A Karácsony három napját három szóval tudom jellemezni. Szörnyű. Rohanós. Elég jó. Ebben a sorrendben. (Tudom, ez négy szó, de nem érdekel.) Nem is írnék róla sokat, nem ez volt életem legjobb Karácsonya. Ha azt vesszük, hogy kb. 23-án vágott kupán a tény, hogy ha nem szedem össze magam, nem lesz semmi, akkor egészen jól sikerült. :/
A két ünnep közötti időszak egészen jól alakult. Volt megbeszélt és spontán-váratlan baráti látogatás (Otthon vagytok? Unom a családi banzájt. Átmehetek?) :D, nagy zabálás, minden.
Szilveszterre nem terveztünk semmit. Eredetileg sem akartunk nagyot, de miután Gergő betaknyosodott, végképp elvetettük a nagy bulit. Jó volt. Gergő délután mintaszerűen aludt, ennek következményeként este is mintaszerűen elaludt: 9.30 körül. Tetszett. Mi bevágtunk egy üveg borból készült gyümölcsös forralt bort, néztük a tévét, hallgattuk Ádert (egyetlen szavára sem emlékszem...), majd kidőltünk. :)
Az új év egyelőre azzal telik, hogy próbálom megismerni. Lehet, hogy hülyén hangzik, de nagyjából szoktam tudni, hogy jó vagy rossz évre számíthatok. A páros évek általában jók, a páratlanok kevésbé. Ez most páratlan, de valahogy azt érzem, hogy jobb lesz a tavalyinál. (Mondjuk, az nem nehéz...) Anyu és Péter is mondja, hogy hiszen jóban vagyok a 13-as számmal. Ez OK, valóban így van, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez egy évszám. Szóvak, van ez az érzés, hogy valami jó jön, mellette pedig ez a páratlan évszám. Figyelem, ismerkedünk. Meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése