Délutáni alvásról, és arról, hogy miért írok ritkán

Nem vagyok büszke rá, de szétforgácsolódtam. Felőrölnek a mindennapok. Akkor veszem észre, milyen rövid a nap, amikor ráadom Gergőre fürdés után a tigrises fürdőköpenyt, és úgy tűnik, az előbb adtam rá, pedig egy napja volt. Pár hete mondta egy lány, hogy este 7 körül összeszorul a gyomra, mert nemsokára kezdődik az altatási őrület. Tök jó, hogy kimondta, nem érzem magam marslakónak, mert úgy tűnik, körülöttem kizárólag tökéletes napirenddel rendelkező, tökéletes viselkedésű gyerekek vannak. Mert igen, az ő gyereke is (aki egyébként kislány, de ez szinte mindegy) lökdösődve ismerkedik, pedig nem azt látja otthon. Ő sem. Ahogy Gergő sem. Nem toszigatjuk egymást és nem sikítunk egymás arcába... Tudom, a közösségbe járás sokat lendítene az ügyön, de erről később írok. (Ígérem, írok. Nem mismásolom el, mert akkora pofont kaptam ma, hogy ki kell írnom magamból.)

Kicsit eltértem a témától, nem pont erről akartam írni, hanem inkább arról, hogy a délutáni alvás egy borzalom. Pár héttel ezelőtt gyakran kimaradt (néha most is, de szerencsére nem jellemző), de ha nem, akkor kiszámíthatatlan módon jött rá. Volt, hogy az ebédet sem várta meg, hanem bekábult a kanapén, de leginkább 2 órakor aludt el. Ha hozzáadjuk a 3 órát, amit mostanában alszik, akkor kijön, hogy délután 5 körül ébred, ami az esti elalvás szempontjából nagyon nem jó. Hiába megyünk el valahova, nem elég, túl kevés az idő az elfáradáshoz, csak szenved, százszor kijön, berendel minket felváltva, játszana, majd egyszer kidől. Ez nem ritkán közel 11-kor van. Bevezettük, hogy este mindent kikapcsolunk, csak a hálószobai kislámpa ad némi fényt. Az volt a cél, hogy ne legyen érdekesebb a nappaliban a saját szobájánál, de nem jött be, mert a nappali sötétben is érdekesebb, hiszen tele van megmászható bútorral. Egy hétig bírtuk. Tegnap visszatértünk az eredeti koncepcióhoz, azaz ártatlan csatornára kapcsolunk (vetélkedő, főzés, snooker...). Egyelőre nem látszik különbség. Így is, úgy is addig pörög, amíg ki nem dől.

Kidőlés előtt egyébként nagyon édes. Onnan tudom, hogy nemsokára el fog aludni, hogy csukott szemmel fetreng az ágyán, közben mindenfélét magyaráz. Általában a nap eseményeihez kapcsolódnak a szavak és a mondatok. Tegnap a kelbimbó és a pálinka volt az első két szó. (Kelbimbó: az ebéd kelbimbófőzelék volt. Pálinka: miután napok óta rámutat a szomszéd Szabi apuja-féle házipálinkára, hogy ő olyan szörpöt akar inni, és eddig csak annyit mondtam, hogy azt nem, tegnap elárultam, hogy az nem szörp, hanem pálinka.) Elég sokat ivott este, ezért egy óvatos mozdulattal ellenőriztem a pelenkáját, hogy mennyire van tele. Közölte, hogy Nincsen kaka, nincsen pisi. Mondtam, hogy én is erre jutottam, de nem hagyta abba. Egyre hangosabban kántálta a mondatot, a végén szinte kiabált. :) Aztán elaludt.

Nem az alvás ám, ami miatt ritkán járok erre. Sokkal inkább a technika egyik új vívmánya. Nekem új, másnak már nem annyira. Az van ugyanis, hogy névnapomra kaptam anyuéktól egy okostelefont, amit Karácsonykor átadtak, hogy minél hamarabb használatba vehessem. Azóta a laptopot óriási asztali gépnek látom, és csak akkor veszem elő, ha nagyon muszáj. Mondjuk, ez nem teljesen igaz, mert néhány fontos dologról lemaradok, de lusta vagyok bekapcsolni, amikor a fotelban ülve tenyérből megoldhatom a legtöbb dolgot.

Ő az, vagyis pont ilyen.

Aztán van az is, hogy beszippantott a SongPop. Ne aratós játék, inkább unaloműző, de annyira jó, hogy muszáj nekiesni, ha Gergő elaludt. Ma pont azért nem kapcsoltam be, hogy másra is jusson idő. :)