Babakocsi újratöltve

A tegnap délelőtti játszóterezéskor meglepő dolog történt. Gergő bemászott Z. babakocsijába, és addig nem hagyott békén, amíg el nem kezdtem tolni. Vezényelt, hogy merre menjek (nyilván nem mentem ki az úttestre, bármennyire is szerette volna). Tettünk egy nagy kört a játszótér és a füves rész körül, aztán visszaszolgáltattuk a járgányt. Nem adta könnyen. Rákattant.

Felbátorodtam, és ma nem vittem le a piros autót, hanem csak a babakocsit. Konkrétan még a lakásban beleült. Tettünk egy félkört a ház körül, hogy a sarkon integessünk Péternek, aztán gondoltam egyet, és megpróbáltam eljutni a kistescoba. Idejét sem tudom, mikor voltunk kettesben bevásárolni, ha nem számoljuk az oda- és visszautat a Duna Plazába, amikor annyira álmos volt, hogy minden mindegy volt neki. Kész voltam bármikor tervet módosítani, mert annyira nagyon nem volt fontos a bevásárlás, de ki akartam próbálni. Nem volt baj. Nézelődött, én soroltam a járda mellett parkoló autók márkáját. A boltban sem volt probléma. Ráizgult a kiflire (miszerint kiffi), úgyhogy bár volt itthon, vettem neki, mert értem én, hogy kell a zsákmány. Szigorúan akkor kap meg bármit, miután kifizettünk, már kezdi megérteni, nyugodtan várta, amíg fizetés után a kezébe nyomtam. Boldogan rágcsált a visszafelé úton, én meg újra elsoroltam a márkákat. :)

Ha ez ilyen jó móka, holnap talán elsétálunk a könyvtárba. :)