A tegnapi napunk prímán megmutatta, milyen is volt az elmúlt évünk: ígérgetések, fogadkozások, visszapattanások, hopponmaradások, meghiúsult tervek. Nem mondom, hogy nem történtek jó dolgok, mert ez nem lenne igaz, de alapvetően nem a legjobb év(ünk) volt.
Az idei Szilveszterünk pont ilyen volt. Azt már írtam, miért nem mentünk el bulizni, abban pedig az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy meggyógyul a szomszéd és átjönnek a gyerekekkel. Ennek megfelelően nem tehettem meg, hogy nem készülök, mert ha mégis jönnek, valamit enni kell.
Már hazaértünk hétfőn a szilveszteri bevásárlásból, a bab- és a káposztasalátát is összeraktam, amikor telefonált a szomszéd, tehát a menü nagyjából fele készen volt. Lencsefőzeléket mindenképpen akartam főzni, mert anélkül nem mehetünk neki az új évnek, a pekingi szószos padlizsánra pedig nagyon ráizgultam, úgyhogy délelőtt beálltam a konyhába, hogy délután a lakás rendbekapásával foglalkozhassak, hátha valaki ránknyitja az ajtót.
Beszéltünk néhány baráttal, de mindenkinek volt már progjamja (nem is értem), de volt olyan is, aki szerintem picit megbántódott, hogy csak a B terv előkapásakor szóltunk, de az az igazság, hogy úgy gondoltuk, 3 zsizsegő és örökmozgó gyerek mellett nem nagyon éreznék jól magukat, ráadásul a szomszédcsaládot nem ismerik a barátaink.
Amikor tutira biztosra lemondták a szomszédok, végignéztem a kész kajákon és rámtört a bőgés. Nem is a bulinkat sirattam, inkább a nyilvánvaló lúzerségünk miatt sírtam és nem tudtam nem arra gondolni, honnan indult az egész szervezkedés és mi lett belőle.
Elsirattam a napot és az évet, aztán lezuhanyoztam, felvettem az előző nap vásárolt arany parókát (Gergő lilát választott magának) és elkezdtük a családi bulit. Mivel Gergő nem aludt délután, nyilvánvaló volt, hogy nem fogja bírni éjfélig, úgyhogy mindent előrehoztunk. Vacsorára főztem neki minivislit és felbontottuk a -gyerekeknek vásárolt- alkoholmentes pezsgőt, kértünk tőle mi is, és azzal koccintottunk hárman. Amikor már a trombituszfújáshoz sem volt ereje (a trombitának szerinte nincs értelme :D), megfürdettük és eltettünk a jövő évre. Mi vetélkedőt néztünk, aztán néhány régi kabaréjelenetet (a Ványadt bácsi és a Három nővér még mindig szenzációs), majd megbeszéltük, hogy egy koccintásért nem érdemes felbontani egy pezsgőt, így Gergőéből öntöttük pár kortyot a poharakba, azzal koccintottunk. Az esti alkoholizálás fél-fél pohár cserszegi fűszeres volt, ami előző napról maradt. Meghallgattuk Áder János beszédét, ami megint nem tudom, hogy miről szólt, mert inkább azt néztem, hogy Weisz Fanni olvasta a szöveget, hogy ne csússzon el (meg aztán Fanni némileg dekoratívabb jelenség még akkor is, ha nem bukom a nőkre :D), aztán belekötöttünk, hogy elég mindekinek csak egyetlen embernek boldog új évet kívánni, hogy 10 millió köszöntés legyen, nem kell 10 embert keresni. :)
Az még megvan, hogy elkezdtünk valamit nézni, de az már nem, hogy mikor mentem el aludni. Annyira nem volt szilveszteri hangulatom idén, amennyire karácsonyi sem volt. Utoljára 4 éve volt ilyen, és most is sokat várok 2014-től. Már csak azért is, mert páros év lesz, ami nekem általában jobb.
Bármi is lesz, kíváncsian várom. Nem fogadkozom, mert nem biztos, hogy ami most jó ötletnek tűnik, később is az lesz, viszont azokat az idén elkezdett dolgokat szeretném folytatni, amik bejöttek és még jó ötletnek tűnnek.
Ha azt nézzük, hogy állítólag egész évben azt fogjuk csinálni, amit az első napon, akkor sokat fogunk enni és játszani. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése