Reptérközeli kaland

Mivel nem történt újabb módosítás, ma reggel nekivágtam az interjúhelyszín megközelítésének. Októberben alig 45 perc alatt kiértem a reptérre, így egészen tegnap estig úgy terveztem, 10-kor elég lesz elindulnom, hogy 11-re kiérjek. Este megnéztem az útvonaltervezőn, és döbbentem néztem a megadott 1 óra 35 perces kalkulált menetidőt. Jobban megvizsgálva láttam, hogy másik megállót javasolt, mint amit a fejvadász csaj megadott, ott lehet a hiba. Mindenesetre nem mertem szűkre szabni az időt, bő másfél órát szántam az útra. Kiderült, jól tettem. Minden simán ment, jött egyik metró a másik után, és a 200E buszra sem kellett sokat várni, egészen hamar leszálltam a fejvadász által javasolt megállóban. Ekkor kezdődött a neheze. Előttem egy nagy, egyszintes bevásárlóközpont, a közeli távolban egy irodaház. Sehol sem láttam rajta azt a nevet, amit a csaj mondott, de kizárásos alapon elindultam felé. Láttam, hogy a leszállók közül csak én indultam el a főút mentén, akkor azt hittem, arrafelé van dolguk. Hát, nem. Csupán ők nem először jártak arra. Azt hittem, lesz valahol egy átjáró, de amikor már jó sokat megtettem a kocsisorok mellett, és kétségbeesve kerestem, hol lehet egy átjáró, ahol nem a fenekemen kellene lecsúszni az árok szélén, kezdtem begurulni. Persze, mindezt marha magabiztosan műveltem, próbáltam úgy vonulni a főút mentén, mintha minden nap ezt csinálnám.:)

Végre elértem az irodaházat. Ugyan nem az volt a neve, mint amit a fejvadász csaj mondott, de mivel nem láttam másikat, határozottan közöltem a recepcióssal, melyik céget keresem. Kicsit korán érkeztem, de kész voltam a várakozásra. A lány mosolyogva közölte, hogy még nem értem el a célom, hanem tovább kell mennem a járdán, jobbra elkanyarodni, átmenni egy aluljárón, és onnan már látni fogom. Minderre alig 20 percem volt. Ajaj. A lány szerint belefér, de én nem voltam benne biztos. Aztán mégis megcsináltam, pedig nem is siettem. A bejáratnál kicsit zaklattam a hivatalos közeg 2 képviselőjét, aziránt érdeklődtem, kell-e valami igazolványt mutatnom. Igen hülyén éreztem magam, amikor mosolyogva felvilágosítottak, hogy csak cigizni mentek ki. Jól van, na. Mit tudom én, hogy a reptérhez közel milyen szigorúan ellenőrzik az irodákba való betérőket.:)

Arról volt szó, a HR-es csajjal kell találkoznom, éppen ezért alaposan meglepődtem, amikor egy srác jött oda hozzám. Egészen addig azt gondoltam, hiba történt, amíg meg nem láttam a kezében az önéletrajzomat. A srácot követte egy másik srác és egy lány is. 4-en üldögéltünk egy aprócska tárgyalóban, de nem éreztem magam kihallgatáson. Magam is meglepődtem, de nem feszengtem. Megrebbent ugyan a szempillám, amikor hirtelen angolra váltott a fősrác, de nem teljesíthettem rosszul, mert láttam, ahogy az önéletrajzom aljára biggyeszti, hogy angol OK!:) Akármi is lesz belőle, jó volt végre megint igazi interjún részt venni.

Ami egy kicsit aggaszt, hogy a jogsi megléte nem azért került a követelmények közé, mert szép szokás, hanem valamilyen szinten tényleg kell. Ajaj. Ha majd lesz ebből valami, elkezdhetek gyakorolni, és jaj annak, aki szembejön velem.:)