Szórakozik

Szórakozik velünk ez a gyerek. Már éppen kezdtem elfogadni, azaz dehogy, inkább beletörődni, hogy nappal alszik sokat, cserébe szívunk az esti altatásnál, amikor ma meglepett. Végre nem esett semmi, csak a meglévő nedvességet kellett kezelni (állandóan fel kellett állítani a nedves homokról, a csúszdát át le kellett törölni...), a nap is sütött, úgyhogy főzés helyett a délelőtti játszóterezést választottam, és úgy döntöttünk, elmegyünk ebédelni az ismerőseink frissen nyitott étkezdéjébe. Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy megint nem úgy történtek a dolgok, ahogy terveztük, különben nem írnék róla. :)

Az történt, hogy a játszóterezés végén Gergő már a kezelhetetlenség határát súrolta. A szomszéd Eszti szerint fáradt volt. Ezt gyorsan kizártam, mert mostanában délután 2 előtt nem aludt el, akkor is mindenféle trükk bevetése után. Kiderült, hogy neki volt igaza. Az ölembe kéretzkedett (már Gergő, nem Eszti), közölte, hogy hammm, és már kortyolt is. Gondoltam, egy kis tej nem fogja befolyásolni az ebédfogyasztást, annyi már nincs. Rövid idő múlva éreztem, hogy ernyednek az izmai. Ránéztem, és láttam, hogy a szemei csukva, de még eszik. Elfektettem a karomban, úgy folytatta a táplálkozást, mint pici korában (amikor még elfért a két könyökhajlatom között, ha magam mellett tartottam a karom :D). Kidőlt. Bevittem a szobájába, és 2,5 órát aludt egyetlen nyikkanás nélkül.

Mosolyogva ébredt, ebédelt, szöszölt, molyolt, játszott, majd közölte, hogy Nikkiiii, azaz szeretne lemenni a játszótérre Nikihez (nem tudom, miért Niki ragadt be neki, amikor vele találkozunk majdnem a legkevesebbet, de talán azért, mert a gyerekek közül az ő nevét tudta először kimondani). Addig maradtunk, amíg ő akart, nem láttam értelmét, hogy erőltessem a maradást. Vacsora és családi fogócskázás után este 8 körül bejelentette igényét a fürdésre, majd az első altatási próbálkozás után ugyan kijött a nappaliba, de miután megvolt anyuval a mindennapi betevő Skype, és a nemtudommit is megunta, bevezetett a szobájába, kért egy kis tejet meg vizet, és kb. negyedórája elaludt.

Amellett, hogy örülök neki, úgy érzem, szórakozik velünk ez a gyerek. Egyrészt pont aznap szakít az alvási rossz szokásával, amikor számoltunk volna az idővel, másrészt pont akkor tér vissza a korai lefekvéshez, amikor -kihasználva a hosszú estét- Halloween bulit szerveztünk. :)