Szülinap lufikkal

Csütürtökön -aznap volt Gergő pontosan 3 éves- elmentünk a Kackacba. Ő volt a programfelelős és ezt választotta. Szeretjük a helyet, mert felnőtteknek ingyenes a belépés és gyerekenek is van időkorlát nélküli belépő, és egyébként is úgy jó az egész, ahogy van. Pár óra múlva bevillant, hogy ha a felnőtteknek nem kell jegy, akkor szabadon lehet kijárkálni. Ezen felbuzdulva kicsit magára hagytam a fiúkat, hogy szétnézzek a Müllerben. Gondoltam, csak beszaladok, szétnézek és megyek vissza, de végül bevásároltam bulikellékekből. Jó, hogy megláttam, mert simán elfelejtettem volna. :)

Többek között vettem egy halom lufit, száznál is többet. Nem gondoltam át, csak az villogott a szemem előtt, amit már tavaly is szerettem volna: lufikat rugdosni a nappaliban. Tavaly nem jött össze, mert véletlenül (inkább bénaságból :D) vízibombát tettem a kosárba, de idén nem bíztam a véletlenre, alaposan átolvastam a csomagolást. :)

Mire eljött a buli, talán még a létezésükről is megfeledkeztem volna, ha Péter húgáék nem hoznak magukkal néhány felfújt lufit. Szerencsére nem rejtettem el annyira magam elől (is), hogy ne találjam meg, úgyhogy megvalósíthattuk a tavalyi álmot. Azt tudtam, hogy Gergőnél nyerő lesz a lufi, de azzal nem számoltam, hogy ennyire. (Nem is értem magam, hiszen a vízibombákat is állandóan fújni kellett. :D) Kétféle lufi volt a csomagban, én csak a hagyományos alakúakat vállaltam, azaz csak azokat tudtam felfújni. A hosszúkásokkal felsültem, de a fiúk felfújtak belőle párat, volt mindenféle, a gyerekek elégedettek voltak. Egy ideig. :) Már nem emlékszem, mit csináltak éppen a gyerekek, amiért úgy gondoltam, hogy el kell kicsit terelni a figyelmüket (minden seítséget elfogadok a rekonstruálásban :D), de támadt egy ötletem (nem hiába olvasok annyi Bartos Erika könyvet :D). Előkaptam a fekete alkoholos filcet és az első kezembe kerülő lufira felsicceltem Gergő fejét, aztán sorban a gyerekeket, nevüket, óvodai jelüket  (Gergő a sütit választotta magának; egy szelet tortát elfogadott, muffint nem :D). Beindult a gépezet. Sorban kaptam a kezembe a lufikat és a megrendesléseket: Most apát! Most mamit! Most őt! Most meg őt! Amikor mindenkinek volt lufifeje, pihenhettem. Legutolsó emlékem az a buliról, hogy óriási lufipárbaj kerekedett a nappaliban. :)

Valamikor a lufizás előtt előkerült a torta is, de tényleg nem emlékszem, mikor. :) Az biztos, hogy Gergő nagyon várta, mert tudta, hogy Terence van rajta, mert ő rendelte. Sutba dobtam a korábbi marcipános próbálkozásokat és most sima cukormázzal próbálkoztam. A piros ételfestékkel van színezve, a hasa pici kakaóporral, a csőre és a szeme Dr. Oetker dekor toll, a szemöldöke és a szélén a csík étcsokoládéval kevert cukormáz. A technikán még dolgoznom kell, de első próbálkozásra jó ez. Szerintem.

Vasárnap és hétfőn tovább kellett fejlesztenem a lufirajzolást. Konkrétan az összes Angry Birds karaktert rá kellett rajzolnom a megfelelő színű lufikra. Azt hittem, már elég, de még ma is érkezett megrendelés Gergőtől. Azóta velük fürdik. Ma konkrétan MINDEN olyan lufit a kádba kellett cipelni, amelyikre valamelyik madarat rajzoltam. Szerencsére az alkoholos filc nem mosódik le, nem kell minden fürdés után újra megrajzolnom őket. :)

Nem unatkozunk, de egy háromévessel szerintem ez nem is opció. :)