Elkezdtem írni egy hosszabb eszmefuttatást arról, hogy mennyire másképp alakult a múlt hétvége ahhoz képest, amit terveztünk, de kitöröltem, mert egy tömény nyavalygás lett az egész. Élőszóban elmesélve tök jól át lehet adni, de leírva annyira másképp hangzott, hogy bennem is kezdett megváltozni az egész, és nem is láttam olyan rossznak, pedig az volt. Nem kicsit.
Ha már kitöröltem, nem írom le újra, csak annyit jegyzek meg, hogy mennyire borzasztó, hogy a saját hibá(i)nkból sem vagyunk képesek tanulni. Atyaég, mennyire unom már, hogy jobbra-balra csitítgassam a családtagokat, hogy normálisan teljen az együtt töltött idő! Tudjuk, hogy mi lesz, ha x időnél többet összezárva töltünk, mégis mindig belefutunk. Alapvetően az a baj, hogy anyunak nem lehet nemet mondani, mert akármilyen szépen is fogalmaznám, sértődés és sírás lenne belőle, és én érezném magam rosszul. Egyes helyzetekből nem lehet jól kijönni, nincs jó megoldás. Ha nemet mondok, akkor sértődés van (nem is mernék ám ilyet tenni, mélyen belém van kódolva...:S), ha meg rábólintok, akkor tönkrevágjuk mindannyiunk hétvégéjét. Klassz.
A gyulai nyaralás és a múlt hétvége után (azaz az utóbbi közben) anyu bejelentette, hogy vett valami kuponokat, és Karácsonykor szeretne mindenkit elvinni valahova wellness-re, vagy valami hasonlóra. Tulajdonképpen az ötlet lenne rossz, mert ahogy anyu is érvelt, senkinek sem kellene készülnie. Ha mi lennénk a család a reklámból, már pakolnám a bőröndöt. A helyzet viszont az, hogy távolról sem hasonlítunk egyik reklámbeli családra sem (biztosan van valami horrorfilm, amibe beleillenénk, de most egy sem jut az eszembe). Már éppen azon gondolkoztam, hogyan kellene kimászni ebből a nagy családi wellness-ezésből, amikor kiderült, hogy -anyun kívül- senki sem rajong az ötletért. Már csak meg kellene mondani, hogy felejtsük el, de az biztos, hogy nem én leszek az. Ha a húgom vállalja a szóvivő szerepét, akkor én bevállalom az egész családot Karácsonyra. Nagyon valószínű, hogy az sem lesz sétagalopp, de legalább hazai terepen nem lesz az, nem pedig úgy, hogy megint nem tudunk örülni valaminek...
(Pedig most szépazéletre készültem...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése