Brutális ez a szél. Nem szeretem. Mondjuk, kíváncsi lennék arra, aki szereti. Szerintem nem sokan vannak, ha vannak egyáltalán.
Tegnap délután megint nem aludt Gergő. Meg sem lepődtem, mert reggel 9 körül kezdte a napot. Ugyan mitől álmosodott volna el délben? Felkészültem, nem ért váratlanul, hogy kimaradt a délutáni alvás. Hihetetlen, de egyre jobban kezelem ezeket a napokat. Már össze sem veszünk ilyenkor. Nem mondom, azért van(nak) holtpont(ok), amiket túl kell élni, de olyankor inkább elvonulok a mellékhelyiségbe, mintha dolgom lenne ott, és újult erővel térek vissza játszani, fogócskázni, alagutat formázni saját magamból vagy éppen közösen takarítani. Mivel a nagyszülők a mindennapokban elérhetetlen távolságban vannak, általában csak úgy tudok pakolni és takarítani, hogy Gergő is ott van.
A porszívó mindig is érdekelte. Lassabban haladunk, de hagyom őt segíteni, különben később hiába várnám. A másik kedvence a felmosás. Fertőtlenítő kendővel szoktam felmosni, nem használok mopot vagy rongyot, azokat sosem szerettem. Ha meglátja a kezemben, már jelentkezik is, hogy ő is kér. Vegyszereset nem adok neki, de egy popsitörlővel segíthet. Tegnap közösen felmostuk a fürdőszobát. Benyúlt a mosógép mögé is, mert látta tőlem. Közben nagyokat nyögött (ezt saját kútfőből tette hozzá, nem tőlem leste, nekem azért ennyire nem megerőltető a felmosás :D).
Bőszen mosta a csizmáját (kicsit túl is teljesítette a feladatot, pici víz belecsorgott, de úgysem veszi fel mostanában), kitette az ablakba és várta a Mikulást. Lehasalt az erkélyajtó elé és a redőny alatt próbálta kilesni, ahogy hozza az ajándékokat. Hiába mondtam, hogy az úgy nem lesz jó, mert a Mikulás nem szereti, ha meglesik. Szerencsére feladta, különben bajban lettünk volna.
Az este meseszerűen zajlott. Péter elment munkavacsorára. Gergő minden nyígás nélkül elfogadta, hogy kettesben leszünk este. Nem volt gondom a fürdetéssel, de még a fogmosással sem. Amikor úgy érezte, eljött az ideje, szólt, hogy feketék a fogai, mossuk meg. Nagyon gyorsan elaludt.
Alig telt el 2 óra, tompa puffanást hallottam, aztán Gergő hívott. Leesett az ágyról. Idejét sem tudom, mikor történt ilyen utoljára. Felvettem, az ágyon fekve magamra fektettem, közben nyöszörgött, hogy Jaj nekem!, de olyan átélessel, hogy a történtek ellenére mosolyognom kellett a sötétben. Szerencsére nem történt sérülés, gyorsan visszaaludt, azaz azt hittem. Elpilledt, de amikor próbáltam elhagyni a szobát, felébredt. Ennyi volt az estém. Gyorsan mondtam, hogy kimegyek fogat mosni, aztán megyek vissza. Tulajdonképpen nem hazudtam, mert tényleg fogat akartam mosni, de a legfontosabb az volt, hogy beletegyem a csizmájába az ajándékot, különben bajban lettünk volna reggel, ha mindannyian bealszunk és üres csizmák fogadják reggel Gergőt.
Nem aludtam sokat az éjjel. Nem Gergő miatt, ő aludt, mint a bunda. Ez a bolond szél volt az oka. Folyamatosan azt vizionáltam, hogy viszi a szél a cuccokat az erkélyen. Valamikor hajnalban fel is keltem, hogy behozzam a tortatartót. Nem úgy tűnt, hogy bele tud kapni a szél, de nem akartam kockáztatni. Reggel aztán megnéztem az eredményt: eltört egy kerámia töklámpás (miért is nem tudtam még elpakolni?!), a padot párnákkal együtt áttolta a szél az erkély másik végébe. Ennyi. Lehetett volna rosszabb is. Szerencsére a lámpás nálunk tört el, nem más erkélyére piszkoltunk, és csak remélni tudom, hogy nem fújja le a szél, mert amíg ez a vihar tombol, én ki nem megyek eltakarítani.
A mai napra nem terveztem sokat, de azt mond sikerült elvégezni. Csokinyalókát készítettünk Gergővel (ő inkább csak figyelt és lenyalta a maradék csokit a kanálról) és befestettem egy újabb adag fehér törölközőt zöldre (szerdán már festettem egyet). Gergő most alszik. Érzem, hogy ebből este közös családi Sztárban sztár lesz. :) Amikor múlt héten néztük, egy ideig figyelte a produkciókat, aztán megkérdezte, hogy Ez milyen X-faktor? Gyorsan elfogadta, hogy ez nem az, hanem valami sokkal jobb. :)
Most meg hóvihar van. Mi jön még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése