AZ óvoda

Az van, hogy Gergő holnaptól a Méhecske csoport büszke tagja. (Én meg csendben meghalok, de ez most nagyjából nem számít.)

10-re mentünk. A Westend-ben parkoltunk, onnan sétáltunk. Nem vészes.

Kicsit várni kellett, mert az óvónők java a nagyobbakkal volt tornázni, de szerencsére akadt, aki bevezetett az egyik csoportba -történetesen a Méhecske volt az-, szétnézhettünk, kérdezhettünk, ő is kérdezett. Nagyon szimpatikus volt, de akkor még nem tudtam, ki is ő valójában. Később kiderült, hogy ő a Méhecske csoport egyik óvónője. Közben megérkezett a vezető óvóvnő is, akivel az elején egy kicsit sikerült beszélni, rögtön utána pedig visszajött mindenki a nagyobb gyerekekkel. Sikerült a másik óvónővel is beszélgetni. Ha lehet, ő még szimpatikusabb. A csoportszoba két teremből áll; az egyikben vannak az asztalok egy kis játszózuggal, a másikban pedig csak játékok vannak, játszószőnyeg, polcok... Ez mindhárom csoportnál így van, ebben megegyeznek. Ahogy abban is, hogy mindegyikhez tartozik egy mosdó kisWC-kkel és mosdókagylókkal. A hangulata viszont valahogy mindegyiknek más.

A Méhecske után bemehettünk a Katicába is. Jött velünk a Méhecskés óvónő, akivel másodiknak találkoztunk (nevezzük nevén: Nóri). Ahogy beléptem, éreztem, hogy nem tetszik. Nóri mondta, hogy ott is van hely, sorolta, hogy milyen életkorú, nemű és anyanyelvú gyerekek vannak ott, de én szinte csak azt láttam, milyen sötét van, a csoport angolos óvónőjét nem tudtam hova tenni. Reménykedve kérdeztem Nóritól, hogy ha mindenhol van hely, akkor választhatunk-e, és mennyire gáz neki, hogy a sok fiú mellé menne még Gergő is (előtte beszéltük, hogy 1 vagy 2 kislány van). Kifejtettem neki a véleményem, miszerint a Katica csoport termei kisebbek és sötétebbek, de szerinte csak nem volt felkapcsolva a villany. Díjazom a próbálkozását, de szerintem mindketten tudtuk, miről beszélek. Már a játszótéren voltunk, amikor láttuk, hogy a Méhecske csoportnak a térre is néz ablaka. Akkor vált számomra egyérteművé, hogy azért tűnt világosabbnak az a csoportszoba, mert sarokszoba, tehát világosabb, mert másképp kapja a fényt.

Utolsónak a Mókuska csoportot néztük meg, ami az előzőektől elszeparáltan, az épület másik részében van. Először tetszett ez a külön dolog, olyan kuckós volt, de a termek az előzőnél is kisebbnek tűntek nekem. Az óvónőket nem tudtam hova tenni, mert éppen a játszótér előtti beszélgetés ment, mi pedig átmentünk beszélgetni a másik szobába. Gergő már fáradt, de még volt ereje lepakolni ezt-azt. Sokat beszélgettünk itt is, végül ott tartottunk, hogy a Méhecske és a Mókuska csoport közül választunk.

Én hajlottam a Méhecske felé, mert Nóri nagyon szimpatikus volt az első pillanattól, Kati ugyanúgy (ő volt, aki először körbevezetett). Az angolos óvónő is teljesen rendben van.

Vacilláltunk kicsit azon, hogy az egyik csoport ablakai csendesebb utcára néznek, de kisebbek azok az ablakok, az óvónők nem győztek meg. A másik csoport néhány ablaka zajosabb utcára néz, a többi viszont egy térre, ahol a játszótér is van, ahova télen-nyáron kijárnak valamennyi időre. Itt nagyok és világosak a szobák, az óvónők olyanok, akikre egyenként és külön-külön is rábíznám Gergőt. Végül Gergő döntött, mert az ő véleménye is fontos. Péter megkérdezte tőle, hogy az a csoport tetszett neki jobban, ahol először voltunk, vagy az, ahol utoljára. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy az első.

A kérdés eldöntetett. Holnap reggel váltóruhával, fogkefével, miegyébbel érkezünk. Nem jövök haza, majd megmondják, hogy a sarokból figyeljek vagy a folyosón hesszeljem végig az időt. Könyvet mindenesetre viszek, hátha végre sikerül kiolvasni, amit százezer hónapja elkezdtem.