Próbálom Gergőt a délutáni alvásra hangolni (csak úgy megy, ha ő is akarja, erőszakkal nem tudom letenni aludni, és nem is akarom). Elfogyasztotta a tejadagját, volt vállamon pihengetés, de még mindig tágra nyílt szemmel nézett a világra. Nyűgösködött, ami az álmosság egyértelmű jele nála, de nem akart aludni
Gondoltam, bevetem a Robotokat, az mindig beválik. Rossz néven vette, hogy elkapcsoltam Thomasról. Mondogattam neki, hogy bekapcsolom a Robotokat, azt szereti, utána pedig alszunk egyet. Összehúzott szemöldökkel skandálta, hogy To, to (To=Thomas). Amikor elindult a Robotok főcímzenéje, közölte, hogy Neeeem, majd folytatta a Thomas utáni jajveszékelést. Legyen! Visszakapcsoltam.
Felült a kanapéra, és egyre laposabbakat pislogva, nyitva felejtett szájjal nézte a mozdonyok -jól ismert- történetét. Visszamentem a konyhába (egyben van a nappalival), folytattam a csocsiku gyártását, hogy holnapra ehető legyen. Időnként odapislogtam, mindig láttam a feje búbját.
Amikor vége a mesének, de még szeretné nézni, közli, hogy To. Vége lett, de nem szólt egy szót sem. Gondoltam, biztos megunta. Átnéztem a kanapé fölött, és olyan kép fogadott, amit remélni sem mertem. Eldőlt a kanapén és elaludt. Mindezt úgy, hogy ment a mese és zúgott a kenyérsütő. :) Lehet, mégis lesz valami haszna a több hónapja tartó építkezésnek a szomszédos gyár területén...
Nem merem megmozdítani, arra mostanában gyakran felébred. Inkább leterítettem a kanapé elé egy vastag paplant. Kíváncsi vagyok, így mennyit alszik.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem tévéfüggő, ez csak egy kis szelete az egész napnak. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése