Már megint egy nemalvásos napon vagyunk túl, de nem bízom el magam, mert ilyenkor éjfél előtt valamikor megébred és a reggel is korán kezdődik, úgyhogy nem húzom az időt hosszú megörökítésekkel, inkább írok egy listát, mi az, ami jó mostanában.
Szeretem a Mikulás körüli dolgokat. Gergő teljesen a hatása alá került, egész héten várta. Csütörtökön már nagyon türelmetlen volt, amikor végre mondtam, hogy pucoljuk meg a csizmáját, teljesen felpörgött. Kért egy popsitörlőt, bevizezte (ez szerinte feltétlenül kellett :D), megpucolta (tök tiszta volt, idén még nem volt rajta), aztán szárazra törölte. Odafutott a kiválasztott ablakhoz (a konyhaablakon kívül mindegyik a földig ér), és ki akarta nyitni, hogy az erkélyre tegye a csizmát. Amikor mondtam, hogy inkább belülre tegye, nem nagyon értette, úgy hogyan fogja beletenni a Mikulás az ajándékot. Megnyugtattam, hogy a Mikulás ügyes, megoldja. (Idén elhitte, jövőre már szerintem nem lesz ilyen könnyű dolgom.) Azt hittem, könnyű lesz alvásra bírni, hogy minél előbb reggel legyen (kiskoromban azt hittem, hogy gyorsabban eljön a reggel, ha hamarabb elalszom), de még volt egy kis dolga. Úgy döntött, meglesi a Mikulást. Lehasalt az ablak elé és a redőny alól pislogott kifelé. Végül azzal tudtam elküldeni aludni, hogy a Mikulás nem szereti, ha meglesik. Amikor reggel meglátta, hogy pontosan azt kapta, amit előző este megnevezett, annyira lefagyott, hogy szinte örülni is elfelejtett, legalábbis nem látszott rajta. Transzba esett, úgy mondta a mozdony nevét, aki a csizmájában lapult. A csokimikulás fejét leharapta, a többi édességet és rágcsát délutánig nem piszkálta, csak a mozdonyt szeretgette. :)
Azt hittem, hogy a sűrű november után a december kicsit lazább lesz, de közel sem. Mindjárt december közepe van, és a felére sem volt eddig idő, amit elterveztem, de nem panaszkodom, mert ez azt jelenti, hogy nem unatkozunk.
Lassan elkezdem tervezni a karácsonyi aprósütiket (hókifli biztos lesz és mézeskalács is) és jövő héten szeretném elkezdeni a bejglisütést. Anyu csütörtökön hoz darált diót, mákot majd veszek, ezek biztosan lesznek. Tavaly gesztenyés is volt, de idén nem vagyok benne biztos, nincs kedvem nézegetni, melyiket szabad megvenni. Diós és mákos pont elég lesz.
Sosem gondoltam volna, de van egy dolog, amit Bartos Erikának köszönhetek: az esti fogmosás. Annyira fél attól, hogy feketék lesznek a fogai, mint a könyvszereplő családfőnek, hogy KÉRI a fogmosást az esti Actimel (vagy ennek valamelyik sajátmárkás megfelelője) és a Vigantol után. Már csak a hajmosást és a gyors elalvást kell abszolválni és rendben leszünk esténként.
Szeretem a Mikulás körüli dolgokat. Gergő teljesen a hatása alá került, egész héten várta. Csütörtökön már nagyon türelmetlen volt, amikor végre mondtam, hogy pucoljuk meg a csizmáját, teljesen felpörgött. Kért egy popsitörlőt, bevizezte (ez szerinte feltétlenül kellett :D), megpucolta (tök tiszta volt, idén még nem volt rajta), aztán szárazra törölte. Odafutott a kiválasztott ablakhoz (a konyhaablakon kívül mindegyik a földig ér), és ki akarta nyitni, hogy az erkélyre tegye a csizmát. Amikor mondtam, hogy inkább belülre tegye, nem nagyon értette, úgy hogyan fogja beletenni a Mikulás az ajándékot. Megnyugtattam, hogy a Mikulás ügyes, megoldja. (Idén elhitte, jövőre már szerintem nem lesz ilyen könnyű dolgom.) Azt hittem, könnyű lesz alvásra bírni, hogy minél előbb reggel legyen (kiskoromban azt hittem, hogy gyorsabban eljön a reggel, ha hamarabb elalszom), de még volt egy kis dolga. Úgy döntött, meglesi a Mikulást. Lehasalt az ablak elé és a redőny alól pislogott kifelé. Végül azzal tudtam elküldeni aludni, hogy a Mikulás nem szereti, ha meglesik. Amikor reggel meglátta, hogy pontosan azt kapta, amit előző este megnevezett, annyira lefagyott, hogy szinte örülni is elfelejtett, legalábbis nem látszott rajta. Transzba esett, úgy mondta a mozdony nevét, aki a csizmájában lapult. A csokimikulás fejét leharapta, a többi édességet és rágcsát délutánig nem piszkálta, csak a mozdonyt szeretgette. :)
Azt hittem, hogy a sűrű november után a december kicsit lazább lesz, de közel sem. Mindjárt december közepe van, és a felére sem volt eddig idő, amit elterveztem, de nem panaszkodom, mert ez azt jelenti, hogy nem unatkozunk.
Lassan elkezdem tervezni a karácsonyi aprósütiket (hókifli biztos lesz és mézeskalács is) és jövő héten szeretném elkezdeni a bejglisütést. Anyu csütörtökön hoz darált diót, mákot majd veszek, ezek biztosan lesznek. Tavaly gesztenyés is volt, de idén nem vagyok benne biztos, nincs kedvem nézegetni, melyiket szabad megvenni. Diós és mákos pont elég lesz.
Sosem gondoltam volna, de van egy dolog, amit Bartos Erikának köszönhetek: az esti fogmosás. Annyira fél attól, hogy feketék lesznek a fogai, mint a könyvszereplő családfőnek, hogy KÉRI a fogmosást az esti Actimel (vagy ennek valamelyik sajátmárkás megfelelője) és a Vigantol után. Már csak a hajmosást és a gyors elalvást kell abszolválni és rendben leszünk esténként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése