Levegőn

Kb. 2 hete új szokást vezettem be. Ha lehet, még este, de legkésőbb reggel átgondolom, mi legyen aznap az ebéd. Ha olyan, akkor félig elkészítem, vagy előkészítem a hozzávalókat (pl. darabolás). 10 óra körül lemegyünk a játszótérre, és ebédig ott is maradunk. Először azért mentem le, mert nem bírtam Gergővel a lakásban, kezdte volna szétbontani. A sok esős nap miatt nem nagyon voltunk játszótéren. Láttam rajta, hogy már minden baja van, pedig mentünk mindenfelé pörögni, de az nem ugyanaz. Összekaptam magunkat és lementünk. Kísérleti jelleggel tettem. Kíváncsi voltam, hogy tetszik neki. Bejött. Egészen más ilyenkor a játszótér. Sokkal nyugodtabb, a nagyobbak még óvodában, csak a kicsiké az egész terep. Így van lehetőségük jobban megismerni egymást, és csak a saját harcaikat kell megvívni, a nagyokhoz nem kell alkalmazkodni. Nem mondom, hogy így nincsenek összeütközések, de ezek megmaradnak az ő szintjükön. Ilyenkor nincs Te ezzel nem játszhatsz, mert kicsi vagy! illetve Kisbabák nem jöhetnek ide! típusú mondatok. Szeretem.

Rászoktunk. Azóta olyat eszünk ebédre, ami gyorsan megvan, esetleg több napra főzök (ezt még gyakorolnom kell, nagyon rászoktam az egyadagos főzésre, mivel mindig külön kellett főznöm húsos és vegakaját), az így nyert időt pedig lent töltjük. A hét elején esett az eső, mindketten nehezen bírtuk a bezártságot. Az első napsugárra kimentünk. Ma konkrétan szinte strandolós hangulat volt a homokozó körül.  Olyan szépen sütött a nap, hogy az sem zavarta a nyárias hangulatot, hogy némelyik gyereken sapka is volt. :)

Nem tudom, meddig tart ez a szép idő, de amíg lehet megyünk, és kitesszük magunkat a napra, mint a gyíkok. Nem szeretem a nyarat, az ősz az én igazi évszakom, de ez a napsütés most nagyon jólesik.

(A mai játszóterezés után feljöttünk, gyorsan bevágtam a sütőbe a krumplit, de nem várta meg, amíg megsül. Berendelt a szobájába, mutatta, hova feküdjek, és táplálkozás után bealudt. Ez 12.30 körül történt. Holnap hamarabb megyünk a játszótérre, hátha akkor korábban elalszik....)