lakást. hm... új színek? az sem rossz. most úgyis benne vagyunk ;) itt az ősz, lehet jókat dekorálni. meg készülődni a télre, meg moziba menni, meg bandázni (BT)... soroljam még?
VálaszTörlésmost épp merre vagy?
-mitzi-
:D
VálaszTörlésHa rendezkedni akarok, Marika néni sem állhat az utamba.:) A galéria úgyis tele an dobozokkal, kipakoltam a gardróbot. Szóval, már elkezdtem.:)
Most épp villámlátogatás Bp-n, aztán pár nap St, majd huzamosabb bp-i tartózkodás. Na, akkor már semmi sem állhat a bandázás útjába.:)))