30-án voltam utoljára a lakáson kívül. Ez így elég brutálisan hangzik, úgy pedig még rosszabb, hogy idén még nem léptem át a küszöböt. Az ok elég hétköznapi: Gergő most mászik kifelé a takonykórból, igyekeztünk (még most is) egyenletes melegben tartani. A játszótér kilőve, játszóház szintúgy. Szellőztetünk vadul, és próbáljuk lekötni idebent. Egyre nehezebben bírom a bezártságot. Már szinte álmodom egy Tescos bevásárlásról vagy a pékségről... Szombaton ünnepeljük Péter apuját (ez egy külön sztori, ha lesz rá érkezésem, megírom), addigra ki kellene kupálni a legényt. És akkor a vasárnapi úszásról még nem beszéltem, ami már nagyon kellene.
Ott tartottam, hogy 30-án elmentünk bevásárolni, hogy kellőképpen felkészüljünk az évvégére és az ünnepi nyitvatartásra. Tudom, hogy 31-e még munkanap, de nem akartam az utolsó pillanatra hagyni. Igyekeztünk nagyjából tartani a napirendet, azaz alkalmazkodni Gergő (nemlétező) alvási szokásához, nem sokkal délután 1 után hagytuk el az objektumot, hogy 2-re hazaérjünk, mert jött hozzánk egy barátnőm Dublinból. Minden sikerült, még a délutáni alvás is; Gergő bevágta a szunyát az alig negyedórás úton. Normális időben ébredt, este egészen korán elaludt.
Másnap délben eldőlt a kanapén. Bevittem a szobájába, mert anyu kb. délre ígérte magát. 3 körül finoman ébresztettük. Nem durván, csak párszor megsimogattuk a haját, és nyitva hagytuk az ajtaját. Elég volt. (Már nem tudom, ki mesélte mostanában... ja, tudom..., hogy egy bizonyos időpont után nem engedik tovább aludni a gyereket, nem hagyják visszaaludni, piszkálják... pfff). Este fél 10 körül elaludt. Ez Szilveszterkor volt, úgyhogy kettesben forral boroztunk a kanapén. :)
Elsején megint kidőlt dél körül, meg sem várta az ebédet. 2,5 órát aludt. Pont addig, amire megérkezett egy barátnőnk koccintani. Este fél 9-kor (!) elaludt. Végignéztünk egy teljes filmet. Mindketten. A reklámokat is.
Azt hittem, valami új világrend vagy mi köszöntött be, és örültem a szerencsének, de tegnap visszaállt a régi rend(?). Hiába altattam ebéd után, nem volt hajlandó, pedig tényleg mindent bevetettem, ami csak hatott korábban (a beviszem a szobájába és rácsukom az ajtót sosem vált be). Végül 4 körül eldőlt, és másfél órán keresztül meg sem mozdult. Ekkor még úgy gondoltam, nem lesz baj, hiszen csak másfél óra volt. Megfürdettünk az új rend szerint, azaz 7 és 8 között, de csak fél 10-re aludt el. Így leírva nem is olyan durva, hiszen az utóbbi időben többször átléptünk az este 11 órás lélektani határt, mint nem. Lehet, csak az előző két nap kényeztetett el, azért sír a szám.
Ma megint délután 4-kor aludt el. Még alszik. Örülnék, ha tudnánk tartani a max. 10 órai elalvást.
(Az igazsághoz tartozik, hogy tegnap is és ma is addig nem aludt el, amíg elegendő mennyiséget nem pakolt a pelenkába. Gondolom és remélem, hogy betegség így (is) távozik belőle. Ha tényleg csak a pelenkatöltés miatt nem tudott rendes időben elaludni, akkor még van remény...)
(Frissítés: 11 óra lett belőle. Azt hiszem, kipurcantam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése