Valamikor nyár vége felé (vagy már ősz eleje volt) erős karácsonyi hangulatom volt. Nem, nem hallottam a fejemben a Jingle Bells-t, de elkapott az a hév, ami minden évben, hogy most aztán tényleg időben elkezdem a karácsonyi készülődést. Aha, persze. Jöttek az ünnepelni valók szépen sorban, és mire már csak a Karácsony maradt, máris december lett. Jött a pánik, hogy még azt sem tudom, mit kapjon az unokaöcsém (idén is csak a gyerekeket ajándékozzuk, ahogy az elmúlt pár évben). Szinte naponta kérdeztem a húgomtól, van-e már a legénynek listája, aztán lett. Könnyesre nevettük magunkat rajta, mert nem kizárólag magának kért dolgokat, hanem némelyik családtagnak is. Gergőnek pl. duplót, százat. Édes. :D (Az most mindegy, hogy Gergő már bottal sem piszkálja a duplósdobozokat a játékboltban, kizárólag a nagyobbaknak valók érdeklik, azon belül szinte bármi, ami city. Őrület.) Végül mégis sikerült megegyezni, és úgy beszéltük meg, hogy mindenki megveszi a saját gyerekének a cuccot (meghatároztuk az értéket), aztán Karácsonykor cserélünk. Nem gyereket. :) Gergő most született és pár nap múlva igazi legót kap. Döbb.
A héten már erősen rángatózott a szemem, mert tudtam, hogy szeretnék sütni, azt is, hogy mit, de nagyjából SEMMI sem volt itthon a liszten kívül. Gondolatban végignéztem a héten és gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy esély sem lesz a családi bevásárlásra. Szegény Péter kapta, hogy -szigorúan lista alapján- összeszedje a dolgokat munka után. Megoldotta. Igaz, hogy darált mandulát nem kapott, de nem baj. Legfeljebb nem sütök a maradék tojásfehérjéből macaront, azaz nem most.
Csütörtökön aztán végre minden adva volt a kezdéshez. Megsütöttem az első adag beiglit és egy adag mézeskalácsot. Másnap folytattam mindkettőből egy újabb adaggal. Ma délutánra vaníliás kiflit terveztem, de Gergőt hiába pörgettük a Corvin Plazában (utolsó Minimax hétvége némi bevásárlással fűszerezve), hiába aludt el a kocsiban hazafelé, amikor lettük az ágyára és csendben próbáltuk az ágyát megtisztítani a mozdonyoktól és a sínektől, felébredt. Alig másfél órája aludt el végre. Álljon neki sütni ilyenkor az, akinek hat anyja van! Főleg, hogy az altatást már pizsamában nyomom.
Szerintem beigli 2 kg lisztből és 2 adag mézeskalács nem olyan rossz úgy, hogy holnap Péter pörgeti Gergőt (reggel/délelőtt volt némi hasmenése, ami ugyan már elmúlt, de nem megyünk holnap úszni), én pedig befejezhetem a sütést. 25-én anyu hozza a családi ebéd javát, nekem csak a vegaverziót kell összerakni, másnap pedig kivételesen Péter húgáékhoz megyünk a másik családi karácsonyozásra, arra pedig néhány salátát és mittudoménmit viszünk, nem kell komplett menüvel készülnöm. Ez így tetszik.
Tegnap Péter fát is vett, ma beszereztük a díszeket (a tavalyi nem jó, mert nem megfelelő színe). Szerintem jól állunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése