Légi élmények

Tudom, már sokszor fogadkoztam, hogy a Ryanair légitársaságnak még a nevét is elfelejtem, de most már tényleg így lesz. Az történt, hogy az októberi dublini villámlátogatáskor a lehető legolcsóbb jegyet kerestem, és nem tudtam ellenállni a Ryanair ajánlatának. Nem is tudom, hogy megbántam-e, hiszen tényleg nagyon olcsó volt. Azt viszont már tényleg nem tudom, ki tudnak-e még valamit találni.

Tulajdonképpen nem nagy ügy, hogy megnézik a csomagot és a kézipoggyászt, de az eljárás... Mivel csak kézipoggyászt vittem, alaposan megnéztem, mit teszek bele, kis adagokba osztottam és bezacskóztam a folyadékokat, folyamatosan mértem a táskát, nehogy túllépjem a megengedett 10kg-t, mert nem tudtam volna kinek odaadni a "fölösleget". Ez már a visszaút volt, Budapestről Dublinba Aer Lingus-szal utaztam, akkor nem is volt semmi probléma. Az elején a Ryanair-rel sem. A reptéren az ellenőrző helyen lemértem a csomagom. 9,2kg. Király! A pultnál kiderült, hogy nem kellett volna sorbaállnom az on-line csekkolás során megszerzett beszállókártyámmal. Meg is lepődtem, hogy én vagyok az, aki túlbonyolítja a dolgokat és nem a Ryanair.:) Az átvilágításnál sem volt probléma, a beszállókapu is megvolt, a sorban is elég jó helyre kerültem, nem kellett sokat várnom. Ekkor kezdődött az őrület. Egy mogorva tekintetű reptéri alkalmazott hölgy az általa túlméretezettnek gondolt kézipoggyászokat és azok tulajdonosait egy méretező szerkezethez irányította, és ha nem fért bele a csomag, akkor oldalra kellett húzódni, és átrendezni a holmikat. Ha semmiképpen sem ment bele a csomag a méretezőbe, akkor le kellett (volna) adni a csomagtérbe, de nem ingyen ám, hanem 35 euróért. Tudom én, hogy a kézipoggyász mérete és súlya is meghatározott, de ezt miért az utolsó beszállókapu után kell csinálni, amikor az embernek esélye sincs hazaküldeni valamit a csomagból? Az én csomagom is nagyobb volt a kelleténél, azaz nem ment bele a méretezőbe. Pánik. Mivel már hazafelé tartottam, nem volt nálam 35 euró, még a fele sem. Ilyenkor kidobják a cuccaimat vagy mi van? Alaposan kiakadtunk. Gondolom, mondanom sem kell, hogy igen nagy tumultus alakult ki, az utasok fele próbálta kisebbre pofozni a csomagját. Nem tudtam mit tenni, mégsem nyelhettem le a ruháimat. Gondoltam egyet, és újra megpróbáltam beletenni a csomagom a szerkezetbe. Kicsit megnyomtam az első részét (gurulós bőrönd), erre hirtelen belecsusszant. Boldogság. Vigyorogtam, mint a vadalma. Kifelé viszont nem ment ilyen könnyen, mivel a hirtelen becsusszanáskor a fogó a szerkezet pereme alá került. A hölgy azt mondta, hogy ha nem jön ki, akkor túl nagy. Közöltem vele, hogy nem túl nagy, és elszántan megragadtam a bőrönd fogóját, és megrántottam. Kijött! Megvan! Diadalittas mosolyt villantottam a csajra, és elégedetten távoztam a tett helyszínéről. Szerencsére sikerült megoldani, de azt a pár percet nem kívánom senkinek, amikor azt mérlegeltem, melyik cuccomtól búcsúzzam örökre.

Ha már a légitársaságoknál tartunk megemlíteném olvasmányi tapasztalataimat. Mindkét légitársaságnak van saját újságja. Havonta, kéthavonta jelenik meg, úgyhogy mindkettő újdonság volt számomra. Mivel oda az egyikkel, vissza a másikkal utaztam, mindkét újsághoz volt szerencsém.

Az első az Aer Lingus kiadványa volt. Az egyik város, amiről részletesebben írtak, Bukarest volt. A cikk jó volt, még kedvet is kaptam Bukarest meglátogatásához. Aztán elértem egy mondathoz, amit többször el kellett olvasnom, mert nem hittem el, amit látok. Szó szerint nem tudom idézni, és az utca nevét sem jegyeztem meg (ígérem, utánanézek), de a lényege az volt, hogy az a bizonyos utca átmegy egész Budapesten. Először elgondolkoztam, hogy lehet az, hogy nem hallottam erről az utcáról, hiszen nyilván híresnek kell lennie, ami Bukaresttől egészen Budapestig elér, de elég volt fél másodperc ahhoz, hogy leessen a dolog, és hipergyorsan felhúzzam magam. Nemes egyszerűséggel ugyanis összekeverték a két várost. Nem először találkoztam ezzel a helyzettel, de nyomtatásban sokkal durvább. Csak elképzelem, hány ember olvasta a cikket, mielőtt nyomtatásba került (a cikk írója, lektor, szerkesztő...), és senkinek sem tűnt fel. Persze, tudom, kicsik vagyunk mi nekik, és közel is van a két ország, a történelmi események sem tiszták a nyugati országok lakóinak, mégis rosszul esik a érdektelenség. A cikket továbbolvasva újra találkoztam a mondattal, ugyanis ahogy a hosszabb cikkeknél szokás, néhány mondatot vastagon szedve szétszórtak a hasábok között. Az egyik mondat ez volt. Nagy levegő, továbbolvas, ommmmm...

A Ryanair kiadványában nem vérlázító dolgot találtam, inkább vicceset. Korábban már hallottam a szóbeszédet, miszerint lesznek állójegyek, de azt hittem, viccelnek. Hát, nem.:) A rövidebb járatokon (max. 1 óra) 60 széket kivesznek, és állóhelyeket, ún. függőleges székeket alakítanak ki. 20 hely ingyenes lesz, a többi pedig 50%-al olcsóbb. Már csak azt nem tudom, hogy érkezési sorrendben lehet-e az ingyenjegyekhez hozzájutni. Mi jön még?:)