Vasárnap voltunk az IKEA-ban. Vettünk ülőpárnákat az étkezőbe, de nem ez volt a lényeg, nem volt sürgős. Az igazi ok az volt, hogy Gergő kapott tőlük képeslapot a születésnapjára, amit beválthatott egy sütire, egy pólóra és pár ajándék petákra. Indulás előtt beszéltünk róla, hogy elmúlt ugyan 3 éves, de mivel a szobatisztaságtól még fényévekre van (vagy ki tudja... talán egyik napról a másikra történik majd), egyáltalán nem biztos, hogy bemehet a hőn áhított játszóházba. Ennek megfelelően egyáltalán nem számított rá. Begyűjtöttük a pólót és a petákokat, közben azért az esélytelenek nyugalmával megkérdeztem a játszóházas nőt, hogy mi a helyzet a szobatisztasággal. Azt mondta, hogy ha van rajta pelenka, akkor bemehet. Gergő felsikkantott örömében, amikor megmondtam neki a jó hírt. Azonnal szedte le a cipőjét. Úgy szólt utána Péter, hogy forduljon meg egy fénykép erejéig. Kicsivel többet volt bent a szokásos időnél, mert zárás előtt nem dobták ki őket. A játszóházas nők elmondása szerint semmi baj nem volt vele, felszabadultan játszott a többi gyerekkel. Azt mondták, egyértelműen szüksége van a gyerektársaságra, de ezt mi is tudjuk. Azt is mondták, hogy a 3 évesek általában nagyon lelkesek, hogy bemehetnek, aztán megszeppennek, de ő nem. :)
Ezen felbuzdulva erőt vettem magamon, és nem foglalkoztam azzal, mennyire tompa az agyam a többnapos őrülettől (jön a hó, én mondom... 2 napja feszült vagyok, Gergő pedig extra módon zizzent), elküldtem egy rövid érdeklődő levelet a legszimpatikusabb óvodának. (Mitzi, annak az óvodának. :*) Most az a legfontosabb kérdés, hogy van-e hely náluk. Van egy jó hosszú jelentkezési lapjuk. Olyan kérdések is vannak benne, amire ilyen mélységben nem emlékszem. Konkrétan a szüléssel kapcsolatban, annak egyes szakaszainak időtartamára vonatkozóan. Péter azt mondja, erre csak azért van szükségük, hogy valószínűsíthetően fellépett-e oxigénhiány a születésnél, nem kell nekik percre pontosan. Persze, nyilván így van, de akkor is.
A lényeg, hogy elvetettük azt a bizonyos kockát. A gyomrom görcsben. Tudom, hogy ez a helyes és ez szolgálja Gergő érdekeit, de most elkezdem gyászolni a közös itthoni napjainkat. Már most hiányzik. Akkor is, ha nekem is szükségem van némi levegőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése