Ebéd és alvás

Úgy jött ki, hogy pont a farsang hetében kezdtük el a beszoktatást. Ennek megfelelően tegnap jelmezben kellett érkezni. Hirtelen nem tudtuk, hova kapjunk, mert családilag nem emlékszünk, hvova tettük a Thomas jelmezt. Tulajdonképpen mindegy is, mert Gergő kijelentette, hogy tűzoltó akar lenni. Nem mondom, hogy nagyon meglepődtem, mert szinte az első dolog, amivel játszott még a hétfői terepbejáráson, az a tűzoltó sisak és a készülék volt. Gyorsan átvettem fejben, miből tudnánk tűzoltó jelmezt alkotni, végül egy piros felső adtam rá zsebes farmerral, a hónapokkal ezelőtt a Tescoban vásárolt munkavédelmi sisakjára pedig ragasztottam néhány lángot a Hot Wheels matricakollekcióból.

Abban egyeztünk meg az óvónőkkel, hogy kint maradok a folyosón a könyvemmel és várok. A délelőtt folyamán kétszer jött ki értem, hogy menjek be meglökni a hintán. Mentem, de amint lehetett, kislisszoltam. Ültem a folyosó közepén, olvastam, és minden ajtónyitásra felkaptam a fejem, hátha híreket kapok.

Amikor másodszor behívott, pont hozta az asszisztens lány a felvágott almát. Gergő is kért, de amikor kivettem neki párat a közös tányérból és a kezemben tartottam, nem tetszett neki. Addig mondta, amíg rájöttem, hogy külön kistányért kér. Amikor megkapta, boldogan ette az almadarabokat. Igazság szerint nekem ez tetszett még akkor is, ha nem ez a szokás az óvodában, mert ezek szerint beépült nála, hogy mindent tányérból eszünk. :)

Hallottam, hogy készülődnek az ebédhez, amikor kiszaladt, és boldogan újságolta, hogy Képzeld, anya, jön az ebéd! :) Vele örültem, aztán a két tenyeremet összedörzsölve megkérdeztem, mit szoktunk csinálni ebéd előtt. Rávágta, hogy kezet szoktunk mosni. Elfutott, és hallottam, ahogy a mosdóig végig kiabál, hogy Kézmosás! :) A gulyás levest megette, a mákos nudlit meg sem piszkálta. Nagyjából ezt vártam. Jött ki utána, hogy menjünk haza. Elvittem megmosni a fogát, közben úgy döntött, nem akar hazajönni. Mondtam neki, hogy ha maradni akar, akkor aludni kell a többiekkel. Beleegyezett. Lelkesen kereste az ágyát, de az még nem volt neki, mert nem készültek fel. Érthető módon. :) Végül lett ágya, kapott ágyneműt -többek között ezt sem kell vinni-, átöltöztettem pizsamába, kapott egy plüss méhecskét (nyilván pont aznap nem vittünk alvócimbit). Még hallottam, ahogy Bogyó és Babócát vagy Anna, Peti, Gergőt kért, aztán visszamásztam a kanapéra, és vártam. Őszintén szólva nem fűztem nagy reményeket az alváshoz, de úgy voltam vele, hogy nem tiltok olyat, amit később szeretném, hogy megtegyen. Folyamatosan kaptam a híreket, hogy még mese van, aztán jött ki Nóri a könnyes szemű Gergővel a karjában. Haza akart jönni aludni, ami aztán nyilván elmaradt. Így legalább hamar elaludt este.

Ma úgy indítottunk, hogy be sem mentem a csoportszobába. Le sem nagyon vettem a kabátot. Kicsivel 9 óra után érkeztünk, félkor bement Gergő, én pedig elsétáltam a Westendbe. Abban maradtunk Katával (óvónő), hogy 11 előtt visszamegyek, mert kb. akkor végeznek a kicsik a tornával a tornateremben. Így is volt. Elmentem a Westendbe, ott beültem -jobb híján- a McDonald'sba, mert ott volt wifi és ettem egy műreggelit borzalomkávéval.

Indulás előtt betértem a Sandy Bizsuba, de megbántam. Egyrészt előttem törölgette a polcokat az egyik csaj, alig bírtam válogatni a hajgumik között (mind elszakadt vagy kinyúlt, frissíteni kellett a készletet, de inkább majd máshol). Kitúrtam 1-1 zöldet, pirosat és lilát, találtam egy zöld csatot is. Nem nagy mennyiség, de tűzoltásra elég, nem foglal sok helyet a táskában. Letettem a pultra és megkérdeztem, tudok-e kártyával fizetni, mert csak nagy pénzem van. Jobban belegondolva nem is kellett volna, hogy gondot okozzon, mert nem húszezres volt, hanem ötezres, ami ugyan nekem nagy, de szerintem nem extrém, ha az ember azzal akar valahol fizetni. Nem lehetett kártyával fizetni, az ötezresre pedig húzták a szájukat, hogy nincs aprójuk. A csaj úgy mondta, hogy 650 Ft lenne az egész, mintha akkor hirtelen kiugrott volna a pénztárcámból egy ezres vagy valami. Mondtam, hogy három db ötforintosom van az ötezresen kívül, de csak hajtogatták, hogy nekik sincs kisebb. Kérdőn néztem rájuk, de látszott rajtuk, hogy eszük ágában sincs megoldani a problémát, úgyhogy elköszöntem és kijöttem a boltból. Szerintem ez elég gáz, hogy délelőtt fél 11-kor egy pláza üzletében nem tudnak visszaadni ötezresből, ráadásul meg sem próbálják megoldani. Nekem pedig se kedvem, se időm nem volt váltással foglalkozni. Volt nálam kártya és készpénz is, egyikkel sem tudtam fizetni. Akkor bocs.

Az óvodában azzal fogadtak, hogy Gergő nem akart átmenni tornázni, ami jobban belegondolva logikus, mert nem beszéltünk róla, simán lehet, hogy attól tartott, ott nem találnám meg. Nem mentem be, csak jeleztem Nórinak, hogy ott vagyok, de abban maradtunk, hogy elmegyek egy újabb sétára délig. Közben eszembe jutott, hogy inkább megpróbálok beszélni az óvodavezetővel a technikai dolgokkal kapcsolatban, úgyhogy átmentem a másik épületbe az irodába. Amikor ott végeztem, nem volt értelme elindulni, így visszamentem a kanapéra. Ebéd előtt hallottam, ahogy Gergő mondja, hogy hatvanhat, majd utána nem sokkal hozza ki Nóri, hogy otthon szeretne enni a 66-ban. :) Megbeszéltem vele, hogy otthon nincs ebéd, mert nem tudtam főzni, végül belement, hogy ott egyen. A levest megint ette, de nem mindet, a végén pedig elkezdett disznólkodni (belenyúlt), kjött és közölte, hogy haza akar jönni. Kézmosás, fogmosás után nagyon nehezen tudtam felöltöztetni, nagyon elfáradt. Beígértem neki a buszozást hazafelé, de pont elfogyott a jegyem (itthon azt hittem, hogy van még), mindenképpen el kellett menni a Nyugatihoz, akkor meg már hazametróztunk.

Itthon megivott legalább 1 dl tejet, kért egy kagylós csokit (belga csoki), 2 órája alszik. Kíváncsian várom a holnapot.