Karácsony idén

Hetekkel korábban megbeszéltük, hogy legyen idén a készülődés, mert a tavalyi csapnivaló volt. Ennek megfelelően 24-én azzal kezdtük a napot, hogy elpakoltam a fa helyének kinézett szekrényről és letakartam egy karácsonyi terítővel. Péter behozta a fát, és amíg beállította a talpba, mi Gergővel drótkampókkal láttuk el a díszeket (újakat vettünk, mert a tavalyi arany színűek nem megfelelőek), azaz inkább csak én, mert Gergő az első sikertelen próbálkozás után feladta és csak adogatta. :) Délre fel is volt díszítve a fa, ebédre -úgy emlékszem- sütőtökös édesburgonya krémleves volt. Legnagyobb megdöbbenésünkre Gergő jelezte alvási igényét, ami nagyon jól jött, mert még nem voltak becsomagolva az ajándékok. Csomagoltam, Péter kezelte a celluxot (allergiás vagyok rá) és majdnem végeztünk, amikor Gergő felébredt. Szerencsére azokkal kezdtük, amit tőlünk kapott (azokat az ajándékokat is mi szereztük be, amit mástól kapott), így csak annyi időre kellett Péternek lefoglalni, amíg mindent behurcoltam a hálószobába és bezártam az ajtót.

Lassan közeledett az este, de még fogalmam sem volt, hogy kerülnek az ajándékok a fa alá. Azt már korábban tisztáztuk, hogy aznap este a Télapó ajándékot hoz a -jó- gyerekeknek (hozzánk nem jönnek angyalkák, se Jézuska), akit véletlenül sem téveszt össze a Mikulással (a Bogyó és Babócában is kijavítja, hogy nem a Télapó az, aki ajándékot tesz a csizmákba, hanem a Mikulás :D). Estefelé a hálószobában csomagoltam azokat az ajándékokat, amikre délután nem maradt idő. Hallottam, ahogy Péter nagyon harcol az ellenálló Gergővel a csinos ruhába öltözés témakörében. Amikor végeztem és jöttem kifelé, hirtelen ötlettől vezérelve megráztam az előszobában állomásozó kerámiacsengőt. Gergő azonnal vigyázzba vágta magát és kérdezgette, ki volt az. Rávágtam, hogy a Télapó nagyon közel jár, keresi a jó gyerekeket. Bejött a blöff. Egészen az anyuékkal való másnapi karácsonyozásig el lehetett adni a közeledő Télapó sztoriját egy-egy megfelelő időben megrázott csengővel. :) Egyetlen egyszer buktam le majdnem., amikor azt hittem, az arcán pörög valahol, de kerek szemekkel meredt rám, amikor megfordultam... kezemben a csengővel. Reflexből azt mondtam, hogy jeleztem a Télapónak, hogy itt is van egy jó gyerek, nehogy kihagyja a mi lakásunkat. Erre végre hajlandó volt megengedni Péternek, hogy ünnepibe öltöztesse, én pedig becsempészhettem a szajrét a fa alá. Volt nagy öröm, amikor megtalálta a dobozokat. Kapott mozdonyt (elmaradhatatlan), és amikor pontosan azt kapta, amire számított (ilyenek ezek a pirosruhás fazonok... ööö... vagy kik, mert azt nem definiáltuk, hogy néz ki a Télapó, mert nem érdekli :D), boldogan ismételte a nevét.

(Pár nappal korábban a következő beszélgetés zajlott le:
Gergő telefonon Hironak, az aktuális mozdonynak, aki küldi maga helyett a többieket mindenféle ünnepre: -Szia Hiro. Szófogadó vagyok. Azért hívlak, hogy küldjél nekem Hank-et.
Péter elváltoztatott hangon Hiroként: -Szia Gergő. Sajnos, Hank-et nem tudom küldeni. Valaki mást küldhetek helyette?
G: -Hmmmm... adom apát. (Átadja a kagylót)
P: -Szia Hiro. Nem tudod Hank-et küldeni? Valaki mást tudsz küldeni? Igen? Őt? Nem, nem mondom meg. Szia!
Gergő a háttérből: -Neville az, apa? Ugye, Neville az?
Már nem emlékszem, hogy szerelte le Péter a további kérdezősködést, de nem került szóba 24-ig.)

Kapott két legoutat (amivel nem nagyon tudott mit kezdeni, mert másnap kapta meg hozzá a legocuccokat) gyurmát és Angry Birds puhafigurákat. Az ünnepi vacsoránk zöldséges tészta volt, mert Gergő uborkás tésztát rendelt (cukkinis, de nem lombozzuk le), amit most felturbóztam gombával, hogy kiadósabb legyen.

Másnap folytattuk az ünneplést anyuékkal. Megint nem lett tökéletes a nap, ahogy eddig sosem, de mindig remélem a legjobbakat. Idén végre rendesen elfértünk, a ebédet anyu hozta (én úgysem tudnék megfelelőt főzni, mert nagyon máshogy és másokat eszünk... átlagos családi összeröffenést vallalok, de Karácsonyt nem), mégis hibáztunk. Hibáztunk, mert Péter nem kért töltöttkáposztát (csak 3 éve mondjuk folyamatosan minden sátoros ünnepen, hogy nem szereti), se töltött pulykát (ugyanannyiszor ismétlegetjük ezt is). Érkezéskor a fiúk lefoglalták a srácokat, mi becsempésztük az ajándékokat a fa alá, aztán lehetett bontogatni. Választhattuk volna először az evést is, de tapasztalatból tudjuk, hogy az nem járható út, mert akkor kezelhetetlenek a srácok. Így viszont örültek az ajándékoknak, mi ehettünk, és amikor megéheztek, csatlakoztak. Kapott legocuccokat, még mozdonyt és még gyurmát. A fiúk lementek a játszótérre és már majdnem csatlakoztunk hozzájuk, amikor a sógorom és az unokaöcsém jött fölfelé, mert az utóbbi leesett a mászókáról (nem részletezném, mert felhúzom magam, de nem az én dolgom), utána Gergő is fel akart jönni, hogy megpuszilja az unokatesója fájó hátsóját. A sebesült szeretett volna aludni, az apja inkább indult volna, mert késő volt az alváshoz. Nem akartam beleszólni, csak a húgomnak mondtam halkan, hogy szerintem tök mindegy, nálunk alszik a gyerek vagy a kocsiban, amit a sógorom is belátott, így hagyták aludni félórát. Nyilván Gergő is elaludt, és nem akartuk, hogy arra ébredjen, hogy elmentek a húgomék, így őt is ébresztettük. Legalább látta anyu, hogy nem a levegőbe beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy Gergőt nem lehet felébreszteni idő előtt.

Az altatás ezek után borzalmas és hosszadalmas volt. Az az igazság, hogy már elfogadtuk, hogy Gergő hamarabb fogja elhagyni a délutáni alvást a szokásosnál (mi a szokásos?), de nem ez lenne az egyetlen dolog, amit nem úgy csinál, mint a többiek. Ez viszont már egy másik történet.

Már egy ideje fogalmazódik bennem a gondolat, amit végül anyu mondott ki, ha nem is pont úgy, ahogy én gondoltam, hanem egy másik családon keresztül. Azt mesélte, hogy az egyik barátnője minden évben összerántja a lányait a családdal, elmennek wellnessezni, senki sem főz, senki sem vágja puccba a lakást (a kelleténél jobban), mindenki lazul. Valami ilyesmi tetszene, de nem erőszakolhatom rá a többiekre. 24-én mindenki otthon van, aztán másnap mehetünk lazulni. Jó lenne...

Hangolódás

Valamikor nyár vége felé (vagy már ősz eleje volt) erős karácsonyi hangulatom volt. Nem, nem hallottam a fejemben a Jingle Bells-t, de elkapott az a hév, ami minden évben, hogy most aztán tényleg időben elkezdem a karácsonyi készülődést. Aha, persze. Jöttek az ünnepelni valók szépen sorban, és mire már csak a Karácsony maradt, máris december lett. Jött a pánik, hogy még azt sem tudom, mit kapjon az unokaöcsém (idén is csak a gyerekeket ajándékozzuk, ahogy az elmúlt pár évben). Szinte naponta kérdeztem a húgomtól, van-e már a legénynek listája, aztán lett. Könnyesre nevettük magunkat rajta, mert nem kizárólag magának kért dolgokat, hanem némelyik családtagnak is. Gergőnek pl. duplót, százat. Édes. :D (Az most mindegy, hogy Gergő már bottal sem piszkálja a duplósdobozokat a játékboltban, kizárólag a nagyobbaknak valók érdeklik, azon belül szinte bármi, ami city. Őrület.) Végül mégis sikerült megegyezni, és úgy beszéltük meg, hogy mindenki megveszi a saját gyerekének a cuccot (meghatároztuk az értéket), aztán Karácsonykor cserélünk. Nem gyereket. :) Gergő most született és pár nap múlva igazi legót kap. Döbb.

A héten már erősen rángatózott a szemem, mert tudtam, hogy szeretnék sütni, azt is, hogy mit, de nagyjából SEMMI sem volt itthon a liszten kívül. Gondolatban végignéztem a héten és gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy esély sem lesz a családi bevásárlásra. Szegény Péter kapta, hogy -szigorúan lista alapján- összeszedje a dolgokat munka után. Megoldotta. Igaz, hogy darált mandulát nem kapott, de nem baj. Legfeljebb nem sütök a maradék tojásfehérjéből macaront, azaz nem most.

Csütörtökön aztán végre minden adva volt a kezdéshez. Megsütöttem az első adag beiglit és egy adag mézeskalácsot. Másnap folytattam mindkettőből egy újabb adaggal. Ma délutánra vaníliás kiflit terveztem, de Gergőt hiába pörgettük a Corvin Plazában (utolsó Minimax hétvége némi bevásárlással fűszerezve), hiába aludt el a kocsiban hazafelé, amikor lettük az ágyára és csendben próbáltuk az ágyát megtisztítani a mozdonyoktól és a sínektől, felébredt. Alig másfél órája aludt el végre. Álljon neki sütni ilyenkor az, akinek hat anyja van! Főleg, hogy az altatást már pizsamában nyomom.

Szerintem beigli 2 kg lisztből és 2 adag mézeskalács nem olyan rossz úgy, hogy holnap Péter pörgeti Gergőt (reggel/délelőtt volt némi hasmenése, ami ugyan már elmúlt, de nem megyünk holnap úszni), én pedig befejezhetem a sütést. 25-én anyu hozza a családi ebéd javát, nekem csak a vegaverziót kell összerakni, másnap pedig kivételesen Péter húgáékhoz megyünk a másik családi karácsonyozásra, arra pedig néhány salátát és mittudoménmit viszünk, nem kell komplett menüvel készülnöm. Ez így tetszik.

Tegnap Péter fát is vett, ma beszereztük a díszeket (a tavalyi nem jó, mert nem megfelelő színe). Szerintem jól állunk.

Nyers

Tegnap este itt járt Péter egy régi ismerőse, hogy kölcsönkérje a turmixgépünket, amíg az övét javítják. Eszembe sem jutott volna megjavíttatni egy turmixgépet, de biztos olyan puccos az övé, hogy érdemes. Nem tudom, nekem olyan sosem volt. :)

Nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy miért is kér kölcsön a javítás idejére, miért nem tudja kibekkelni turmixolás nélkül azt a kb. 2 hetet. Azt gondolnám, addig olyan ételt eszik, amit nem kell turmixolni, de nála az szóba sem jöhet, mert nagyjából MINDENT turmixol. Muszáj turmixolnia, mert másképp nem nagyon tudja megenni, ugyanis amit csak lehet, nyersen eszik. Először elég hajmeresztően hangzott, de aztán beszélgettünk róla, és már nem gondolom marslakónak. Nem is olyan bonyolult, mint ahogy gondoltam. Tény, hogy igényel némi odafigyelést, de azt mondja, megéri.

3 hónap alatt sokkal jobb lett a közérzete, nagyobb a fizikai teherbírása és nem mellesleg ledobott kb. 10 kg-t, pedig nem volt rá szüksége.

Péter ráizgult. Gyorsan kiderült, hogy a hús és a tojás felejtős, mert azt senkinek sem ajánlott nyersen fogyasztani, de a tejtermék elhagyását is megindokolta a srác. Belegondoltam, kirázott a hideg, de egyelőre azt mondom, hogy túlságosan szeretem a vajat, a sajtot és a joghurtot ahhoz, hogy lemondjak róla. A többi mehet. :) Nem, nem tervezem, hogy átálljak teljesen nyers étkezésre és Péter sem fog, ha rajtam múlik, de tény, hogy elültette a bogarat a fülünkben és sokkal több dolgot fogunk nyersen enni. Amit nem muszáj, azt nem fogom megfőzni.

2 hétre kérte kölcsön a turmixgépet, tehát nagyjából év elején kapjuk vissza. Januártól kevesebbet fogok főzni. Meglátjuk, Gergő mit szól majd hozzá. Nagyon nem félek, mert szereti a krémleveseket, onnan pedig csak egy lépés egy finom turmix. :)

Tervek, változások, lépések

Nem bocsájtkozom újévi fogadkozásokba, de az biztos, hogy sok dolgot szeretnék másképp csinálni. Van olyan, amit muszáj, de olyan is van bőven, amiben én szeretnék változtatni. Erősen fontolgatom -többek között- olyan lépés megtételét, amit pár évvel ezelőtt még mélyen elítéltem (volna). Nem valami erkölcstelen dologra kell gondolni (persze, megítélés kérdése, hogy kinek mi erkölcstelen), csupán sok mindent átértékeltem magamban és még sokat fogok. Nem most jöttem rá, de az utóbbi időben sokkal többet gondolok arra, hogy csakis és kizárólag én vagyok felelős a saját sorsomért. Vannak dolgok, amiket nekem kell meglépnem és úgy, ahogy én szeretném.

Ez most így elég ködös, de nagyjából így kavarognak a gondolatok a fejemben. Lassan körvonalazódnak a dolgok és mindig jön valami, ami visszavet, ezáltal még lassabban haladok, de elindultam. Nem tudom pontosan, mi van/lesz az út végén, de a jelenlegi állapothoz képest csak jó lehet.

Alapvetően pozitív változások ám, legalábbis bízom benne, hogy azok, csak addig meg kell vívni néhány (házi)csatát. :)

Az élet szép

Már megint egy nemalvásos napon vagyunk túl, de nem bízom el magam, mert ilyenkor éjfél előtt valamikor megébred és a reggel is korán kezdődik, úgyhogy nem húzom az időt hosszú megörökítésekkel, inkább írok egy listát, mi az, ami jó mostanában.


Szeretem a Mikulás körüli dolgokat. Gergő teljesen a hatása alá került, egész héten várta. Csütörtökön már nagyon türelmetlen volt, amikor végre mondtam, hogy pucoljuk meg a csizmáját, teljesen felpörgött. Kért egy popsitörlőt, bevizezte (ez szerinte feltétlenül kellett :D), megpucolta (tök tiszta volt, idén még nem volt rajta), aztán szárazra törölte. Odafutott a kiválasztott ablakhoz (a konyhaablakon kívül mindegyik a földig ér), és ki akarta nyitni, hogy az erkélyre tegye a csizmát. Amikor mondtam, hogy inkább belülre tegye, nem nagyon értette, úgy hogyan fogja beletenni a Mikulás az ajándékot. Megnyugtattam, hogy a Mikulás ügyes, megoldja. (Idén elhitte, jövőre már szerintem nem lesz ilyen könnyű dolgom.) Azt hittem, könnyű lesz alvásra bírni, hogy minél előbb reggel legyen (kiskoromban azt hittem, hogy gyorsabban eljön a reggel, ha hamarabb elalszom), de még volt egy kis dolga. Úgy döntött, meglesi a Mikulást. Lehasalt az ablak elé és a redőny alól pislogott kifelé. Végül azzal tudtam elküldeni aludni, hogy a Mikulás nem szereti, ha meglesik. Amikor reggel meglátta, hogy pontosan azt kapta, amit előző este megnevezett, annyira lefagyott, hogy szinte örülni is elfelejtett, legalábbis nem látszott rajta. Transzba esett, úgy mondta a mozdony nevét, aki a csizmájában lapult. A csokimikulás fejét leharapta, a többi édességet és rágcsát délutánig nem piszkálta, csak a mozdonyt szeretgette. :)

Azt hittem, hogy a sűrű november után a december kicsit lazább lesz, de közel sem. Mindjárt december közepe van, és a felére sem volt eddig idő, amit elterveztem, de nem panaszkodom, mert ez azt jelenti, hogy nem unatkozunk.

Lassan elkezdem tervezni a karácsonyi aprósütiket (hókifli biztos lesz és mézeskalács is) és jövő héten szeretném elkezdeni a bejglisütést. Anyu csütörtökön hoz darált diót, mákot majd veszek, ezek biztosan lesznek. Tavaly gesztenyés is volt, de idén nem vagyok benne biztos, nincs kedvem nézegetni, melyiket szabad megvenni. Diós és mákos pont elég lesz.

Sosem gondoltam volna, de van egy dolog, amit Bartos Erikának köszönhetek: az esti fogmosás. Annyira fél attól, hogy feketék lesznek a fogai, mint a könyvszereplő családfőnek, hogy KÉRI a fogmosást az esti Actimel (vagy ennek valamelyik sajátmárkás megfelelője) és a Vigantol után. Már csak a hajmosást és a gyors elalvást kell abszolválni és rendben leszünk esténként.

Egy nehéz éjszaka nappala

Brutális ez a szél. Nem szeretem. Mondjuk, kíváncsi lennék arra, aki szereti. Szerintem nem sokan vannak, ha vannak egyáltalán.

Tegnap délután megint nem aludt Gergő. Meg sem lepődtem, mert reggel 9 körül kezdte a napot. Ugyan mitől álmosodott volna el délben? Felkészültem, nem ért váratlanul, hogy kimaradt a délutáni alvás. Hihetetlen, de egyre jobban kezelem ezeket a napokat. Már össze sem veszünk ilyenkor. Nem mondom, azért van(nak) holtpont(ok), amiket túl kell élni, de olyankor inkább elvonulok a mellékhelyiségbe, mintha dolgom lenne ott, és újult erővel térek vissza játszani, fogócskázni, alagutat formázni saját magamból vagy éppen közösen takarítani. Mivel a nagyszülők a mindennapokban elérhetetlen távolságban vannak, általában csak úgy tudok pakolni és takarítani, hogy Gergő is ott van.

A porszívó mindig is érdekelte. Lassabban haladunk, de hagyom őt segíteni, különben később hiába várnám. A másik kedvence a felmosás. Fertőtlenítő kendővel szoktam felmosni, nem használok mopot vagy rongyot, azokat sosem szerettem. Ha meglátja a kezemben, már jelentkezik is, hogy ő is kér. Vegyszereset nem adok neki, de egy popsitörlővel segíthet. Tegnap közösen felmostuk a fürdőszobát. Benyúlt a mosógép mögé is, mert látta tőlem. Közben nagyokat nyögött (ezt saját kútfőből tette hozzá, nem tőlem leste, nekem azért ennyire nem megerőltető a felmosás :D).

Bőszen mosta a csizmáját (kicsit túl is teljesítette a feladatot, pici víz belecsorgott, de úgysem veszi fel mostanában), kitette az ablakba és várta a Mikulást. Lehasalt az erkélyajtó elé és a redőny alatt próbálta kilesni, ahogy hozza az ajándékokat. Hiába mondtam, hogy az úgy nem lesz jó, mert a Mikulás nem szereti, ha meglesik. Szerencsére feladta, különben bajban lettünk volna.

Az este meseszerűen zajlott. Péter elment munkavacsorára. Gergő minden nyígás nélkül elfogadta, hogy kettesben leszünk este. Nem volt gondom a fürdetéssel, de még a fogmosással sem. Amikor úgy érezte, eljött az ideje, szólt, hogy feketék a fogai, mossuk meg. Nagyon gyorsan elaludt.

Alig telt el 2 óra, tompa puffanást hallottam, aztán Gergő hívott. Leesett az ágyról. Idejét sem tudom, mikor történt ilyen utoljára. Felvettem, az ágyon fekve magamra fektettem, közben nyöszörgött, hogy Jaj nekem!, de olyan átélessel, hogy a történtek ellenére mosolyognom kellett a sötétben. Szerencsére nem történt sérülés, gyorsan visszaaludt, azaz azt hittem. Elpilledt, de amikor próbáltam elhagyni a szobát, felébredt. Ennyi volt az estém. Gyorsan mondtam, hogy kimegyek fogat mosni, aztán megyek vissza. Tulajdonképpen nem hazudtam, mert tényleg fogat akartam mosni, de a legfontosabb az volt, hogy beletegyem a csizmájába az ajándékot, különben bajban lettünk volna reggel, ha mindannyian bealszunk és üres csizmák fogadják reggel Gergőt.

Nem aludtam sokat az éjjel. Nem Gergő miatt, ő aludt, mint a bunda. Ez a bolond szél volt az oka. Folyamatosan azt vizionáltam, hogy viszi a szél a cuccokat az erkélyen. Valamikor hajnalban fel is keltem, hogy behozzam a tortatartót. Nem úgy tűnt, hogy bele tud kapni a szél, de nem akartam kockáztatni. Reggel aztán megnéztem az eredményt: eltört egy kerámia töklámpás (miért is nem tudtam még elpakolni?!), a padot párnákkal együtt áttolta a szél az erkély másik végébe. Ennyi. Lehetett volna rosszabb is. Szerencsére a lámpás nálunk tört el, nem más erkélyére piszkoltunk, és csak remélni tudom, hogy nem fújja le a szél, mert amíg ez a vihar tombol, én ki nem megyek eltakarítani.

A mai napra nem terveztem sokat, de azt mond sikerült elvégezni. Csokinyalókát készítettünk Gergővel (ő inkább csak figyelt és lenyalta a maradék csokit a kanálról) és befestettem egy újabb adag fehér törölközőt zöldre (szerdán már festettem egyet). Gergő most alszik. Érzem, hogy ebből este közös családi Sztárban sztár lesz. :) Amikor múlt héten néztük, egy ideig figyelte a produkciókat, aztán megkérdezte, hogy Ez milyen X-faktor? Gyorsan elfogadta, hogy ez nem az, hanem valami sokkal jobb. :)

Most meg hóvihar van. Mi jön még?

Viszlát fehér törölközők!

A tanfolyam elején kiderült, hogy nagy gondok vannak a fürdőszobában. Konkrétan tele van fehérrel, ami a feng shuiban fém tulajdonságú, az viszont nagyon nincs jó helyen a család, egészség és a gazdagság, siker területeken. Most nem szeretnék hosszan írni a fürdőszobáról, inkább majd akkor, ha készen van, most csak a törölközőkről.

Már egy ideje szeretnék eljutni a belvárosba textilfestékért, mert azt láttam a neten, hogy ott lehet kapni. Máshol csak a neten lehetett rendelni, de volt minimum rendelés, ami nyilván nem 3 zacskó festék. :)

A lényeg, hogy megszereztem. A legsötétebb zöldet választottam, hogy akkor is eléggé zöld legyen, ha több törölközőt festek egyszerre egy adaggal, ugyanis elvileg kb. 1 pólót lehetne vele. Amikor aztán elérkezettnek láttam az időt, fogtam egy nagy keverőtálat, a zacskón található utasításokat követve összekevertem a festéket sóval és vízzel, aztán beleöntöttem a mosógép dobjába.

Vettem egy nagy levegőt és beletettem a mosógépbe két fürdőlepedőt, egy közepes törölközőt, egy arctörlőt és egy kádkilépőt. Beállítottam a legmagasabb és leghosszabb programot, ami nálunk 95 °C és 2 óra 25 perc. Mosás közben nagyon figyeltem, hogy mikor kezdi leszívni az első mosóvizet, akkor szerettem volna megállítani, mert az lett volna az igazi, ha abban pihen 30 percet, de nyilván nem vettem észre. Biztosan abban a pár másodpercben történt, amikor másfele néztem. Mindegy, nem történt tragédia.

Az eredményként kapott színt nem tudnám pontosan meghatározni. Valóban zöld lett és valóban nem sötétzöld, de azt nem is vártam, hiszen több cuccot festettem egyszerre. Péter első ránézésre lekékezte, de félhomályban látta, úgyhogy nem mérvadó a véleménye. A kék fürdőköpenyek mellett határozottan zöld. Nem harsogó zöld, de zöld. Ha meg kék lenne, az sem lenne nagy baj, mert az is tökéletes lenne a fürdőbe, de zöld. :)

Végre nem világítanak a hófehér törölközők. :)

Murphy

Annyira ellemző, hogy már nem is tudom, hányadik netes megkeresés érkezik Avon ügyben, és mindig olyan terméket szeretnének rendelni, ami már kifutott.

Rendelés is, meg nem is, mint a mesében...

Az élet szép

Vége az ősznek, itt a tél. Ezzel nem mondtam nagy okosságot. :) Vasárnap este hazafelé volt olyan, hogy -5°C-ot mutatott a kocsi külső hőmérője. Tél van.

Befordultunk a célegyenesbe, ami a Karácsonyt illeti. Idén sem kapnak a felnőttek külön ajándékot, csak a gyerekek. Már szortírozzuk, hogy melyik ajándékot mire kapják (mert van bőven ünnep télen :D).

Eljött a forró italok ideje. Lehet tea, forralt bor vagy forró csoki, a lényeg, hogy legyen vörös forró. :)

Ma végre hajlandó volt Gergő felpróbálni a tavalyi télikabátját. Kellemes meglepetés volt, mert azt hittem, kicsi rá, de tévedtem. Pont jó. Az idei szezont még kihúzza benne. Nem kicsit nagy megkönnyebbülés ez.

Vettem zöld textilfestéket. Alig várom, hogy kipróbáljam, de megígértem Gergőnek, hogy együtt avatjuk fel. Viszlát fehér törölközők!

Péter ma és holnap szabadnapos. Pipálgatom a teendőket a listámon. :) Ma textilfestéket sikerült venni, délután pörgetjük Gergőt az IKEA-ban. Holnap még nem tudom, mit csináljuk. Annyi a teendő, hogy nem tudok választani. Talán szét kellene nézni faügyben. Nem tervezem, hogy korán megvesszük, de legalább jó lenne látni, milyen lehetőségek vannak.

Vettünk étkezőasztalt. Halleluja! Végre! Tegnap össze is szereltük családilag. Még nem tudom, az eddig étkezőasztalként használt kisasztallal mi lesz, mert kölcsöndarab. Nálunk eléggé útban van, de attól tartok, a tulajdonos csak bevágná a garázsba. Az lenne a legjobb, ha teljesen lemondana róla a javunkra, és akkor nekieshetnék, kicsinosít(tat)anám, használatba vehetnénk a teraszon.

Ha Gergő felébred, megyünk az IKEA-ba -többek között- díszeket nézni vagy ami belefér, mert visszakaptunk az étkezőasztal árából 15%-ot, azt levásároljuk. Szék is kellene, legalább 3 db, de ami tetszik, abból egy sem jön ki a levásárolandó összegből. Hihetetlen, hogy egy csoffadt szék milyen drága!

Bécs-Pozsony emlékképek

Már két hétnél is több, hogy kimentünk a bécsi adventi vásárra. Az emlékek fakulnak, lehetetlen minden percet felidézni, de néhányat szeretnék megőrizni, megjegyezni.

A pandorfi outletben van ugyan nemdohányzó hely a kávézóban, csak nagyjából semmi értelme, mert mire oda eljutsz, át kell menned a fóliával téliesített teraszon vagy az üvegajtóval elválasztott részen. Mindkét helyen lehet dohányozni, ráadásul a belső dohányzó rész üvegajtaja sarkig tárva volt, tehát SEMENNYIRE  sem volt elválasztva. Ugyanitt magyarul tudtunk kávét rendelni, ami nekem nagy segítség, mert nem vagyok egyszerű eset kávéilag (sem). :)

Összetört egy álom. Olyan értelemben csalódás volt nekem Bécs, hogy volt egy romantikus elképzelésem. Ha nem vesszük figyelembe az -ezelőtt- egyetlen bécsi látogatásomat, ami nagyjából-egészében a Mariahilfer strasse végigjárásáról szólt, akkor csak filmekből és képekről ismertem eddig Bécset és valahogy úgy képzeltem, hogy az egész város olyan, mint egy operettdíszlet. Nem olyan. :) Az tény, hogy tele van szép épülettel, ami símán elmenne egy operettbe, de azért nem egy nagy operett az egész város. :)

Pozsony nagyon kicsi, főleg az óvárosi rész, az viszont nagyon hangulatos. Átmentünk egy boltíves kapun és mintha egy másik városba csöppentünk volna. Feltűnt, hogy a sörözők/pubok/éttermek előtt dohányoznak az emberek. Nem volt különösen meleg (egyáltalán nem), nem lehetett olyan jó buli, arra engedett következtetni, hogy valószínűleg bent nem lehet. Amikor aztán kiválasztottunk egy helyet és beültünk -többek között- egy sültkrumplira,  megkérdeztem a pincért, hogy jól gondolom-e. A válasz az volt, hogy természetesen nem lehet dohányozni a beülős helyeken, hiszen ez az Európai Unió. :)

Hiába tanultam hosszú évekig oroszt, hiába szláv nyelv a szlovák is, idegesítően nem értek belőle egyetlen szót sem. A kávézóban rámutatással rendeltem süteményt a kávé mellé (amit Pétert rendelt nekem angolul, mert arra is képtelen voltam). A csúcs az volt, amikor a női WC ajtaján találtam egy írást és egy -a férfi WC felé mutató- nyilat. Kb. sejtettem, hogy rossz a WC és a másikat kell használni, de azért csak úgy nem mertem bemenni. Egyrészt mi van, ha rosszul sejtem, másrészt mi van, ha közben valaki bejön. Nem tudom, melyikünk érezte volna magát kínosabban: én, mert rányitok egy piszoározó pasira (a piszoáros részből nyílik a WC), vagy a pasi, akire rányitok A FÉRFI WC-BEN. :) Végül Pétert hívtam segítségül, hogy őrizze az ajtót. :)

A pozsonyi várban Szvatopluk szobrát találtuk. Péter első kérdése az volt, hogy Őt nem lenyomtuk? Ha nem is pont így... :)

2013. november 17-én (vasárnap) délután dobtuk be a megcímzett-felbélyegzett képeslapokat a pozsonyi vár bejárata előtti postaládába. Azóta sem érkezett meg. Egyik helyre sem.

Egy közel hároméves gyerekkel ugyan nem sétagalopp egy ilyen túra, de nem is lehetetlen küldetés. Csak meg kell találni azokat a dolgokat, amik őt is érdeklik, azaz olyanokat is találni. :)