2014. február 18., kedd

A 3. hét

A hajának óvodaillata van. Barátkozik. Természetesnek veszik, hogy Gabival (angolos óvónő) angolul beszél. Általánosan elmondható, hogy természetesnek veszi, hogy angolul is lehet beszélni. Valamelyik este azt hallottam, hogy angolul beszélget az apjával a gyerekszobában. Péter elmondása alapján Gergő kezdeményezte. Őrület.

Probléma nélkül megy a játszótérre és hetente egyszer a tornaterembe az óvónőkkel, hagyja, hogy előtte-utána átöltöztessék. Megeszi az ebédet, legalábbis a nagy részét.

Tegnap rápróbáltunk az alvásra. Úgy egyeztünk meg az óvónőkkel, hogy délután 1-ig a színemet sem látják, hogy ne legyen opció a fogmosáshoz sem, hívnak, ha kellek. 1-kor hívtak, hogy krokodilkönnyekkel sír, hogy itthon szeretne aludni. A mesét hajlandó volt meghallgatni a kutyáját szorongatva, de aludni nem akart. Itthon viszont rendszeresen elalszik, sokszor a kocsiban hazafelé, úgyhogy ez legalább visszaállt. Az pedig, hogy mindezt az óvodában tegye, egy hosszú folyamat lesz. Nem kell kapkodni.

Reggelente ugyan kicsit nyafog, hogy nem szeretne óvodába menni, de pl. ma bent már arról beszélt, hogy biztos nemsokára érkezik Peti. Pont ott volt még Peti apukája, aki közölte, hogy Peti már bent van, erre Gergő átöltözés nélkül be akart szaladni, alig bírtam rávenni az átöltözésre. Visszafordulás nélkül eltűnt. Jó ez így, de nekem elég nehéz. Még. 

Mindemellett egyre jobban élvezem a szabad délelőttöket. Már nem a Westendben kóválygok, hanem hazajövök Péterrel. Ma korábban mentünk a szokásosnál, mert Péternek vissza kellet érnie, ami azt jelenti, hogy 9 előtt itthon voltunk és csak 1 órára megyünk vissza. 3 éve nem volt ennyi szabadidőnk úgy, hogy egyikünk sem Gergőzött. OK, Péternek ez munkaidő, nem úgy értem, hogy kiállításra megyünk meg napsütéses sétára, de egész más így.

Továbbra is azt mondom, hogy nem bántuk meg, hogy nem a sarki körzetes óvodát választottunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése